Megbízhatatlan a vizsgálat, amely szerint néhány vérfolt nem eredeti
Emanuela Marinelli, a római La Sapienza egyetem professzora, világhírű lepelkutató szerint minden tudományos alapot nélkülöz az a vizsgálatsor, amely hamisnak találta a Jézus halotti leplén található vérfoltok felét.
A professzor úgy véli, ideológiai csoportok fizetik az előre eldöntött eredményekre vezető kutatásokat, melyek célja, hogy bebizonyítsák a torinói lepel hamisságát.
Nemrég robbant a nemzetközi sajtóban a hír: a Jézus halotti leplén található vérfoltok közül néhány – elhelyezkedése okán – nem származhat egy keresztre feszített ember testéből. Látszólag bombahírről van szó, a Liverpooli Egyetem publikálta a Journal of Forensic Sciences törvényszéki tudományos lapban.
Két olasz kutató – Matteo Borrini a Liverpooli Egyetemről, illetve Luigi Garlaschelli az Áltudományokat Ellenőrző Olasz Bizottságtól – a törvényszéki orvoslás módszerét egy tesztbábun szimulálta. Egy lepelre helyezték a bábut, hogy modellezzék a vérfolyást, az eredmény azonban nem egyezett meg a torinói leplen található vérfoltokkal. Ezután kürtölték szét a hírt: nem igaziak a vérfoltok.
Amikor Marinelli professzor, a világszerte elismert lepelszakértő fülébe jutott a hír, egyáltalán nem ugrott föl ültéből. Sőt, a Vatikáni Rádiónak adott interjúban sem izgatott, hanem inkább méltatlankodó hangon beszélt. „A kutatás összegzéséből kiderül, hogy abban nincs semmi tudományos. Vagy tudományosnak tartható az, ha valaki kivesz a kirakatból egy próbababát, majd egy fadarabra erősített szivacsot művérbe áztat, és azt a bábu jobb oldalára nyomja, hogy megnézze, hova hullanak a vércseppek? Ez köszönőviszonyban sincs azokkal a szigorú vizsgálatokkal, amelyeket negyven éve végeztek olyan férfiak holttestén, akik haemopericardium (vérömleny a szívburokban) miatt haltak meg – ami valószínűleg Jézus halálát is okozta. A holttesteket függőlegesen tartva szikét szúrtak az ötödik és hatodik borda közé, ahogy azt a római katona tette. Ezek a vizsgálatok más eredményre jutottak, mint most Borrini és Garlaschelli” – sorolta egy szuszra a tudós.
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2018. július 24.