Azért tartom értékesnek ezt a műfajt, mert önvizsgálatra és állásfoglalásra késztet.

Ráadásul pasztorációs szempontból egy nagy előnye is van, könnyebb egy ilyen jellegű gondolatébresztő alapján pl. csoportbeszélgetést elindítani, mert mindenki „pozícionálhatja” magát, hogy melyik áll közelebb hozzá, ráismer-e – egykori/időszakos – önmagára valamelyik állomásban, attitüdben, melyiket tartja a (leg)értékesebbnek.

Csak buzdítani tudom a többieket is, hogy – nem öncélúan a műfaj művelése miatt – az életünk egyes területeit próbálják meg ezzel a módszerrel számba venni a különböző hozzáállásokat.

Ezzel a „stílusgyakorlattal” (ami gyakorlatilag a lelkiismeretvizsgálat egy sajátos módja is lehet) a lelkek megkülönböztetésében is fejlődhetünk. A gyerekeknek azt szoktam mondani, hogy a jó és rossz angyalok egyaránt sugdosnak a fülünkbe, szívünkbe, de a rosszak néha igen megtévesztő módon teszik ezt. Éppen az első hallásra jónak tűnő, de valamely mellékzöngéjében mégis hamis hangokat segít felismerni, kiszűrni ez a műfaj.

Vesebaj-variációk

[Első attitüd]

Istenem, gyógyítsd meg a vesémet. Természetesen tudom jól, hogy csak akkor kérhetem ezt, ha ez az akaratod. Tehát, ha meg akarod gyógyítani a vesémet, gyógyítsd meg a vesémet. Igaz, ha meg akartad volna gyógyítani, már megtehetted volna, így hát valószínűleg nem akarod. Föltehetőleg áldás ez a vesebaj számomra. Akit te szeretsz, azt meglátogatod. Én ugyan jobban örülnék, ha nem szeretnél annyira, hogy vesebajt is adsz, de hát az igazán nem számít neked, hogy én, a féreg, mit szeretnék. Mindenesetre elmondok a gyógyulásért egy rózsafüzért, de azt egyáltalán nem várom, hogy ennek valami eredménye legyen. (Nem is lesz. Szerk.)

[Második attitüd]

Istenem, gyógyítsd meg a vesémet. Te mondod: „Kérjetek és adnak nektek”. Éppen azért hiszek a gyógyulásomban. Az nem fordulhat elő, hogy te mást akarsz, mint én. Ebben az esetben te nem volnál jó, és nem volnál hűséges ígéreteidhez. Dicsőítelek érte, hogy azt akarod, amit én, ennélfogva már meg is gyógyultam vesebajomból, ígéreted szerint. Igaz, a tüneteket még tapasztalom, de hitem jeléül most abbahagyom az orvosi kezelést, hiszen a te ígéreteid nem mondhatnak csődöt. (Öngyilkolunk? Szerk.)

[Harmadik attitüd]

Istenem, gyógyítsd meg a vesémet. Jóságodra bízom magam, mert én nem tudok magamon segíteni, de benned soha nem csalódhatom. Áldalak és dicsőítelek, mert te vagy az élet teljessége, az örök és hiánytalan gyógyulás. Elutasítom a betegséget, mint a gonosz művét, és igent mondok az életre, mint a te művedre. Köszönöm, hogy a mennyei dicsőségben teljes és boldog életet szánsz nekem, és elfogadom a gyógyulást, ahogy és amikor adni akarod, ingyenes, pazarló jóságodban. Ebben biztos vagyok, és magasztallak érte. (Uff! Uff! Uff! Szerk.)

[Isten is hozzászólhat?]

„Én, az Úr, vagyok a te gyógyítód!” (Kiv 15,26)

„Ábrahámnak ezt a leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?” (Lk 13,16)

„Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek” (Mk 11,24).

„Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember állhatatos könyörgése” (Jak 5,16).

(Na? Szerk.)

Forrás: Dr. Kovács Gábor (a szerk.)

Létrehozva 2011. november 1.