Szent Antal imalánc – nem ajánljuk
A Lelkiatya válaszol rovatban olvasható eligazítások írója Erdődy Imre (1927–2005) egykori sajóvámosi plébános. A szerk.
Egyre jobban terjed az úgynevezett Szent Antal-lánc. Íme, egyik változata: „Ezt az imát 9 napon át mindennap 7-szer kell elimádkozni! Fénymásolatot kell készíteni 9 példányban, ebből mindennap egy-egy másolatot tegyen más-más templomba, vagy küldje el ismerőseinek. Ekkor kérése meghallgatást nyer. Még sohasem fordult elő, hogy ne nyert volna meghallgatást. De vigyázzon, ne tartsa magánál ezt az imát, tovább kell adni, mert különben nagy bajok érhetik.”
Valaki azt írta nekem: Nem vagyok babonás, Isten gondviselő szeretetében élek. Nem értem, mire jó ez a fenyegetődzés? Nincs elég bajunk és félelmünk? Kérem, nyugtassa meg szerencsétlen, meggyötört, fáradt felebarátainkat.
Válaszom lényege az, amit annak idején a plébániámra Szent Antal-lánccal beállító, elkeseredett híveimmel tettem. Elvettem tőlük a „bajt, szomorúságot vagy szerencsét”, vagy tudom is én, mit hozó papírost, szemük láttára széttéptem és bedobtam a tűzbe. Megnyugtattam őket, hogy minden bajt vállalok, ami ezzel kapcsolatban rám száll. Ez ugyanis nem más, mint ostoba babona, amely a hiszékeny, tájékozatlan embereknek sok munkát, gondot, kiadást és aggodalmat okoz.
Biztosan sok lehetetlen feltételét, sőt szigorú parancsát kitalálták már az imaláncnak. Egyet-kettőt lemásolok csak azért, hogy átérezze a kedves olvasó, milyen lehetetlenségekről van szó.
„Aki ezt az imát megtalálja, írja le 25-ször. Naponta vigyen el belőle egyet-egyet egy templomba. Valószínűtlennek látszó ügye rendeződik.”
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2015. január 17.