Magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezéseket adott ki a koronavírusos járvány megelőzése érdekében (ITT). Csak idő kérdése volt, hogy a magyar püspökök is kritikátlanul átvegyék az olasz, francia, angol stb. püspökök nem minden tekintetben átgondolt iránymutatásait a járvány terjedésének megelőzésére az istentiszteleteken összegyűlt hívek között. Egy francia fiatal katolikus emiatt tiszteletteljes és szívszorító nyílt levelet írt tiltakozásul a francia püspököknek (angol szöveg ITT).

Természetesen az előrelátás okos és igazán keresztény erény, a rendelkezések túlnyomó többsége tökéletesen észszerű és hasznos is, de a kézbe áldoztatás ráerőszakolása a hívekre nemcsak az általános liturgikus törvény tekintetében aggályos, nemcsak a hívek jogait sérti, de a vírus terjedése szempontjából sem meggyőzően releváns és hosszútávon szörnyű következményei lehetnek (pl. hogy hatalmas tömegek szoknak rá félelemből vagy csordaszellemből a kézbe áldozásra, amit azután a járvány lecsengése után sem hagynak el).

Két dolgot kell ezzel kapcsolatban megjegyezni, a magyar püspökök – úgy tűnik – tudják, hogy a szentáldozás nyelvre történő általános formáját nem tilthatják be (jogosan és igazságosan), ezért csak KÉRIK „a kézbe áldoztatás általánossá tételét”.

Részemről tökéletesen egyetértek azzal a közleménnyel, amit Anglia és Wales Latin Mise Társasága adott ki, reagálva püspökeik hasonló tartalmú rendelkezéseire. Íme a rövid összefoglaló:

Miközben megjegyezzük, hogy ezek az iránymutatások nem kánonjogilag hatályos rendelet formájában lettek kiadva, üdvözöljük azokat. Ugyanakkor szeretnénk az alábbiakat tisztázni a rendkívüli formának, valamint a latin egyház más hagyományos rítusainak és úzusainak, például a domonkos rítusnak ünneplésére vonatkozóan.

1. Ezekben a liturgikus formákban a gyülekezet tagjai nem adják egymásnak [kézfogással] a béke jelét; a legszentebb Vért nem osztják ki (a kehelyből) a híveknek; és nincsenek különleges világi áldoztatók. E tekintetben ezek a liturgikus formák már betartják vagy eleve szükségtelenné teszik azokat az iránymutatásokat, melyeket a vírus súlyosabb kitörése esetén a fokozott higiéniai szint megkövetel.

2. Ezekben a liturgikus formákban, a rájuk alkalmazandó egyetemes liturgikus törvény szerint nem szabad a Szentostyát a hívek kezébe adni. Ha a COVID-19 elterjedése szükségessé teszi a nyelvre történő áldoztatás fölfüggesztését, ez azt jelenti, hogy a hívek nem járulhatnak szentáldozáshoz ezeken a miséken. A hívők szentáldozásban való részesedése semmiképpen sem szükséges a mise érvényességéhez vagy törvényességéhez (ilyen körülmények között). Ha az óvatosság diktálja egy ilyen lépés szükségességét, a hívőket ösztönözni kell arra, hogy kövessék a „lelki áldozás” gyakorlatát.

3. Megjegyezzük azonban: egyáltalán nem tűnik​​ valószínűnek, hogy a kézbe áldoztatás kevésbé járul hozzá a fertőzés terjedéséhez, mint a nyelvre áldoztatás. Éppen ellenkezőleg, a kézbe történő áldoztatás eredményeként a Szentostya fertőzött felületeket érinthet, a bal kéz tenyerét és a jobb kéz ujjait, amit el lehet kerülni, ha a pap közvetlenül az áldozó nyelvére helyezi azt.

Minden szakértő azt hangsúlyozza, hogy a fertőzés legfőbb veszélye az óhatatlanul sok szennyezett felülettel érintkező kéz, ha nincs rendszeresen szappannal mosva, fertőtlenítve (amelynek szükségességét a celebráns pap esetében a magyar püspökök levele is helyesen kiemeli).

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. május 13.