Dr. Vigh Szabolcs A GYERMEKVÁLLALÁS ÉS AZ EGYHÁZI ELVÁRÁSOK című cikkére szeretnék válaszolni, és azzal három alapvető ponton vitatkozni, ugyanis a cikk olyasmit ajánl katolikusoknak, amit Ferenc pápa “a szeretet eltorzításának” nevez.

1) Vigh egyrészt félremagyarázza Ferenc pápát és a házastársi szeretetre vonatkozó katolikus tanítást

2) Másrészt a szerző kizárólag a földi boldogulásról gondolkodik, és fel sem veti a gondviselés vagy a természetfeletti kegyelem szerepét, sőt még az igazság alapvető kérdését sem érinti  

3) Végül, az abortusz megelőzésének kérdéses módja a fogamzásgátlás, viszont az nem kérdés, hogy a fogamzásgátlás bűn-e 

1) Először is tehát Ferenc pápa és a katolikus tanítás: 

A szerző, azt hiszem, nem olvasta el elég alaposan Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítását (AL), ha azt állítja, hogy “Ferenc pápa A szeretet örömében [AL] a fogamzásgátló szerekről egyáltalában nem beszél. Elődeinek erről szóló egyértelmű elítélését nem idézi”. Ferenc pápa az AL 80. pontjában ezt írja a házassági aktusokról (és itt fontos, hogy nem a kapcsolat életre való általános nyitottságáról beszél, hanem az egyes aktusokról):

[…] a házassági aktus a nemzésre van rendelve a „saját természetéből kifolyólag”. A gyermek, aki születik „nem kívülről jön, mint valami ráadás a házastársak szeretetéhez, hanem annak a kölcsönös átadottságnak a szíve mélyéből fakad, mint annak gyümölcse és beteljesedése”. A gyermek nem a folyamat végén jön, hanem jelen van a szeretet kezdetétől, mint egy alapvető jellemzője, amit nem lehet megtagadni anélkül, hogy eltorzítanánk magát a szeretetet. A szeretet a kezdetektől fogva ellene van minden nyomásnak, hogy magába zárkózzék; nyitott a termékenységre, ami arra hívja, hogy felülmúlja önmagát. Ezért a férj és a feleség egyetlen nemi aktusa sem mondhat ellent ennek az értelemnek, még akkor sem, ha különféle okok folytán végül nem mindig fogan új élet belőle.

Ferenc pápa tehát nemhogy hallgat róla, hanem világosan megerősíti az Egyház fogamzásgátlás felett mondott ítéletét, mint erkölcsi rossz. Vigh Szabolcs utalásával ellentétesen az AL-ben lehivatkozott Humanae Vitae ezt így fogalmaz meg: 

Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg. […] Hasonlóképp elítélendő mind a férfiak, mind a nők akár időleges, akár végleges szándékos sterilizálása. Ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye. A következő érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: „két rossz közül a kisebbet kell választani”…

A magukat haladónak gondoló katolikusok kedvenc hivatkozási alapja, a II. vatikáni zsinat a Gaudium et spes című fejezetében, melyet Ferenc pápa az AL-ben szintén hivatkozik, így ítéli el a fogamzásgátlást:

A hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás. […] Egyház azonban figyelmeztet arra, hogy nem lehet igazi ellentmondás az élet továbbadásának és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni törvényei között.

Ferenc pápa apostoli buzdítását nem elég kulcsszavakkal végigkeresni, “vajon szerepel-e benne a birth control kifejezés?”; nem szerepel, de az elítélése ott van mégis, és ezt a konkrét ítéletet, ti. hogy a fogamzásgátlás “a szeretet eltorzítása”, nem mérsékli az az általános lelkiismereti szabadságra vonatkozó passzus, amit Vigh idéz az AL-ből. Ferenc pápa nem helyettesíteni akarja a hívek lelkiismeretét, hanem formálni akarja őket, méghozzá úgy, hogy a “haladó” katolikusok is felfogják az AL 80. pontját. Ferenc pápától gondolom ezt nem lehet zokon venni…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. július 12.