Horoszkóp-alkalmazásunk, ami robbantotta a Facebookot
Az alkalmazás megalkotása során megtanultuk, hogyan hat a horoszkóp az agyra, miért hisznek benne az emberek, és mi köze ennek az erkölcshöz.
„Ki fognak rúgni?”
„Előléptetnek idén?”
„Szerelmes leszek?”
„Bejött, és éppen ma! Vajon holnap mi vár rám?”
A horoszkópok hihetetlenül népszerűek.
2011-ben, amikor dolgozni kezdtünk a horoszkópunkon, a Facebook volt az új vadnyugat. Mindenki ott akart minél gyorsabban nagyra nőni. A játékok és a horoszkópok jöttek elsőként. A száz legnépszerűbb facebookos alkalmazás közül legalább öt horoszkóp volt. „Ha öt elfér, hat is elfér” – gondoltuk, és nekiláttunk, hogy létrehozzunk egy újat.
Kaliforniában működtünk, de téved, aki úgy képzeli, hogy néhány New Age-es hippi elvonult, hogy horoszkópba foglalja a csillagok üzenetét. Nem: a számítógépnél kockultunk egy nagy, külvárosi iroda hátsó helyiségében.
Délelőttönként viselkedéspszichológiai témájú műveket olvastunk (hogyan befolyásolja az ember gondolkodása a viselkedését), délután az alkalmazásokról értekeztünk, éjjel a Facebook felhasználási lehetőségeit tanulmányoztuk. Az eredmény az app, amely néhány héttel a megjelenése után robbantotta a Facebookot.
Hogyan készíthet horoszkóp-alkalmazást, aki nem ért a horoszkóphoz?
Jó kérdés. Úgy, ahogy manapság bármit: guglival. Némi kitartással eljut egy kétes weboldalra, amely évi 1500 dollárért minden csillagjegy számára napi horoszkópot kínál. Beneveztünk. Megvettük a tartalmat, beemeltük az alkalmazásba, becsatornáztuk a felhasználóinkhoz, és naponta kiküldtük a hírfolyamukba. Odavoltak érte!
Egy hónap alatt egymillióan telepítették. A következő hónapban még egymillióan. Utána minden hónapban egymillióval többen. A napi horoszkóp automatikusan megjelent a hírfolyamban, a felhasználóknak kattintaniuk sem kellett. Néhány hónap alatt több millió Facebook-felhasználó hírfolyamában posztoltunk horoszkópot, amit több tízmillió ismerősük látott.
Kik hisznek az asztrológiában?
Mindig rendkívül szkeptikus voltam. Soha nem hittem a horoszkópokban. Egyik éjjel éppen az alkalmazásról beszélgettünk a fejlesztőkkel, amikor egyikük megkérdezte, hogy kik hisznek az asztrológiában. Hamarosan megtudtuk.
Az első felismerés az volt, hogy maguk a horoszkópok… homályosak. Rájöttünk, hogy a legtöbb szöveg párhetente ismétlődik. Hogyhogy az emberek nem veszik észre? Úgy, hogy az ismétlések más-más csillagjegynél bukkannak fel. Oroszlán ma kissé kedvetlen lesz, majd – minő meglepetés! – két hét múlva Skorpiónak lesz rossz napja. Ám mivel Skorpió nem olvassa Oroszlán horoszkópját, ez senkinek sem tűnik fel.
Nyilvánvaló, hogy így lehet a lehető legtöbb lét kipréselni néhány mágikus sorból. Mert a horoszkóp nem más, mint ráolvasás. Agyhekkelés. Szóvarázs. Manipulatív bűvészkedés.
Így manipulál a horoszkóp
Ismerlek, kedves olvasó. Tudom, hogyan gondolkodsz. Tudom, hogy ki vagy.
Szükséged van arra, hogy az emberek szeressenek és csodáljanak.
Hajlamos vagy az önkritikára.
Számos kihasználatlan képességed van, amit még nem fordítottál előnyödre.
Néha komoly kétségeid vannak afelől, hogy jól döntöttél-e vagy helyesen cselekedtél-e.
Szükséged van bizonyos mértékű változatosságra; a kötöttségek és a korlátozások feszültté tesznek.
Büszke vagy önálló gondolkodásodra, és nem fogadod el mások kijelentéseit kielégítő bizonyíték nélkül.
Rájöttél, hogy túlzottan őszintének lenni nem bölcs dolog.
Ha a fentieket egy személyiségteszt eredményeként látnád, tízből kilenc pontra értékelnéd a találati pontosságot. Kísérletileg igazolt jelenség ez: Forer (vagy Barnum)-hatásnak nevezik. Végy egy közhelyszerű megállapítást, fogalmazd homályosan, mondd az embereknek, hogy rájuk vonatkozik, és szinte mindenki elhiszi, hogy róla beszélsz.
Miért?
Mert ha azt mondom: „bátor vagy”, mindjárt eszedbe jut egy helyzet, amikor bátor voltál. Megállapítod: „Igen, így van. Ilyen bátran viselkedtem. Bátor vagyok!”
Ha hozzáteszem: „…de vannak dolgok, amiket nem mersz megtenni”, akkor azt mondod: „Igen, ez is igaz! Emlékszem: volt, hogy nem mertem megtenni, amit igazán szerettem volna.”
Azt mondtam, hogy igaz rád valami és az ellenkezője is, és zseninek tartasz. Bonyolult lények vagyunk, így valahol mindkét állítás helytálló lehet. Nem nagy átlagokban gondolkodsz; konkrét eseményekre emlékszel vissza, amelyek alátámasztanak egy-egy állítást.
Ugyanezen az elven működnek a különféle meggyőzési technikák, a hipnózis és sok más agyhekkelő módszer. A horoszkóp is. Csupán annyi a különbség, hogy ez ráadásul nem a megismerhető múltra vonatkozik, hanem a megismerhetetlen jövőre. Utólag senki sem ellenőrzi, hogy tényleg minden teljesült-e.
Vegyünk találomra egy napi horoszkópot:
„Nyilas: Ma valószínűleg nem szívesen találkozol másokkal. Legszívesebben egyedül dolgoznál a feladataidon. Ha megteheted, ez jótékony hatással lehet rád, mivel bizonyára szükséged van arra, hogy zavartalanul koncentrálhass. Mégis szükségessé válhat, hogy a nap folyamán másokkal is találkozz. Ha igényled is az egyedüllétet, érezned kell, hogy tartozol valahová.”
Ugyan ki ne lett volna már ilyen hangulatban? Sokan majdnem mindennap így érzik magukat! Pontosabban ki ne mondta volna már, amikor ilyet olvasott, hogy „ez tényleg kifejezi a mai közérzetemet”? Telitalálat.
De van itt még valami. Észrevetted, mit mondtak? Azt, hogy egyedüllétre és társaságra van szükséged egyszerre! És nem tűnik furcsának. Milyen könnyű meghekkelni az agyat…
Így működnek tehát a horoszkópok.
Hisznek bennük az emberek?
Igen. És nem.
Hadd magyarázzam meg.
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. május 7.