Lehet-e egyszerre Nietzsche, Evola, Guénon, Mohamed és Jézus Krisztus tanítványának lenni? Lehet-e a kettős keresztet magasba tartani és aztán Allah nevét kiáltani? Nevezheti-e Krisztus tanúja az iszlámot a világ reménységének és világosságának?

Vona Gábor és a Jobbik saját magát „nemzeti-keresztény” identitásúnak vallja. Az elnök és a párt világnézeti háttere azonban kezdettől fogva aggasztóan zavaros és ellentmondásos. A teológus számára égető a kérdés: miféle kereszténységet jelent ez?

A tisztánlátáshoz nem szükséges nagy mélységekbe leásni. Vona Gábor és a Jobbik Magyarországért Mozgalom világnézeti hátteréről, amint azt látjuk, alapvető eligazítást nyújtanak a pártnak és elnökének hivatalos bemutatkozásai.

Rövid publicisztikámban, amelyben kizárólag a Jobbikról és elnökéről alkotok véleményt, a hittel és Egyházzal kapcsolatos momentumokat, karakterisztikus megnyilatkozásokat veszem alapul, és lényegre törő értékelést mutatok be a katolikus teológia szemszögéből.

Összefoglalásomban a hosszú évek alatt gyűjtött megfigyeléseim főbb elemeit vonultatom fel áttekintő jelleggel. Mivel Vona Gábor és a Jobbik kormányzásra tart igényt, szükségesnek látom felfedni azt a világnézeti instabilitást és hiteltelenséget, ami nézetem szerint ezt a személyt és a pártját alkalmatlanná teszi az ország kormányzására.

Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének korábbi elnöke 2010. február 9-én a Népszabadságnak adott interjújában nem véletlenül mondta:

„Vona Gábor és társai nagyon rossz irányba indultak el, olyan irányba, amellyel a keresztény értelmiségiek nem vállalhatnak semmiféle közösséget.”

A Jobbik kereszténységhez való viszonya az Alapító nyilatkozat szerint

„A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt” – olvasható az Alapító nyilatkozatban megfogalmazott önmeghatározás. A kijelentést követő magyarázat két bekezdésben taglalja a keresztény tartalom mibenlétét.

„Pártunk keresztény, értékelvű mozgalom, vagyis minden szavához, tettéhez, működése minden eleméhez az isteni törvényekbe és az egyetemes emberi értékekbe vetett hit szolgál forrásul. … Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat… Ebben a megújulásban kiemelt szerep hárul keresztény közösségeinkre, egyházainkra, amelyek évszázadok óta, jóban és rosszban egyaránt bizonyították, hogy nemzetünk végső lelki, szellemi és kulturális bázisául szolgálnak. Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak.” (Uo.)

A párt tehát a kereszténységre hivatkozik, de szigorúan a „nemzeti” jelző után. A nemzetiségnek az Egyházhoz tartozás elé helyezése azonban nem az egyetlen, jellemzően protestáns vonása a nyilatkozatnak. Hiányzik az „isteni törvények” és a „krisztusi tanítás” forrásának pontos megjelölése, és az „egyház” terminus is indifferens módon, többes számban tűnik fel. Nincsen semmilyen megkülönböztetés az Anyaszentegyház és a különböző felekezetek között.

A kereszténység a Jobbik Elvi nyilatkozatában

A Jobbik Elvi nyilatkozatában – a 2018. január 31-én olvasható állapot szerint – az Egyház, vagy a katolikus szó egyszer sem fordul elő. A kereszténységre való utalás pedig csupán kétszer szerepel a teljes dokumentumban, akkor is felsorolás részeként, többszörösen összetett, három- ill. négysoros mondatokban. Az alapításkor megfogalmazott lelkesedés már az elvek meghatározásakor szerte is foszlik. Az EU alkotmányából hiányzik az Istenre, Krisztusra és az Egyházra való utalás – pedzegették a jobbikosok is néhányszor, ezért különösen is szembetűnő, hogy a „nemzeti-keresztény” Jobbik Elvi nyilatkozata sem jobb a Deákné vásznánál: éppen csak tessék-lássék szinten hivatkozik a kereszténységre.

A Jobbik megtévesztő címere

A Jobbik címerében található kettős keresztről sokan gondolják azt, hogy az a magyar címerből is ismert apostoli kettős keresztet szimbolizálja. Ez azonban a Jobbik számára egészen mást jelent.

A Jobbik jelképe nem holmi logó, ezért elsősorban nem a figyelemfelkeltés szempontjai az irányadók. Ez a párt a saját jelképét címerként határozza meg, következésképp a heraldika szigorú szabályait kell segítségül hívnunk az értelmezéshez.

A kettős keresztet – és itt most egyedül ezzel foglalkozunk – a címer torzított formában (behajlítva) jeleníti meg, ami a szimbolikában már önmagában véve is ambivalens jelentést hordoz: a kereszt torzítását, megtörését ugyanis leginkább a sátánista jelrendszer alkalmazza.

A párt honlapján a címerről 2017.01.31-én a következőket olvashatjuk: „A Jobbik címere egy stilizált vitorlás hajó, amelynek árbocát a kettős kereszt, vitorláit pedig a nemzeti színű körök adják. Jelentése, hogy a történelmi tradícióink adják az alapot (árboc)…” – vagyis a kettős kereszt nem Krisztusra, nem az Egyházra, de még csak nem is Szent István királyra, államalapító apostoli uralkodónkra utal! A Jobbik címerében a kettős kereszt csupán „árboc”, ami a „történelmi tradícióink” jelképe.

A Jobbik címerében a kettős kereszt megtévesztő, mert deklaráltan nem keresztény jelentéssel van felruházva, hanem sokkal jobban illik a Jobbik elnöke által nyíltan követett metafizikai tradicionalitás eszmevilágához. Ezt erősíti a címerről szóló hivatalos tájékoztatás folytatása is, ahol a többszörösen összetett mondatban a közösségek között felsorolt „egyházak” kifejezés épp hogy felbukkan. Ennek az utalásnak a jelentéktelensége megerősíti, hogy a Jobbik címerében Krisztus keresztje a megtévesztés kelléke, és valójában egy másfajta üzenet közvetítését szolgálja.

A kettős kereszt kampány ellentmondásossága

A Jobbik Magyarországért Mozgalom első feltűnő lépése a 2003. adventjére meghirdetett országos keresztállítás volt, amit visszatérően minden évben megrendeznek. A párt forgalmas tereken, minél több településen állít fából készített kettős kereszteket, amivel a párt a karácsony „eredeti mondanivalójára” kívánja felhívni a figyelmet.

A keresztállítási akciókhoz ahol csak lehetett, támogatókat keresnek protestáns lelkészek és katolikus papok körében is. Sokhelyütt rendeznek keresztállító ünnepségeket, jellemzően ökumenikus jelleggel, lehetőleg a sajtó jelenlétében.

„Megszületett a Megfeszített! – fogalmazhatjuk meg tömören azt, hogy Jézus megtestesülése és megváltó szenvedése nem választható szét egymástól; azért jött el közénk, hogy életét a kereszten szeretetből elveszítse” – magyarázza adventi keresztállítás értelmét Novák Előd, a Jobbik korábbi alelnöke.

Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy a Jobbik címeréről már tudjuk, hogy a párt hivatalos tájékoztatója szerint nem Krisztus keresztjére, hanem helyette a „történelmi tradícióinkra” utal.

Kétségtelen tény, hogy a megtestesülés és a megváltás misztériuma dogmatikailag összetartozik. De megkülönböztethetőek egymástól, és meg is kell különböztetnünk őket. Az Egyház ősi gyakorlata szerint, jó okkal külön van a húsvéti ünnepkör és a karácsonyi ünnepkör; külön időben van nagyböjt, nagyhét, szent háromnap és Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe (húsvét); továbbá külön tartjuk adventet és az Úr Jézus test szerint való születésének az ünnepét (karácsonyt). A két ünnepkörnek a szimbolikája az Egyház liturgiájának két évezredes rendje szerint szabályozott. A megváltás misztériumának a csúcspontja azonban a katolikus teológia szerint Jézus Krisztus dicsőséges föltámadása. A hangsúly tehát nem nagypénteken (a kereszthalálon), hanem húsvét hajnalán (a föltámadáson) van. A megtestesülésének az ünnepe pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), és nem karácsony (december 25.).

Figyelemre méltó, hogy a Jobbik politikusai a keresztállítási akcióhoz az apostoli kettős keresztet választották. A zavart viszont fokozza, hogy a Jobbik címerében ugyanez a szimbólum nem is Krisztusra, hanem homályosan a „történelmi tradíciókra” mutat. Amennyiben a párt minden áron feladatának tekinti a megfeszítés és a születés misztériumának kapcsolatát látványosan demonstrálni köztereken, talán inkább feszületet kellett volna választania erre a célra. Krisztus megfeszítésének a misztériumát ugyanis a korpusszal ellátott kereszt, Krisztus testének ábrázolása a kereszten, a feszület jeleníti meg. Ennek a születés misztériumához is lényegesen szorosabb kapcsolata lenne. Ha csakugyan az adventi vásárlási láz mérséklésére és hitigazságok szemlélésére akar buzdítani a párt, akkor az egyházi és liturgikus élet méltó megtartására, a hittan alapos ismeretére, és nem annak önhatalmú átalakítására nyújthatna példát.

Az adventi szimbolikába ilyen módon való beleavatkozás oka lehetne akár hittani műveletlenséggel társuló naivitás, illetve sima pökhendiség is, ami nem éppen jó bizonyítvány egy magát „nemzeti-kereszténynek” nevező parlamenti párt részéről, de még mindig ez lenne a kisebb baj. Az igazán elkeserítő az, hogy a keresztállítások nem egy esetben a feltűnés lehetőségévé, a kormánypárttal való konfrontáció eszközévé degradálódtak. Szimpla politikai termékké. Vagyis nem csupán teológiai, hittani ismeretek hiányáról és az egyházi gyakorlattal szembeni pimaszságról van szó a tüntetésszerűen kivitelezett adventi keresztállításban, hanem a misztérium és a Szent Kereszt jelének politikai eszközzé való lealacsonyításáról. A Jobbik számára bármiféle teológiai átgondoltság helyett lényegesebbnek mutatkozik a politikai üzenet.

Úgy tűnik, hogy a keresztállítási akció inkább politikai csetepaték keltésére és hangoskodási lehetőségre szolgál, nem pedig az adventi áhítat elmélyítésére.

Mit tudhatunk a pártelnökről?

A Jobbik elnökéről tudjuk, hogy részesült a katolikus beavató szentségekben: Vona Gábor a római rítus szerint részesült a keresztség és a bérmálás, valamint az Eukarisztia szentségeiben, és szentségi házasságot kötött.

Kinek-kinek a szíve és a lelke mélyére csak a mennyei Atya láthat. Mégis vannak olyan objektív, kívülről felismerhető jelek, amelyekből a külső szemlélő is levonhat következtetéseket. A keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen, karakteres jegyet hagy a lélekben. A pártelnök egyes kijelentései, cselekedetei azonban komoly aggályt ébreszthetnek katolicizmusának tisztasága és mélysége felől.

Vona Gábor antikatolikus könyvtára

A pártelnök a Bar!kád hasábjain (2010.12.09.), illetve a Jobbik honlapján angol nyelven is publikálta: világlátását leginkább Schopenhauer, Nietzsche, Mircea Eliade, Rüdiger Safranski, Konrad Lorenz és Eckhart mester alakította. Jelenleg viszont kedvencei Hamvas Béla, Julius Evola és René Guénon. Vessünk egy futó pillantást a pártelnök által preferált szerzők szellemi örökségére.

Arthur Schopenhauer a metafizikai pesszimizmus megalapítója, felfogása a katolikus antropológia szerint igen komolyan kritizálható.

Friedrich Nietzsche ellentmondásos rendszere tagadta a hiteles kereszténység lehetőségét és valóságát. Meghirdette „Isten halálát”, aki a nézete szerint persze soha nem is élt, hanem csak a benne való hit halt meg. Nietzsche egy ízig-vérig modern és keresztényellenes filozófus.

Mircea Eliade többek között az indiai filozófia és a jóga kutatója és ismerője.

Rüdiger Safranski filozófus és író, aki Schiller, Hoffmann, Schopenhauer, Nietzsche, Heidegger filozófiáinak az elismert és lelkes szakértője.

Konrad Zacharias Lorenz az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, az ember fokozódó „elháziasodásának” a hirdetője. A zöld mozgalom is atyjának tekinti, többek között a túlnépesedésről vallott nézetei miatt.

Eckhart mester ugyan katolikus áldozópap, domonkos rendi szerzetes, teológus professzor, de merész fogalmazásai miatt panteizmussal vádolták. Közel 1 évvel a halála után XXII. János pápa az In agro dominico bullájával a mester 17 tételét tévesnek, további 11 tételét merésznek és gyanúsnak, de megfelelő magyarázattal taníthatónak ítélte.

Hamvas Béla kétségkívül roppant művelt esszéíró, szellemi hagyatéka azonban szinkretista. Az Evangéliumhoz fűződő viszonya bonyolult és ambivalens.

Barone Giulio Cesare Andrea Evola rajongott Eckhart mester agnosztikus nézeteiért. 1934-ben megjelent főműve, a Lázadás a modern világ ellen című kötete, amelyben óva int a katolicizmustól. Mint háborogva írta: „Ettől a konzervatív képződménytől nem várhatunk semmit. A Biblia és a zsidó gyökerekből táplálkozó kereszténység emberek közötti egyenlőséget és igazságot tanít. Ez egy halálra ítélt tan, aláássa a fasizmus alappilléreit. Mózes és Jézus vallása nem az igazi vallás. Az igazi vallás a főpap és szerzeteskirályok irányításán alapul. Az isteni eredetű, ősi királyokén, nem Jézus gyenge királyságán! A kereszténységgel és a zsidósággal nem lehet államot alapítani. A királyság az ősi uralkodók szellemeivel együttműködő arisztokrácián nyugszik. A Vatikán nem szentség, a Római Birodalom szentség!” Evola megtagadta és megtámadta a katolikus hitét. Gyűlölte és támadta a kereszténységet, mondván, hogy „az egy kétes szellemiségen alapuló egzotikus hiedelem, amely az emberi lény irracionális, intellektus alatti és szentimentális rétegeire hivatkozik”. Az emberiség történelme számára folyamatos hanyatlás, amelyet a kereszténység tetézett be.

René Jean-Marie Joseph Guénon metafizikus filozófus, a tradicionális létszemlélet legkiemelkedőbb gondolkozója és szerzője. Evolához hasonlóan ő is elhagyta a katolikus hitet és az Egyházat. Belépett a misztikus tanokat hirdető, de lényegében a szabadkőművesség eszméjén alapuló Martinista Rendbe, csatlakozott a gnosztikusok szektájához, tagja lett két szabadkőműves irányzatnak, majd a szabadkőművesség ellen fordult. Tanulmányozta a saiva hindu vallási doktrínákat, majd végleg szakítva a katolikus kereszténységgel, áttért a muszlimok hitére, és a szufizmus követőjévé válva fejezte be életét.

A pártelnök saját maga által felsorolt kedvenc szerzőinek többsége jellemzően antikatolikus világképet közvetít.

Vona Gábor szellemi főtanácsadója

Vona Gábor „nemzeti-keresztény” pártelnöknek van főtanácsadója. A neve Baranyi Tibor Imre teológus, író, fordító, könyvkiadó és szerkesztő, aki magát a tradicionális létszemlélet filozófusának, tanítójának vagy papjának tartja. Alapítója, vezetője és az egyik főelőadója a 2012 és 2015 között működő Attila Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémiának, amely a Jobbik szellemi elitjét volt hivatott kinevelni. A keresztségben katolikus keresztény, ennek ellenére szektaalapítóként ismert.

Baranyi Tibor Imre a debreceni székhelyű, a kereszténynek semmiképpen nem nevezhető Metafizikai Hagyomány Egyháza vezetője, magnus regens-magister generalisa. Régi honlapjuk szerint regionális központokat hoztak létre Metafizikai Hagyomány Centrumként. Hitvallásuk: „A Metafizikai Hagyomány Centruma – intézmény feletti értelemben – mindig létezett és létezni fog, lényegében függetlenül attól, hogy létét az emberi világban megerősítik-e vagy sem. Minden centrumnál ősibb és eredetibb, mert azt a Valóságot, valóság feletti Valóságot szimbolizálja, testesíti meg Centrum képében, amellyel minden nagy történelmi vallás és minden nem intézményesült tradíció szellemi kapcsolatban állt.” A Centrumról érdemes tudni, hogy „lokalizációját tekintve esszenciálisan nem a térben van, hanem a tudati létben: a tudat és a lét egyedüli és aeternális középpontja”.

Vona Gábor spirituális tanácsadója, Baranyi Tibor Imre a metafizikai tradicionalitás nagy magyar alakjának, a buddhista pap László Andrásnak a tanítványa. László András a „legfőbb feje” az általa 1991-ben megalapított, fővárosban nyilvántartásba vett, Magyarországi Pantholokatholikus Tradicionális Egyháznak. Baranyi mestere tehát szintén egy keresztény, aki elhagyta a hitét, egy reformátusból lett buddhista, aki végül saját szektát alapított.

Baranyi saját munkásságáról azt mondja, hogy a magyar nemzet a spiritualitás visszaállításán munkálkodik. Hogy ez mit jelent?

„Ez mindenekelőtt bráhmanai-szakerdotális feladat, kiegészülve bizonyos ksatriya-lovagi vonatkozásokkal, amelyekkel mintegy körbe veszem saját világi megnyilvánulásomat” – mondta az Alfahírnek adott interjújában.

Vona Gábor elnök úr a számos kritikát kapott szektavezér főtanácsadóval 2016 májusában megszüntette a szerződéses jogviszonyt, ennek azonban bevallottan csak a külső nyomás az oka. Barátságuk és elvbarátságuk továbbra is töretlen.

Az írás letölthető itt.

Létrehozva 2018. március 29.