A ’családfagyógyítás’ nem megfelelő kifejezés, célszerű helyette a ’gyógyulás a családok múltbeli bűneiből’ kifejezést alkalmazni. Csak Isten gyógyít, melynek következménye lehet a gyógyulás. A családfa a múltbéli események megértéséhez szükséges rajz, nem pedig a gyógyítás tárgya. A szerk.

Elolvasva a családok gyógyulására és általában a gyógyításra vonatkozó írásokat, ahogy azt a karizmatikusok végzik, néhány észrevételt és megjegyzést szeretnék megosztani ezzel kapcsolatban, mivel az elmúlt 33 évet a gyógyítás szolgálatába állítottam. Hatalmas a téma, és attól tartok, hogy egy kapszula méretű cikk kétséget és zavart okozhat az olvasóknak! Ha Jézus megengedi, ezzel a témával kapcsolatos könyvem hamarosan megjelenik.

Ezekben a kritikákban erős karizmatikus-ellenes attitűdöt találok, különösen a gyógyítás adományára vonatkozóan. A kritikusok egyike sem számolt be a családok gyógyulásával kapcsolatos tapasztalatairól, ezért kétlem hitelességüket a témában. Mindezek (a csalás szellemében írt) a kritikák előítéleten és a széles körű tudatlanságon alapulnak, a gyógyítás lelki szolgálatában aktívan résztvevők ellen. Bevallom, hogy vannak tévutak és hátrányok a családok múltbeli bűneiből való gyógyulásra vonatkozó tanítással és gyakorlattal kapcsolatban. Képtelenségnek, nem biblikusnak vagy a Katolikus Egyház tanításával ellentétesnek nyilvánítani ezt túlságosan előítéletes és nem-keresztény cselekedet.

Azok, akik azt mondják, hogy a családok múltbeli bűneiből való gyógyulásban részt vevő szolgálókat félrevezetik a New Age hatások, valójában ellentmondanak önmaguknak, mivel nem hisznek a bűn vagy a gonosz szellemek létezésében – ez a New Age széles körben elterjedt tévhite, így valójában ők segítik a New Age-t és az ezoterikus mozgalmakat. Napjainkban erős tendencia tagadni az ördög létezését, ami az ördög saját taktikája ahhoz, hogy a hívők ne legyenek felkészülve a sátán elleni harcra – ez nyilvánvalóan ellentétes a Szentírás és az Egyház tanításával (1Pét 5 8-9, Ef6 10-17).

Egy előítéleten alapuló, tisztességtelen és burkoltan mérgező kritika ezt írja: „A pszeudo-karizmatikus üzlet némgyógyíelyike valójában egy kísérlet a felfoghatatlan tisztázására és magyarázatára”. Tudatjuk szívünk alázatosságával, hogy Istennek számos olyan misztériuma van, mely felfoghatatlan, de Istennek lelke az Egyházban, a tanítások által felfedi ezeket a rejtélyeket, érthetővé és elérhetővé teszi azokat Isten népe számára (1Kor 2,9). Nem azt mondom, hogy a halottak lelkei kísértetként vándorolnak, hogy elkapják és félrevezessék az embereket, de tudjuk, hogy vannak olyan alkalmak, amikor a Mindenható Isten megengedi, hogy a halott lelkek meglátogassák az imádkozó embereket, hogy könyörögjenek az ilyen emberek imáiért.

Tudnunk kell, hogy amikor valaki a bűn állapotában van, a sátánhoz tartozik (1Jn 3,8). Amikor valaki továbbra is bűnben él és további bűnöket követ el, az ördög szoros fogásába kerül, a lelket vakságban és sötétségben tartja, ami nem engedi, hogy bűnbánatot tartson, hanem arra kényszeríti, hogy keményszívű maradjon (Róm 1,21; 2Kor 4,4;, Ef4 18-19). Ha egy ilyen ember bűnbánat nélkül hal meg, lelke végső soron Isten ítéletére kerül; de a sátán, aki eddig bűnben tartotta, talán körbejár, hogy az embereket kelepcébe csalja (Lk11 24-26; 1Pét 5,8).

Ezek azok a szellemek, melyeket el kell űzni szabadító imával. Ellenkező esetben beléphetnek személyekbe és családokba is, hogy átadják azt a jellemet és módot, mellyel a múltban a bűnösökkel szemben viselkedtek. Gyógyító szolgálatom során imádkozom szabadulásért, és láttam a szabadulás csodálatos hatását az embereken és családjaikon. Vannak családok, melyeket a sátán hatalma alá helyeznek „a sátánnal kötött egyezmények és/vagy a sátánnak való felajánlás, stb.” által. Hiszem, hogy egy felszentelt papnak van hatalma arra, hogy megsemmisítse az ilyen paktumokat és megszabadítsa a családokat az ilyen kötelékből. Nem szabad a sátán taktikáját félvállról venni, mondván, hogy ezek pszichológiai jelenségek, és csak azoknak szólnak, akik félnek vagy aggódnak ezek miatt! Ez azoknak a tanítóknak és tudósoknak a tiszta tudatlansága, akiknek nincs semmilyen lelkipásztori tapasztalata olyan szegény emberekkel, akik a sátán hatalma alatt szenvedő áldozatként élnek.

Jézus kiűzte a sátánt, és ezt az hatalmat (karizmát) átadta az apostoloknak és a tanítványoknak (Mk 1, 21-25; Mt10, 1; Lk10, 18-20). Jézus azt mondta a zsidóknak, akik szemben álltak vele és próbálták megölni Őt: „Azt teszitek, amit atyátok tett.” (a sátánra utalva)  „Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni.” (Jn8 41,44). A zsidóknál volt „hagyomány” a prófétákat megölni, ezért a gyilkosság szellemét átadták a következő nemzedékeknek, amire Jézus itt hivatkozott. Hogyan tudják a kritikusok megmagyarázni a sátánnak az ártatlan gyermekekre gyakorolt, nyilvánvalóan diabolikus befolyását a láthatóan normális családokban? Csakis megszállottság vagy leigázás révén! Talán jó és szent papok, mint Fr. Amorth (2016-ban elhunyt. A szerk.) hozzájárulhatnak ehhez a témához, és megvilágosíthatják azokat, akik tudatlanok.

Ha az Ószövetségben leírt dolgok csak az akkori zsidókra vonatkoznak, akkor miért kellene nekünk, keresztényeknek továbbra is használni az Ótestamentumot? Szomorú, amikor valaki kijelenti, hogy bármit is mond az Ószövetség a családokról, az kizárólag az akkor élt zsidókra vonatkozik, és nem ránk. Isten nagy aggodalma és család iránti szeretete nyilvánvalóan mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben érezhető. Istennek hála, hogy egy kritikus legalább megemlítette, hogy a Tízparancsolatot mindenkor, a világ végezetéig kell alkalmazni.

A Tízparancsolat tanítása azt tartalmazza, Mózes prédikációjával és kinyilatkoztatásával összhangban, hogy átok sújtja mindazokat, akik nem tartják ezeket a parancsolatokat (MTörv 26 16-19, 27 14-26, 28 15-68). Nagyon egyértelműen kijelentik, hogy átok, betegség, balsors, katasztrófa, kudarc stb. éri mindazokat, akik nem engedelmeskednek Isten szavának és parancsolatainak. Izajás könyve egy átokról beszél, mely felemészti a földet: „Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.” (Iz24 5-6).

Az Újszövetség nagyon világosan kijelenti: ”Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja.” (Gal3, 10). Ahogyan a katolikus papoknak kötelességük a bűnbocsánat és a megbékélés biztosítása a hívők részére a Jézus Krisztus által az Egyháznak adott felhatalmazással és hatalommal, ugyanúgy kötelességük az átok és a gonosz következmények megtörése, melyek a parancsok be nem tartását követik.

Nevetséges az az kritika, miszerint azt hinni, hogy az ősi átok vagy a generációs átok az áteredő bűnre vonatkozó katolikus tanítás elferdítése. Valójában az áteredő bűnről szóló katolikus tanítás és ennek következményeinek megszüntetése a megkeresztelés által önmagában erősíti azt az elméletet, hogy a bűn gonosz hatása átvihető a generációkon át, és megszüntethető a szentségek és az imák által. Ha még mindig a földi első család első szülői bűneinek hatása alatt vagyunk, akkor mennyivel tovább befolyásolják negatívan őseink bűnei a családjainkat, akikkel nagyon szoros vérségi viszonyunk van!

Egyetértek azzal, hogy a szentségeknek nagy hatalmuk van, hogy megtörjék az átkot és eltüntessék az őseink által elkövetett összes bűn negatív következményeit. Mi, akik a gyógyítás szolgálatában állunk, tanítsuk a hívőket, hogy folyamodjanak a szentségekhez, imákhoz, bűnbánathoz és áldozathoz az Egyházba, a gyógyulás és a szabadulás érdekében. Valójában a gyógyító szolgálat által a hívők mélyebb tapasztalathoz jutnak az egyházi szentségek hatalmáról, különösen a kiengesztelődés szentségében és a Szent Eucharisztiában.

Isten teremtette az emberiséget családként, férfinak és nőnek. Létrehozta és összerakta őket, mint férj és feleség; családként menti meg őket (1Móz 1, 27-28; ApCsel 16,31). A családi élet gyökerei a Biblia legelső oldalán találhatók, minden család a mennyben és a földön Istentől származik, a mi Atyánktól, aki maga a szeretet (Ef 3,15). Senki sem tagadhatja a tényt, hogy ma a társadalomban és az Egyházban jelentkező problémák többsége a mai családok szétbomlásának tulajdonítható – a család minden társadalom alapvető sejtje és alapja.

Mind a jó, mind a rossz emberek jó vagy rossz családokban születtek és nőttek fel. Az emberiség története, az üdvtörténet a családon keresztül működik. Az emberiség családként kezdődött, családként folytatódik, Vatikán állam családról szóló dokumentuma  „A család az otthoni egyház”. Ezért a család fontos szerepet játszik az egyház felépítésében, integritásában és szentségében. Ha ma bármilyen tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulsz, bármilyen gonddal az elmédben, az első kérdés, amit feltesz ez: „van-e a családban, akinek ugyanez a problémája?” Az orvosok ugyanezt kérdezik.

Miért tesznek fel ilyen kérdést? A sajátságok, jó és a rossz tulajdonságok, viselkedési minták és karakterek a szülői vér által jutnak el a gyerekekhez. Az ezeréves mondás, mely szerint „amilyen a szülő, olyan a gyerek” továbbra is érvényes ma is.

Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy nem szabad hibáztatni szüleinket és őseinket minden létező problémánk miatt, de nem tagadhatom, hogy sok probléma származik a családfa ősi hátteréből, melyek nehézséget okoznak az érintett család tagjainak. Jézus a zsidókat tette felelőssé a megölt próféták véréért. „Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. – E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.” (Lk11, 49-51).

A Máté evangélium ezt írja: „Töltsétek csak be atyáitok mértékét!” (Mt 23,32). Amikor a zsidók visszautasítják, hogy elfogadják az evangélium üzenetét, így vádolja őket: „Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint ATYÁITOK, olyanok vagytok ti is.” (ApCsel 7,51). Talán az ateizmus, a bálványimádás, az arrogancia, az erkölcstelenség vagy bármely más negatív magatartás átadható nemzedékről nemzedékre a vérkapcsolat által, valójában egyszerű genetikával.

A teljes összefoglaló letölthető itt.

Létrehozva 2022. október 14.