Nagy csúsztatások a nagyfigyelmeztetések üzeneteit támogató Fr. F. Elsinger féle nyílt levélben

Látom, újra előcibálták a facebookon a Dr. Mark Miravalle teológiai professzornak címzett Fr. F. Elsinger féle nyílt levelét, amely egyértelműen arról tanúskodik, hogy sem az írója (aki sajnálatos módon egy pap?!), sem a terjesztői nem ismerik a Bibliát és a Katolikus Egyház tanítását, mert ha ismernék, akkor minden bizonnyal nem íródott volna meg, és nem terjesztenék ezt a levelet, ha csak nem a jóhiszemű emberek megtévesztésének ördögi szándékával.  

Elsinger úr költői kérdése: „Miféle gonosz szellem kérné a legszentebb Rózsafüzér naponkénti elimádkozását?”

Kedves Elsinger úr és Kedves Terjesztők, az a gonosz szellem, amelyik a saját malmára hajtja a vizet. Miközben a saját maga közösségét igyekszik felépíteni, az Egyházat megosztani, mit számit neki, hogy a hívei mit csinálnak, vagy éppen mit imádkoznak. „Párizs megér egy misét”, vagy nem? Henrik, francia királynak összejött, megkoronázták, a hazugság atyjának, a sátánnak miért ne jönne össze?

Elsinger: „… valamint a katolikus Egyház hagyományos tanításaihoz való hűséget?”

Ezt állítani egy kicsit túlzás, hogy ne mondja fából vaskarika! Ez csak az üzenetekben van így a valóságban nem áll. Hisz a kis hittanos gyerek is tudja, amit a levél írója és terjesztője nem akar tudomásul venni, hogy a „katolikus Egyház hagyományos tanításaihoz” szorosan hozzá tartozik a mindenkori, hivatalosan megválasztott pápa, jelen esetben Ferenc pápa, akit a „figyelmeztetők” megtagadnak.

Elsinger: „Van egy másik kérdésem, ha szabad… Jézus már megalapította Egyházát Péterrel, mint az Ő földi helytartójával, legalább két másik apostollal, Jakabbal és Jánossal…”

Ismét egy kemény mellé fogás, az Úr Jézus tényleg csak három apostolával alapított volna Egyházat, és nem 12-vel, amiről a Biblia is beszél?

Elsinger: „Hogyan mert Jézus az egyházi hierarchiától függetlenül cselekedni és megtéríteni Sault, váratlanul, Saját akaratából? És nem csak megtéríteni, de tanítani az Evangéliumra és apostolává felkenni őt, mindezt Pétertől függetlenül? Hogyan történhetett ez, ha Jézus kényszerítve van, hogy mindig és mindörökre csak a Saját Egyháza hierarchikus tekintélyének korlátain belül cselekedhet?”

Tényleg a hierarchiától teljesen függetlenül cselekedet az Úr Jézus, amikor megtérítette és apostolává tette Sault?

Tisztelt levélíró és terjesztők, ha csak egy félmondatot, vagy gondolatot ragadok ki a Bibliából, akkor azt is be tudom bizonyítani a bibliából, hogy „nincs Isten”.

„Nincs Isten!”– áll a 14 zsoltár első versében. De ha hozzá teszem a mondat első felét is, akkor már egészen máskánt hangzik és egészen más az értelme: „Az esztelen ezt mondja szívében: ’Nincs Isten!’”

Ugyanígy állunk a szóban forgó Elsinger úr nyílt levelével is, ami a teljes igazságnak csak egy kis részét mondja el. Az valóban igaz, hogy a damaszkuszi úton nincs jelen a hierarchikus egyház aktuális képviselője, annál az eseménynél, ami Sault elindítja a megtérés és az apostollá válás útján, de hogyan is lehetet volna jelen, amikor pont a Krisztus-követők felszámolásán, börtönbe juttatásán fáradozott.

De a damaszkuszi úton történtek után, már maga Jézus, aki megjelent útközben neki, küldi a megvakult Sault a Damaszkuszi egyház képviselőjéhez, illetve Ananiást ő hozzá, aki visszaadja szeme világát és befogadja a hivatalos egyházba azzal, hogy megkereszteli.

Tehát Jézus nem az egyházi hierarchiától függetlenül cselekszik és téríti meg Sault s teszi Pál apostollá. A damaszkuszi úton elkezdett jót, a hierarchikus egyházon belül, annak képviselői által viszi diadalra és teszi gyümölcsözővé.  

De lássuk csak, mit mond erről a Biblia? Az apostolok Cselekedeteiben a következőket olvashatjuk:

„Már Damaszkusz közelében járt (Saul), amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”(ApCsel 9, 3-6)

„Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” – felelte. S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault… Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.” Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett, majd evett és erőre kapott” (ApCsel 9, 10 – 19).

„Később pedig ezt olvashatjuk: „Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében. Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében” (ApCsel 9, 26 – 28).

Ezek a részek számomra semmiképpen sem azt sugallják, hogy az Úr Jézus az aktuális egyháztól és hierarchiától függetlenül vezette volna el Sault a teljes igazságra és tette volna apostollá.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. szeptember 14.