– Az apasebről azt mondtad, hogy „komoly életvezetési, életérzésbeli és identitásprobléma”, aminek az oka, hogy a férfiak “elvesztették a férfierejüket, kapcsolatukat az apával és a nagyapával”. Hogyan alakul ki és mit okoz az anyaseb?

– Az anyaseb is hiányból fakad: az anyai, feltétel nélküli, magáért a gyermek létéért való szeretet hiánya.

Adódhat abból, hogy nincs anya, és senki sem pótolja, vagy a szeretete kiszámíthatatlan, viselkedése megjósolhatatlan, vagy éppen elismerése elérhetetlen, illetve agresszív, bántalmazó, elhanyagoló.

Jó esetben mindnyájan anyaölben és anyamellről táplálkozva ismerjük fel azt, milyen világ vár ránk „odakinn”. Amit az anyai gondozás ad, az maga az élet, amelyet a korai kapcsolati élményektől függően érezhetünk biztonságosnak, szeretettel fogadó, jó helynek, ahol magunk is szerethetők vagyunk.

A feltétel nélküli anyai szeretet egy életre szóló alapérzést ad: a szeretetre és méltóságra érdemes létezés és az ősbizalom megtapasztalását.

A szimbiózisból kibontakozó kis lény édesanyja szeme tükrében látja saját magát mint szeretetre méltó embert, így képes lesz később is ennek nyomán elfogadni és szeretni önmagát. Az édesanya tükrözi vissza őt bármilyennek is, és a kötődési kölcsönösségből nő ki a biztonságos vagy éppen bizonytalan, ambivalens, szorongó kötődés kapcsolati programja, mintázata. Ez pedig velünk együtt nő bele a felnőttkorba, ahol a korai minta szerint tudunk kötődni a párunkhoz. Nagy tehát a felelősség, milyen minta vésődik be a gyermekbe.

Az anyaseb tehát a legnagyobb, ami fejlődő embert, azaz egy gyermeket érzelmileg érhet.

Szerető anyával még a súlyos testi bajok is elviselhetők. De elérhetetlen vagy nem létező, kiszámíthatatlan vagy bántalmazó anya mellett semmi nem működik, legyen az testi vagy lelki. Hideg, háborús harcmező a világ. Ennek okán nincs olyan testi-lelki zavar, amelynek pszichoszomatikus összefüggésrendszerében ne érnénk tetten az anyával való kapcsolati zavart valamilyen mértékben.

– Van különbség a lányok és a fiúk anyasebe között?
– A nemi szerepazonosság kialakulása mindkét biológiai nemnél érintődik valamely módon. Ha a lánynak nincs anyamintája, vagy az nem kívánatos a gyermek számára, zavart lesz az azonosulás, a mintabevésődés: nem tudja, vagy éppen hibásan tudja, hogyan kell a férfival természetes szeretetkapcsolatban létezni, nőként működni.

Ha a fiúnak nincs anyamintája, önbizalomhiányos férfivá nő, nem tudja, mit vár el egy nő a férfitól és hogyan feleljen meg a nő igényeinek. Gyakorta nem mer önfeledten szeretni, mert gátlásokkal van tele. Ha macsós ál-férfiszerepet próbál, az sem hoz sikert, a szélsőségek eredménye pedig elmenekülés, félelem a női világtól. A szeretet kifejezésének képességében és mértékében bizonytalan férfiak vagy gyermetegek, vagy erőszakos határozottság álarcában védekező szeretetvágyók, de szeretet-analfabéták.

– Míg a férfiaknál az apaseb és az anyaseb gyakran agressziót okoz, a nőknél a „nem vagyok elég jó” érzést, a másodrangúság, az áldozati szerep vállalását. Hogyan zajlik e lelki (és szociális) folyamat?

– Az anyaseb döntően a szeretet és érzelmek fogadásának, adásának természetes folyamatát zavarja meg vagy teszi képtelenné.

Ha nincs valóságos, akkor a fantázia és a látott-hallott, idealizált anyafantomok hatása szabja meg a fiú vagy lány viszonyulását a másik nemhez, de az emberekhez is.

Az anyaseb a férfit esendően kiszolgáltatottá is teheti a kiolthatatlan és kielégületlen szeretetvágy miatt. Minden nőben az elveszettet keresheti, idealizálva, istenítve a „madonnát”, de tehetetlen férfiként vagy erőszakos leigázóként viszonyulva a hús-vér nőhöz. Az anyaseb hatására tehát a férfiaknál az égi és földi szerelem kettéválik: a szentet nem lehet profanizálni, csak detronizálva elutasítani, vagy ösztönerővel lerohanni. Ez az érzelmi hasítás a lenézett, promiszkuis nőkkel való szexualitáshoz, ugyanakkor a „szenttel” való szexuális viselkedési zavarokhoz vezethet.

Az anyaseb a nőt az „örök árva” lelki állapotba kényszerítheti, amely bármi áron szeretetet kereső nyugtalansággal járhat. Álhatatlan lehet a kapcsolataiban a keresés folytonossága, a kielégíthetetlen szeretetéhség miatt. Annak érdekében, hogy a férfi szeresse őt, kiszolgáltatottan megad mindent, amit a férfi kíván. Előfordul, hogy emiatt saját női mivoltára is csak szerepkellékként tekint. Hogy ez az állapot milyen súlyos, nagymértékben függ az anyaseb mélységétől: az anya hiánya vagy nem megfelelő jelenléte árnyalja a veszteség következményeit.