A mesterséges megtermékenyítés témaköre érzékeny és heves érzelmeket kiváltó kérdéskör. Célom az egyház tanításának tisztázása és magyarázata, hogy a „felesleges szabályok” helyett az általuk közvetített és védett értékek kerüljenek a felszínre.

De mi is az a mesterséges megtermékenyítés? Azokat az eljárásokat értjük a fogalom alatt, amikor az emberi élet nem a férfi és nő közötti aktusból, hanem a természetes folyamattól eltérően, orvosi beavatkozással történik. Ehhez a nő petesejtjeit és a férfi ondósejtjeit használják. Két nagy módszert különböztetünk meg: az inszeminációt (mesterséges ondóbevitel) és az in vitro fertilizációt (lombikprogram). Utóbbinak egy speciális formája az ICSI, melynek lényege, hogy az ondósejtet közvetlenül a petesejtbe juttatják. A lombikeljárások nagy részében ezt a technikát használják.

A magyarországi jogszabályok értelmében maximum három (meghatározott, nehezebb esetekben négy) megtermékenyített petesejt ültethető vissza egyidejűleg, viszont az in vitro eljárásokban több petesejtet termékenyítenek meg. Ennek értelmében a megtermékenyített petesejtre háromféle lehetséges sors vár:

• beültetik az anya testébe
• lefagyasztják (és ha nem kerül felhasználásra akkor később a lefolyóba kerül)
• a szülők eladományozhatják kutatási célokra

Éppen azért minden ilyen eljárást határozottan elutasít a katolikus egyház. Tanítása szerint az emberi élet a fogantatás pillanatától kezdődik: „mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…” (Jer 1,4-5). A megfogant petesejt egy teljesen egyedi és utánozhatatlan génállományt hordoz, olyan életet, amelynek a védelméért harcba száll az egyház. Teljesen ellentmond az emberi méltóságnak, hogy orvosok laboratóriumban hozzanak létre életet és önkényes módon (vagy genetikai tulajdonságaik alapján) válasszanak emberek között, hogy melyik érdemes az életre és melyik nem. (vö: KEK 2237.) Az alapvető probléma, hogy élet és halál urai leszünk, amely egyedül Isten privilégiuma. Valamint teljesen elfogadhatatlan, hogy kutatási célokra használják az embriókat, valamint hogy egyes esetekben a többes terhesség elkerülése végett embrióredukciót hajtsanak végre a méhen belül. Például a Kaáli Intézet tájékoztatójában ez áll: „Az Intézet munkatársainak az elmúlt évek alatt sikerült csökkenteniük a többes ikerterhességek előfordulásának gyakoriságát”. Vagyis pozitívumként könyvelik el, hogy a több megtermékenyült petesejtből csak egy tudott tovább fejlődni.

Ami a genetikát illeti alapvető probléma, hogy a spermiumok esetében – a nemi aktussal ellentétben – nem érvényesül a természetes szelekció (nem a legéletképesebb spermium éri el a petesejtet). Sajnos többek között ezzel is magyarázható, hogy a lombikbébi-eljárással születő gyermekeknél nagyobb a valószínűsége a genetikai és pszichológiai problémák előfordulásának. Illetve, ahogy a Dévai Intézet tájékoztatójában is áll: „a szakirodalom szerint a meddő pároknál eleve nagyobb valószínűségű a genetikai rendellenesség”.

Ami a pszichológiai részét illeti az anyaméhben eltöltött időszak meghatározó az ember életében, és az eljárás valamilyen formában lenyomatot hagy a gyerekben. „Azt, hogy leszívtak egy csomó petesejtet, majd valahány zigótát visszapakoltak annak idején, ezt 2 éves gyermek már lejátssza egy terápiás helyzetben, a nagyobbak, 3-5 évesek pedig rajzokon jelenítik meg pontosan. Meg nem született testvéreikről is tudnak, azokról is, akik a fagyasztóban vann

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. augusztus 2.