A mesterséges megtermékenyítés lényegéhez hozzátartozik, hogy a nő petesejtjét kiemelik a testből, és laboratóriumban, megfelelő körülmények között termékenyítik meg a férfi ivarsejtjével, a spermiummal. (Amennyiben a nő testén belül történik a beavatkozás, akkor valójában nem mesterséges megtermékenyítésről, hanem mesterséges inszeminációról beszélünk).

A mesterséges megtermékenyítés nem mindig jár sikerrel, sőt, a beavatkozások 70-75 %-a sikertelen. Ennek számos oka lehet: maga a megtermékenyülés nem jön létre már a petricsészében, de előfordul, hogy a megtermékenyült petesejtet, immáron zigótát, illetve igen fiatal, a fejlődés korai stádiumában lévő embriót beültetik, ám nem tud beágyazódni és végül kilökődik.

Éppen ezért bevett orvosi „szokás”, hogy több petesejtet vesznek a nőtől, és mindet megtermékenyítik.

Mivel a női test havonta egy (esetleg kettő) petesejtet érlel meg, a megtermékenyítéshez szükséges petesejteket igen erős hormonkezeléssel érlelik meg. A megtermékenyült petesejteket akár azonnal is belehet ültetni (vagyis a beavatkozás kezdetétől számított 20-24 óra), de többnyire a 3. vagy az 5. napon ültetik be a kiválasztott fiatal embriókat.

A beültetésre nem kerülő embriók életfolyamatait (mivel a kis egysejtű embrió is komoly, sejtszintű élettevékenységeket mutat), mesterségesen lelassítják, sőt, leállítják, mégpedig fagyasztással. Ezt az eljárást nevezzük embrió-kryokonzerválásnak. Végső soron ez nem más, mint mélyfagyasztás: az embriókat, szigorúan szabályozott és ellenőrzött eljárás keretében folyékony nitrogénbe (kb. – 170-180 C°) helyezik, és így, fagyasztva tárolják, amíg bizonyossá nem válik, hogy a kiválasztott zigóta beágyazódása sikeres volt. Ekkor a szülők le is mondhatnak a fagyasztott állapotban lévő embrióikról, átadhatják őket kutatásokra, vagy más szülőknek beültetésre, akiknél esetleg nem is lehetséges a mesterséges megtermékenyítés (mert pl. a nő szervezete nem képes petesejtet termelni, mert elvesztette a petefészkeit).

Azokat az embriókat, akikre senki nem tart igényt, vagy a szülők nem akarják kísérletekre átadni őket, de odaajándékozni sem akarják, bizonyos idő múltán (általában 5 év), el kell pusztítani.

A lefagyasztott embriók, akikre szüleik még igényt tartanak, várnak tehát a sorsukra. Amennyiben egy korábbi beültetés nem volt sikeres, akkor kiválasztanak közülük egyet vagy kettőt, esetleg hármat, és kiolvasztják őket. Ám a kiolvasztás nem is olyan egyszerű dolog, (a kis, néhány sejtből álló testen is jégkristályok keletkeznek) és egyáltalán nem veszélytelen. A lefagyasztott, aztán kiolvasztásra és beültetésre szánt embriók nagy része nem éli túl a kiolvasztást. Többek között ez is oka annak, hogy miért termékenyítenek meg olyan sok petesejtet a mesterséges megtermékenyítés során: a kockázat az eljárás minden mozzanatában igen nagy, és amint már említettük, összességében a mesterséges megtermékenyítések igen nagy része ( 2/3-a) sikertelen.

Ma már több százezer embrió vár lefagyasztott állapotban a sorsára. Ezt az állapotot nevezte az egyik híres francia genetikus, Jérôme Lejeune „koncentrációs konzervnek” – utalva a koncentrációs táborokra.[1]
[1] The Concentration Can, Ignatius Press, 1992. in: William May, Catholic Bioethics and The Gift of Human Life, Our Sunday Visitor, 2008, 96.

Komoly kérdés, hogy vajon mit lehet tenni ezekért az ártatlan emberi személyekért?

Magától értetődik, hogy a Katolikus Egyház ezt az eljárást határozottan elítéli, mivel az ellenkezik a személy méltóságával. Erről bővebben a 2008-ban megjelent Dignitas Personae 18. pontjában olvashatunk, de már a az 1987-ben megjelent Donum vitae is említi az embriófagyasztást.
A katolikus erkölcsteológusok között nincs egyetértés a lehetséges megoldásokat illetően.

Először is: ebben az abszurd helyzetben nincs jó megoldás.

Az elpusztítás és a kísérletekre történő felhasználás súlyosan erkölcstelen és súlyosan sérti az embrió élethez, testi épséghez való jogát és emberi méltóságát.

• A Katolikus Egyháznak nincs kifejezett álláspontja a kérdéssel kapcsolatban. Ám a kérdés oly mértékben személyes, és egyben életmentő cselekedetről van szó, hogy előfordulhat, hogy ezt a döntést – amennyiben valamikor konkrétan fog nyilatkozni – a nő lelkiismeretére bízza.
• Egyesek úgy vélik, hogy a lefagyasztott embriókat semmiféleképpen nem szabad adoptálni, vagyis egy nő nem kérheti, hogy ültessék be a méhébe az embriót, hogy így megmentsen legalább egyet. Miért? Mert véleményük szerint egy nőnek csakis a férjétől van joga teherbe esni. Ha férjezett, akkor ezért erkölcstelen (házasságtörés határát súrolja szerintük), ha pedig nem férjes, akkor meg azért (paráznaság határát súrolja).
• Mások úgy véli, hogy házas nő esetében nem erkölcstelen dolog örökbefogadni és kihordani egy embriót és felnevelni.
• Egy egyedülálló nő számára azonban nem megengedett az önkéntes gyermekvállalás, mert a gyermeknek joga van ahhoz, hogy szerető környezetben egy apa és egy anya nevelje fel. Ha a nő szeretné megmenti az életét, és kihordani a gyermeket, ám utána tovább adoptálná őt, akkor pedig a gyermekről való lemondás lenne erkölcsileg igencsak kérdéses. Hiszen ebben az esetben a béranyaság kérdése merül fel, ami szintén súlyosan erkölcstelen. Ámbár lehet, hogy a nő ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül is vállalja a gyermek megmentését.
• Vannak olyan teológusok, akik úgy vélik, hogy minden bizonnyal szerencsésebb, ha egy férjezett nő vállalja a gyermek kihordását, ám egy nem férjezett nő esetében sem lenne erkölcstelen ez a tett, még akkor sem, ha a születés után lemond róla, és örökbe adja.[2]

Láthatjuk tehát, hogy a kérdés korántsem egyszerű. Ha egy problémára nincsen jó, megfelelő (i.é.: emberhez méltó) megoldás, akkor a probléma gyökereinél kell keresni a gyógyírt. A már kivitelezett eljárások esetében, melyek következtében embriók százezrei várnak a sorsukra, nincs megoldás, patthelyzet alakult ki. Számos bűncselekmény születik az adott helyzetből: korrupció, csalás, sikkasztás, ember- (embrió)kereskedelem, béranyaság, stb.

Az egyetlen út, ami azonban nem ad megoldást a már meglévő helyzetre az, hogy az embriófagyasztásnak nevezett eljárást beszüntetik.

[2] Vö: William May, Ibid, 96-112.

Forrás

Létrehozva 2016. július 7.