Az alábbi írást 3 hónappal ezelőtt publikálták. Aktualitásából nem vesztett, sőt. Igazságtartalmát a hamarosan megjelenő pápai exhortáció fogja minősíteni. A szerk.

2019. október 30. – Plinio Corrêa de Oliveira Intézet

Október 4-én este, a pán-amazóniai régió püspökei szinódusának különleges közgyűlésén a Plinio Correa de Oliveira Intézet (IPCO) képviselői hivatalosan átadtak a szinódus titkárságának egy „petíciót a szinódusi atyák számára a keresztény és virágzó Amazonasért (inkább, mint egy hatalmas ’zöld nyomornegyed’ törzsi gettókra osztva).”

A dokumentumot több mint húszezer lakos írta alá az Amazonas braziliai, perui és ecuadori területéről, az aláírásokat az IPCO fiatal önkéntesei gyűjtötték össze nyilvános kampány során a nagyobb amazóniai városok utcáin. Az önkéntesek iskolai vakációjukat áldozták erre a célra.

A szinódusi közgyűlés záródokumentuma nem foglalkozott egyetlen olyan kéréssel sem, amit az amazóniai lakosság tisztelettel megfogalmazott. Ehelyett azokkal a nemzetközi csoportok által támogatott követelésekkel foglalkozott, melyek a környezetvédelmi pszichózist támogatják, és melyeket a harcos őslakosok kisebbsége vitt Rómába, a Pán-Amazóniai Egyházi Hálózat/Red Eclesial Pan Amazonica (REPAM) által.      

Elismerve ezen ideológiai nyilvánosság lobbijának befolyását, már a záródokumentum első bekezdésében a szinódusi atyák üdvözlik „az Amazonas világából érkező emberek figyelemre méltó jelenlétét, akik támogató cselekményeket szerveztek különböző tevékenységekkel”, „a nemzetközi kommunikációs média masszív jelenléte” miatt (FD [=záródokumentum], No. 1).

Míg a IPCO petíció aláírói azt kérték a szinódustól , hogy „mondjanak hálát Istennek a misszionáriusok  evangelizációjáért és a gyarmatosítók civilizációs tevékenységéért, akik elhozták a haladás előnyeit” (Petíció, No. 1), a szinódusi atyák elítélték „a katonai, politikai és kulturális gyarmatosítást”, amit „a hódítók kapzsisága és ambíciója” motivált (FD No. 15), ”a nyugati civilizáció hatását” negatívan ítélték meg (FD No. 14), és ami még rosszabb, kijelentették, hogy „Krisztus kinyilatkoztatása gyakran összejátszás volt olyan erőkkel, melyek kizsákmányolták az erőforrásokat, és elnyomták a népet” (FD No. 15). Mindez ellentétes a történelmi igazsággal, és sérti a hősi misszionáriusokat, akik az egyik legnagyobb missziós hőstettet vitték véghez az Anyaszentegyház megalapítása óta.   

Továbbá a szinódusi atyák gyakorlatilag lemondtak a még pogány bennszülöttek megtérítéséről, kijelentetve, hogy „ökumenikus, vallásközi és kultúrák közötti párbeszédet kell feltételezni, mint az evangelizáció egy nélkülözhetetlen módját” (FD No. 24), és hogy az Egyháznak „kulturális megtérésen” kell átesnie, és korlátozni az örömhír terjesztését arra, hogy „jelen legyen, tiszteletben tartsa és felismerje az értékeket, az inkulturációt és interkulturalitást megélve és gyakorolva” (FD No. 41). A szinódusi atyák kategorikusan feladják a hagyományos küldetést: „Elutasítjuk a gyarmatosító stílusú evangelizációt. Jézus örömhírének terjesztése magában foglalja az Ige azon magjait, melyek már jelen vannak a kultúrákban. Az evangelizáció, amit ma javaslunk Amazónia részére, inkulturált bejelentés, ami interkulturális folyamatokat generál”(FD No. 55).       

Ahelyett, hogy meghallanák az emberek „fájdalmas kiáltását, akik szembe néznek a veszéllyel, hogy az Amazonast átalakítják egy hatalmas, „zöld nyomornegyeddé” (Petíció, No. 5), a szinódusi atyák helytelenül beleavatkoztak olyan tudományos ügyekbe, melyekhez nincs isteni megbízatásuk vagy műszaki kompetenciájuk (a „klerikalizmus” nyilvánvaló megjelenése). Ennek megfelelően helytelenül jelentették be, hogy az erdőirtás „a teljes amazóniai erdők közel 17% -át érinti, és veszélyezteti a teljes ökoszisztéma megmaradását” (FD No. 11); és hogy „az Amazonas régió alapvető fontosságú a csapadék eloszlása szempontjából a dél-amerikai régiókban ” (FD No. 6), továbbá, hogy „sürgető szükség van  az energiapolitika fejlesztésére, hogy drasztikusan csökkentsék a szén-dioxid (CO₂) és a klímaváltozással kapcsolatos egyéb gázok kibocátását”(FD No. 77).          

Ezen túlmenően a záródokumentum ismerteti az állítólagos „pusztítás drámai helyzetét, ami hatással van az Amazonasra”, a dzsungelt, ami állítólag „őrült versenyt fut a halál felé” , ami „a terület és annak lakóinak, különösen az őshonos népeknek az eltűnéséhez vezet” (FD No. 2). Ez állítólag „a természeti erőforrások kisajátításának és privatizációjának” eredménye, amiket úgy hívnak, hogy „fenntarthatatlan megaprojektek ,” azaz „ a vízenergia, erdő koncessziók, monokultúrák, utak, vízi utak, vasutak, bányászati és olajprojektek” (FD No. 10). Mindez a jelenlegi „öko-öngyilkos és ragadozó gazdasági modellből” származik (FD No. 46), valamint abból a „ragadozó extraktivizmusból, ami reagál a domináns technokrata paradigmára jellemző kapzsiság logikájára” (FD No. 67).

A szinódusi atyák szükségesnek tartják, hogy legyen „egyéni és közösségi ökológiai megtérés, ami megóvja az integrál ökológiát” (FD No. 73), feltételezve az „egyszerű és józan életet” (FD No. 17) és „megváltoztatni táplálkozási szokásainkat (a hús és hal/kagyló mértéktelen túlfogyasztása), egy sokkal józanabb életmódra”(FD No. 84). 

Ahelyett, hogy „határozottan elutasítanák az újpogány ideológiákat”, melyek „a természet tiszteletének torz koncepcióját” terjesztik (Petíció No 2.), a szinódus záródokumentuma megerősíti annak szükségességét, hogy megőrizzék „a folyókat és erdőket, melyek szent terek, az élet és a bölcsesség forrásai”(FD No. 80); és hogy az amazóniai közösségek élete tükröződik abban a hitben és rítusokban, melyek „a soknevű és területi isteni szellemekre és a természetre vonatkoznak” (FD No. 14). Hasonlóképpen a bennszülött népek (sic!) „jó életét” lehet jellemezni „az önmagával, a természettel, az emberekkel és a legfőbb lénnyel való harmónia meglétével, mivel van belső kommunikáció az egész kozmosszal, ahol semmit sem zárnak ki , illetve nincs kizárva… Az élet ilyen megértése jellemezhető a víz, a terület és természet, a közösségi élet és kultúra, Isten és a különböző szellemi erők közötti összefüggéssel és a kapcsolatok harmóniájával” (FD No. 19).  

Ahelyett, hogy a „ megtagadnák a felszabadulási teológia (Petíció No. 3)  kommunista-törzsi utópiáját”, a szinódusi atyák kijelentették, hogy „az indián teológia, az amazóniai arcú teológia, és a népi jámborság már mind a bennszülött világ, annak kultúrájának, és spiritualitásának kincse”(FD No. 54), és az „ökoteológiát, a teremtés teológiát, a bennszülöttek teológiáját, és az ökológiai spiritualitást” tartalmaznia kell az amazóniai arcú papi képzés egyetemi tanterveinek (FD No. 108).        

A IPCO sajnálja, hogy ahelyett, hogy megnyitnák lelküket a petíció záró kérése előtt, hogy a Boldogságos Szűz megőrizze a katolikus egységet és az amazóniai népek elhivatottságát, a szinódusi atyák ehelyett a szinódusi teremben jelenlevő Pachamama szoborból áradó természetfölötti miazmára [a levegőt egészségtelenné tevő anyag. A ford.] válaszoltak, és bálványimádó szertartásokon hódoltak [annak] a vatikáni kertekben és Santa Maria in Traspontina templomban. Azzal, hogy nem tettek egyértelmű nyilatkozatot, hogy helytelenítik ezt a példátlan eseményt, figyelmen kívül hagyták azt a mélységes sokkot, amit ezzel okoztak a hívőknek a világon.  

A IPCO reméli , hogy Ferenc pápa a szinódus utánra bejelentett apostoli buzdításában el fogja utasítani a fent elítélt tévedéseket és a záródokumentumban javasolt ekkleziológiai forradalmat, annak ajánlásait, hogy hivatalos, széleskörű, és rotálásos egyházi szolgálatot adjanak mindkét nemhez tartozó embereknek, hogy megnyissák a nők előtt a lektori és akolitusi szolgálatot, és engedélyezzék a házas közösségvezetők pappá szentelését.   

São Paulo , 2019. október 30.

Plinio Corrêa de Oliveira Intézet

Az American Society for the Defense of Tradition, Family and Property (TFP) csatlakozik a Plinio Correa de Oliveira Intézethez és hasonló testvérszervezetekhez világszerte , hogy elítélje  a pán-amazóniai szinódus eredményeit, melyek egy ekkleziológiai forradalmat képviselnek az Egyházon belül. A fenti észrevételek kiemelik azokat a problémákat, melyeket rajtunk kívül számtalan katolikus kiemelt az amerikai, az amazóniai régióban és szerte a világon.

A cikk forrása angol nyelven

Lásd még:

Hogyan mentem Brazíliába aláírást gyűjteni egy katolikus Amazónia érdekében

Létrehozva 2020. február 2.