A karizmatikus eredetűnek tulajdonítható lelki beszélgetések”, lelki naplók és följegyzések kiadására és olvasására a cikkben felsorolt alapelvek érvényesek, melyeket Dr. Erdős Mátyás, a Máriás Papi Mozgalom magyarországi felelőse írt össze, és Dr Paskai László látott el Nihil Obstat Imprimatur-ral (2002).

A karizmatikus eredetűnek tulajdonítható lelki beszélgetések”, lelki naplók és följegyzések kiadására és olvasására a következő alapelvek érvényesek:

1. Az Acta Apostollcae Sedis 1966. december 29-i 58/16-ik számában a Hittani Kongregáció közölt egy dekrétumot, amelyet VI. Pál pápa 1966. október 14-én jóváhagyott, s melynek értelmében az Egyházi Törvénykönyv 1399. és 2318. paragrafusait eltörölték.

2. Ezóta az Egyház részéről megengedett, tehát szabad az új megjelenésekről, kinyilatkoztatásokról, jövendölésekről, csodákról, stb. minden kifejezett egyházi engedély nélkül könyveket kiadni, azokat a hívek között terjeszteni, és azokat olvasni, föltéve, ha az ilyen természetű írások nem tartalmaznak szent hitünkkel és a krisztusi erkölccsel ellentétes tanításokat.

3. 1975. márc. 19-én az Egyház ismételten megerősítette a fentebbi két kanon érvénytelenítését azzal, hogy lehetővé tette az ilyen könyvek egyházi jóváhagyás (“Imprimatur”) nélküli kiadását és olvasását. Az Imprimatur-ra csak akkor van továbbra is szükség, ha az ilyen kiadványokat a templomok előcsarnokában árusítják.

4. Ha az ilyen kiadványok tartalma, tanítása megegyezik hitünk tanításával – a Szentszék és/vagy a püspök ítéletét tiszteletben tartva -, hihet, vagy kételkedhetik bárki azok természetfeletti eredetében aszerint, hogy kellő tanulmányozás után mi látszik számára valószínűbbnek

5. A jelen egyházi jóváhagyás nem jelenti azt, hogy az e könyvben említett tények természetfeletti eredetéről történne nyilatkozat; egyedül az üzenet és a beszélgetések tartalmára vonatkozik. Csak azt garantálja, hogy nincsen bennük semmi olyan, ami a hittel és az Egyház gyakorlatával ellenkezik; teljesen elvonatkoztatva attól, hogy azok, akik a Nihil obstat-ot és az Imprimatur-t megadták, egyetértenek-e annak tartalmával és a benne foglalt véleményekkel és megállapításokkal vagy sem.

6. A kiadó kijelenti, hogy az ebben a könyvben leírt rendkívüli jelenségek közlésével nem óhajtja megelőzni az Egyház hivatalos döntését, melyet a Kánonjog idevonatkozó előírásai, s különösen a 220. és a 221. paragrafus szerint hoztak meg, és annak mindenkor készségesen alárendeli magát.

Magánkinyilatkoztatások

“Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt. Ebben a végső korszak­ban Fia által beszélt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Krisztus, Isten fia, aki emberré lett, az Atya egyetlen, tökéletes és felülmúlhatatlan Igéje. Benne Isten mindent kimond és Istennek őrajta kívül nem is lesz másik szava. (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 65.) Ez az isteni üzenet a nyilvános kinyilatkoztatás, amely minden embernek szól és minden ember számára kötelező, ez az utolsó apostol halálával lezárult. Ennek a nyilvá­nos kinyilatkoztatásnak továbbadása az Úr rendelkezése szerint kettős módon történt: “SZÓBAN: az apos­tolok a szóbeli igehirdetés, a példaadás és az intézmények révén örökítették tovább mindazt, amit Jézustól, szavaiból, tetteiből tanultak, még együttlétük idején, vagy amit a Szemlélek megvilágosító kegyelméből nyer­tek. ÍRÁSBAN: maguk az apostolok vagy a környezetükhöz tartozó férfiak, ugyanazon Szentlélek sugalmazá­sára, írásba foglalták az üdvösség üzenetét”. (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 76.)

A Szenthagyományon és a Szentíráson kívül “A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyi­latkoztatások, melyeket ‘magánkinyilatkoztatásnak’ nevezünk. Némelyiküket az Egyház tekintélye is elis­merte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy ‘javítsák’ vagy akár ‘kiegészítsék’ Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben él­jük egy adott történelmi korszakban. A hívő érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkü­lönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésé­nek bizonyul az Egyház számára.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 67.)

A nyilvános kinyilatkoztatás befejezése tehát nem jelenti azt, hogy Isten ezentúl már nem közölheti üzenetei, kívánságait bizonyos személyeken keresztül az egyének vagy a közösség javára. Senki sem kötheti meg Isten szavát. De ezek az utóbbi kinyilatkoztatások már nem gazdagítják az Egyház hitét, inkább csak hitélési módot, magatartást közölnek. Ezt mondta XXIII. János pápa 1959. február 18-án a lourdesi jelenések százéves jubileumán a rádióban. ” … non ad novarn fidem deponendam, sed ad hurnanorum actuurn directiones”, nem új hit létesítésére, hanem az emberi cselekedetek irányítására. A magánkinyilatkoztatás tehát sem a hitletétemény kiegészítése, sem illetékes, hivatalos magyarázata, hanem inkább valamire emlékezteti az embereket, ami már bent van a nyilvános kinyilatkoztatásban, csak nem vették eléggé figyelembe, mint ahogy egy kivilágítás sem ad semmit egy szobor vagy épület állagához, de kidomborítja annak vonásait. A Mária-jelenések is felhívják figyelmünket egy kinyilatkoz­tatott igazságra, pl. Szűz Mária szeplőtelen fogantatására (Lourdes), vagy valamely isteni parancs tel­jesítését sürgetik, pl. bűnbánatot, imádságot, engesztelést.

Azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy az utolsó apostol halálával a kinyilatkoztatás lezárult, ezt üzeni Jézus Valtorta Máriának a neki adott magánkinyilatkoztatásra vonatkozóan: “Ez a mű semmit sem tesz hozzá a kinyilatkoztatáshoz, csak hézagokat tölt be, amelyek természetes okokból és természetfeletti aka­ratból keletkeztek. És ha nekem úgy tetszett, hogy isteni szeretetem képét rekonstruáljam, ahogy a mo­zaik restaurátora a hiányzó vagy elhalványult kövecskéket pótolja és a mozaiknak teljes szépségét vissza­adja, és ha én fenntartottam magamnak, hogy ezt ebben a században, amelyben az emberiség a sötétség és a borzalom szakadékába rohan, tegyem, akkor ti ezt nekem megtilthatjátok?” (Valtorta Mária, +1961, Jézus életéről és szenvedéséről kapott magánkinyilatkoztatások; Der Gottmensch, XII. k. 291. o. Parvis V, Ch, Hautvill.)

Kivel közli Isten vagy Szűz Mária az üzeneteit?

Bárkivel közölhetik. Ez a közlés gratia qratis data, Ingyen adott kegyelem, charisma, mely nem feltételezi a médium életszentségét, rátermettségét, kegyelmi állapotát. Hányszor olvassuk: Éppen téged választottalak ki, mert te vagy a legalkalmatlanabb rá.

Pl. Don Stefano Gobbinak, a Máriás Papi Mozgalom alapítójának Szűz Mária ezeket mondta:

“Téged választottalak Fiam, mert te vagy a legkevésbé alkalmas eszköz erre, így senki sem mondja majd, hogy ez a te Műved, Hogya Máriás Papi Mozgalom egyedül az én Művem legyen, gyengesé­ged által nyilvánítom ki erőmet, semmiséged által hatalmamat.” (A Papokhoz, Szűz Mária szeretett fiaihoz. A Máriás Papi Mozgalom II. k, 59, o. 1973. júl. 16.)

Az életszentség lehet kedvező kritérium a magánkinyilatkoztatás valódiságának megállapításá­nál, de nem feltétele annak. La Salette-ben a látnokok nem jutottak a kinyilatkoztatás után maga­sabb életszentségre, bár nagy hatással volt egész életükre az, amit gyermekkorukban láttak és hal­lottak a Szűzanya megjelenésekor. Voltak látnokok, akik később szerzetbe léptek (Bernadett, Lucia), papok lettek, mások viszont a világban maradtak, megházasodtak (Medjugorje).

Mivel a magánkinyilatkoztatás charisma, – az ősegyház példájára – az Egyház hitelesíti, első fo­kon a püspök, felsőfokon a pápa.

Hogyan történik a magánkinyilatkoztatás?

1. Történhet külsőleg, látható módon, jelenés, apparatio formájában (S. Th. 76. a8, a.8.).

Jézus és Mária megdicsőült teste az égben van, tehát lehetséges, hogy látható, testi alakban megjelen­jen a Földön. Amikor pl. Szűz Mária jár-kel, érinteti magát (Labouré Sz. Katalin), kezet fog, játszik a gyere­kekkel, több személy látja őt a térben mozogni, ilyenkor lehet reális megjelenést feltételezni.

Elhagy ja-e ilyenkor Szűz Mária a Mennyországot? Nem szükségképpen. Tudunk szentéletű embe­rek bilokációjáról is. Miért ne történhetne ez Szűz Mária megdicsőült testével is? A megdicsőült test­nek számunkra ismeretlen lehetőségei vannak. Az sem szükséges, ha Szűz Mária megjelenik, hogy minden jelenlévő számára egyformán láthatóvá legyen.

Lehet valóságos, külsőleg látható fényvetületben, jelképekben mutatkozó, személyes jelenés is.

Pl. Isten az égő csipkebokorban, a csendes szellő susogásában, Szűz Mária jelenléte szobrokban, képekben, valóságos emberi, sőt véres könnyekben (zsidó nőkre jellemző vércsoporttal).

Ezek mind valóságos, külsőleg látható, természetfeletti jelenlétre utalnak. A megdicsőült test jóllehet szellemi módon áthatol fizikai testeken, maga háromdimenziós emberi test marad. Medjugorjéban Maria megérinthette Szűz Máriát. “Ha ránézek – mondta – könnyűnek, lengének látszik, puhának, mint a legfinomabb kelme, de ha hozzáérek, hirtelen szilárd lesz, és ellenállást mu­tat, mintha fém volna.” (P. Henri Boulard S. J. Megjugorjei napló. Bp. Szegletkő 38/39. o.)

2. Történhet belső módon,

a.) A fantáziába, a képzelőtehetségbe helyezett képek, szavak által, akár éber állapotban, akár álomban. (Nagy Szent Teréz: A tökéletesség Útja. XXVIII. t.)

Ezeket a látomásokat Isten, Szűz Mária a látnokok képzeletében idézi elő. Tehát nem maga Mária száll le az Égből. A megdicsőült, végtelen boldog Mária a látomásokban nem egyszer szomo­rúnak mutatja magát, sír, más-más öltözéket visel. Maga Jézus sem jön ilyenkor le ‘személyesen’ az Égből, – a ‘gyermek Jézus’ látomásoknál pedig éppenséggel nem felejtendő, hogy a ‘gyermek Jézus’, mint gyermek, ma már nem is létezik.

Mindezek a látomások a látnokok képzeleti világában mennek végbe. Ez nem jelenti (ha valódi lá­tomásról van szó), hogy egyszerű ‘beképzelések’ volnának. Inkább úgy kell elgondolnunk, hogy eze­ket a benső fantáziaképeket a látnokok úgy értékelik, mintha azok a valóságos életben mennének végbe. Természetesen nem ott mennek végbe, de azért az adott képek vagy hallott szavak származ­hatnak isteni behatásra.” (Karl Hahner cikke. IVI. Kurír. 1982, júl. 10, 1. k.)

A képzelőtehetségbe az ördög is behatolhat szavaival, képeivel. Ebből nem következik, hogy a ma­gánkinyilatkoztatások általában megbízhatatlanok. Csak az, hogy igen gondosan meg kell őket vizsgálni. Ha az Istennek egy magánkinyilatkoztatással tervei vannak, akkor gondoskodik is arról, hogy az ne elferdülve kerüljön az emberekhez.

b.) A belső jelenés történhet képek nélkül is, tisztán szellemi módon, a fantázia, az érzékszervek formái nélkül is.

Bai M. Cecília (+1766) a Montefiascone-i Sz. Péter bencés zárda apátnője belső hang formájá­ban kapta a kinyilatkoztatásait az Úr Jézustól. “Állítom, hogy testi szemeimmel semmit sem látok és semmit sem fogok fel halló és szagló érzékemmel. Minden egészen különös módon, a lelkem ben­sejében játszódik le.” (Jézus benső élete. I. k. 10. o. Kiadta: Testvéri Szolgálat K. Alapítvány. Eszter­gom. 2501. Pf. 252.)

Don Stefano Gobbi, a Máriás Papi Mozgalom alapítója üzeneteit Szűz Máriától szintén nem az em­beri érzékek révén, hanem “belső szó-tól kapja. “A belső szavaknál nem látunk a szemünkkel nem hallunk a fülünkkel, nem érintünk semmit. .. A belső szavak tisztán érthető szavak, amelyeket az el­fogadó személy úgy fogad, mintha saját szívéből fakadnának és egymással összetűzve üzeneteket adnának … Vannak eléggé precíz szabályok a hiteles és hamis belső szavak megkülönböztetésére. A hamis belső szavak szándékos csalásra, beteges képzelődésre, sőt az ördög beavatkozására vezet­hetők vissza.” (A papokhoz Szűz Mária szeretett fiaihoz. Máriás Papi Mozgalom. II. k. 43-44. o.)

A gyermekek, az egyszerű emberek nem tudják magukat mindig szabatosan kifejezni, a látnok már nem emlékezik rá pontosan. Belejátszhatnak olvasmányai, általa ismert szentképek ábrázolásai, legendás elemek. Tehát a tévedés nincs kizárva, ezért kell a gondos kivizsgálás.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2021. május 23.