Bill Peckman atya véleménycikke a saját Facebook oldaláról

Rengeteg időt töltök arról gondolkodva, olvasva, és imádkozva, miért hanyatlik az Egyház ebben az országban.

A számbeli hanyatlást elrejti a latin-amerikai bevándorlók beáramlása. De még ezzel a beáramlással is, minden mérhető szám lent van: a keresztelések, a bérmálások, a házasságkötések, a papszentelések, a férfi és női szerzetesek száma, a gyermekek száma a plébániai iskolákban és a hittan órákon. Ijesztő az egész.

Hogyan jutottunk el idáig?

A legfőbb hiba az volt, hogy hátat fordítottunk a természetfelettinek. Háziasítottuk Istent. Funkcionális ariánusokká váltunk.

Azt jelenti ez, hogy úgy viselkedünk, mintha Jézus pusztán ember lenne, egy guru, egy személyi tréner, egy különleges szociális munkás.

Hogy világos legyek: nem minden plébániáról beszélek. De mint az Egyház ebben az országban, levettük a szemünket a célról.

A szentmise elkezdett egyre kevésbé Isten előtti hódolatnak tűnni, és sokkal inkább hasonlítani egy közösségi összejövetelre. A templomaink már nem néztek ki katolikusnak, és elárasztották őket az ikonrombolók. A templomoktól, amik vizuálisan közvetítették a katolikus hitet, eljutottunk a széles körben elterjedt “szakrális terekig”, amik inkább néznek ki színházaknak.

Egyes helyek színházszerűen is működnek. A hódolat szórakozássá alakult át. Sokkal fontosabbá vált az, hogy mit nyerek vele én, mint az, hogy mit tudok odaadni érte.

Kivéve a természetfelettit az istentisztelet lényegéből, leegyszerűsítettük a szentmisét. Nem csoda, ha a hit Krisztus valódi jelenlétében az Eucharisztiában lecsökkent. Nem csoda, hogy a papi hivatások száma lecsökkent. Míg a nemzedék, aki bevezette mindezt, rajong ezekért, a következő nemzedékek tömegesen menekülnek ettől.

A természetfelettitől megfosztott istentisztelet után a katolikus életvitel következett. Az imaélet a plébániákon elsorvadt. A plébániatemplomok miseszolgáltatókká váltak. Örömteli látni a növekedést a szentségimádások számában.

A természetfelettire irányuló figyelem megszűnésével a tudatosság is lecsökkent. A sorok a gyóntatószékek előtt eltűntek. A családok mérete lecsökkent azzal, hogy elkezdtük magunkat kifogamzásgátolni a létezők közül. A gyerekek hangos lármáját a szürkeség tengere vette át. A meghajlás a szekuláris kultúra előtt lényegében harc nélkül zajlott le. A tetteket magyarázkodás váltotta fel. Az irgalmasság cselekedetei elfogytak, hogy a helyüket a társadalmi igazságosság hamis ideája vegye át.

Ebben a közhangulatban könnyű volt az embereknek távozni. A természetfeletti nélkül semmi mást nem kínálunk, mint bármely baráti társaság. A természetfeletti nélkül az objektív erkölcs megszűnik. Ahogy a szemünk lekerül a célról, a katolikusok 78%-a egyszerűen nem jön szentmisére többé. A forrás és foglalat nélkül, ami az Eucharisztia, a katolikus élet meghal. Egyszerűen éhenhal.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. május 30.