(részlet egy listalevélből)

Figyeljétek meg, testvérek, hogyan ismétlődik egy séma a levelezésünkben. Valaki szóba hoz egy jelenséget (legyen az fényterápia, Metabol vagy más), és tudni szeretné, okkult-e, vagy hogy mivel lehet bebizonyítani okkult voltát. Ez az első lépés.

Ezután következik a második lépés, amikor érdeklődő és gondolkodó hozzászólók elkezdik a jelenséget ÖNMAGÁBAN mérlegelni. A harmadik lépésben megszólal egy tájékozott személy, és adatokkal kimutatja a jelenség okkult összefüggését. Ezt a három lépést (persze, életszerű variációkkal) elég sokszor végigcsináltuk már.

Félreértés ne essék, nincs ebben semmi rossz. Mégis, hadd tudatosítsam, hogy a lelkek megkülönböztetése más utat is járhat. Egy szellemi kontextusra rá lehet érezni. Amikor pl. egy listánkra jelentkező megírta, hogy Kung Fuval foglalkozik, én kapásból elutasítottam, mert a harcművészeteket belső iránytűm mindenestül a negatív szellemi területek összefüggésébe sorolja. Csak miután az elutasított sértődött levelet írt, hogy mi bajom egy ártatlan izomgyakorlattal, kezdtek mardosni a lelkiismeret kígyófürtű fúriái, s kerestem támpontot a weben, ami aztán bőségesen igazolta intuitív döntésemet – s ti rengeteg további anyagot adtatok még, miután a listán is megírtam az esetet.

Évekig a homeopátiáról sem sejtettem, mi fán terem igazából, csak valamilyen önkéntelen érzés jelezte bennem, hogy ez is a tisztátalan szellemi területhez tartozik, utána nézve kiderült, hogy Hahnemann jeles okkultista volt.

Mindezt nem a logika és a lexikális tudás ELLEN írom. Ezek is eszközei a megkülönböztetésnek.

Azt gondolom, a Szentlélektől irányított gondolkodás, intuíció és tapasztalati ismeret egyformán fontosak és szükségesek, kiegészítik egymást.

Mint gyóntató gyakran minimális ismeretekkel rendelkezem a gyónóról, viszont annak alapján, amit mond és ahogyan mondja, világos, intuitív ismeretem van arról, milyen tanácsot kell adnom. Ebben nincs semmi rendkívüli lélekbelátás, csak hit, teológiai tisztánlátás és némi tapasztalat – továbbá, ami a lényeg, a Szentlélek rendes működése, mely nélkül nem lehet semmilyen természetfölötti műveletet jól végezni (gyóntatni, prédikálni, tanúságot tenni).

Máskor viszont a gyóntató kérdésére kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy forduljon a lelkivezetőjéhez, vagy a közösséghez, amely ismeri (nem vagyok hajlandó eldönteni, hogy egy fiú elvegyen-e egy lányt, vagy egy lány belépjen-e egy szerzetesi közösségbe – ilyesmire nézve ismeretlenül tanácsot kérni meglehetősen kiegyensúlyozatlan dolog).

Levelem lényege: próbáljuk bátrabban érzékelni a szellemi kontextust! Volt egy német pap, nagy ellenfele a nácizmusnak, akit megkérdeztek Hitler hatalomra jutása után, hogy miért ágál ellene, hiszen jó fiú Dolfi, a Szentszékkel is konkordátumot kötött – azt felelte: “Ich habe eine katholische Nase. Das stinkt!” (Katolikus orrom van. Ez bűzlik!) Utólag könnyű belátni, hogy igaza volt. Akkor sokan nem látták. Mi legyünk azok, akik látnak!

Ehhez pedig a Jézusnak adottság az alapvető feltétel. Ezért nem fűzök nagy reményeket azok ambícióihoz, akik ismerősöket, családtagokat akarnak meggyőzni egy-egy jelenség okkult voltáról.

Előbb arról kellene meggyőzni őket, hogy Jézuson kívül más megváltót ne keressenek – vagyis, adják fel az okkult apriori iránti nyitottságukat.

Létrehozva 2018. április 28.