Minden játékőrület nálunk is megjelenik – most a Pokemon Go. Ideje feleleveníteni a szellemi hátteret. A szerk.

Górcső alatt egy divatos játék

Japán, az USA és Ausztrália után már az európai gyerekekét is megfertőzte a Pokémon-láz. Hamarosan mindenütt találkozhatunk velük: plüssállatkák képében, kulcstartókon ágyneműn, gumilabdán stb. De kik is ezek a Japánból származó furcsa kis lények, akik egy csapásra globális szupersztárokká lettek?

A Pokémon elnevezés a pocket monster angol kifejezésből ered, ami zsebszörnyet jelent.151 figuráról van szó, amelyeket 1996-ban Japánban egy komputerjátékhoz terveztek meg. Minden egyes pokémonnak megvannak a maga sajátos jellemvonásai, és mindegyikük rendelkezik egy-egy speciális romboló tulajdonsággal. Hypno például pszicho-erőkkel támad ellenségeire, Kadabrra fejfájást vált ki náluk, Dragonair pedig az időjárást képes befolyásolni. Mindezek a figurák a Pokémon játékrendszer részei, legyen szó kártyajátékról, annak számítógépes változatáról vagy társasjátékról.

Mi a játék lényege?

A Pokémon játék hőse egy Ash nevű 11 éves fiú, minden Pokémon-rajongó példaképe. Hozzá hasonlóan minden játékosnak gyűjtenie kell a szörnyeket (a végcél mind a 151 megszerzése) úgy, hogy felfedezi őket a gameboy-ban, avagy megveszi a kártyájukat vagy matricájukat. Amelyiket már megszerezte, azt aztán “edzeni” kell oly módon, hogy megütközteti egy ellenfél pokémonjával. Az “edzés” tehát küzdelmet jelent, és annál jobb a mester, minél több védence harcol, és győz le másokat. A küzdelem során brutális fegyvereket vetnek be, pl. borotvalapot, lángvetőt, különböző savakat. De nem csak arról van szó, hogyan kell legyőzni az ellenség szörnyhadát. A Pokémon játékrendszerben beépítettek egy jókora adag vallásosságot is. Ezt jelzi már az is hogy a 151 szörny élén Mew és Mewto ejtsd:, mevtu) állnak, minden pokémon leghatalmasabbjai. Mew nagyhatalmú mentális erővel rendelkezik. A leírások szerint Ő az ősidők pokémonja, aki mindig is létezett. Mewtwo áll a 2. Helyen a pokémon univerzumban. Ő Mew másodpéldánya ugyanis annak a szemöldökéből klónozták. Mewtwo elsőosztályú gazfickó és meg akarja szerezni a világuralmat. Küzdelmet folytat Mew ellen de Ash pokémon mesterés annak jó pokémonja ellen is.

Nem nehéz rájönni ebből arra, hogy Mewnek egyfajta istenszerepe van, Mewtwo a Sátán akar lenni, az alárendelt pokémonok pedig az angyalok és démonok seregét jelképezik. A Pokémon-alaptörténet vallási jellege különösen is kiütközik a Pokémon c. mozifilmből. A filmtörténet a jó és a rossz oldal közötti harcban csúcsosodik ki. Az előbbit Mew, az istenlény, valamint Ash és az ő jó pokémonangyalai testesítik meg, a gonoszt pedig a “sátáni” Mewtwo és három veszélyes főpokémonja. A harc tétje nem kisebb dolog, mint a világ jövője. A sztori kimenetele: “Isten” nem tudja legyőzni “Sátánt”. Az ember, Ash is meghal a harci forgatagban. Ám bekövetkezik az elképzelhetetlen: Mind a jó, mind a gonosz pokémonok sírva fakadnak Ash halála miatt. Könnyeik fehér ragyogásba burkolják a testét, úgyhogy a pokémon-mester egyfajta feltámadást él át. Ezután a gonosz Mewtwo és csatlósai is megtérnek: átállnak a jó oldalra. Ettől kezdve béke és harmónia uralja az emberek és pokémonok világát.

“A Pokémon sikerének egyik oka az, hogy egy gyerekek számára megtervezett mágikus világot épít fel, méghozzá olyan komplex módon, hogy tényleg csak gyerekek tudják megérteni. Ez az ő saját, titkos, privát ügyük, amelyben szakértővé válhatnak” – nyilatkozta egy interjúban Norm Grossfield, a Pokémon-tévéfilmsorozat társproducere. Valóban: ha egy felnőtt megnézi ennek a sorozatnak egy részét, aligha érti, mi történik itt. Többször is úgy tűnik, hogy barátságról van szó, meg a jókról és a gonoszokról, valamint számtalan szörnyről, amelyek veszélyesek, szeretetre méltók és rosszindulatúak lehetnek. Megfejthetetlen rejtélynek látszik, hogy kinek kitől, mikor és miért kell félnie.

Pokémon és erőszak

A gameboy-reklámban erőszakmentes komputerjátékként dicsérik a Pokémont, mert vér nem folyik, és senki sem hal meg; legfeljebb eszméletlen állapotban összeesik. Ezzel ellentétben az erőszak a központi témája, hiszen minden játékosnak edzenie kell a pokémonját azáltal, hogy harcol vele mások ellen. Ezenkívül a szörnyeket mindenekelőtt harci tulajdonságaik és a hadakozásban szerzett tapasztalatuk után kapott pontszámok jellemzik. A bizonyos adókon naponta sugárzott tévésorozatban is minden rész fontos csúcspontját jelentik a harcok.

A gyerekekre kifejtett hatását sem az jellemzi általában, hogy erősítené a bajtársiasságot, hanem hogy növeli az agresszivitást. Mivel eluralja őket a vágy, hogy minden pokémont megszerezzenek, nagy a kísértés, hogy pokémon-taktikákhoz folyamodnak egy-egy ritka kártya birtoklása érdekében. Egymás kisebb-nagyobb mérvű becsapása, sőt tettlegességgé fajult ügyletek vezettek oda, hogy Amerika, Anglia és Franciaország sok iskolájában már betiltották a Pokémon árucikkeket. Nem ok nélkül, amint azt egy kilencéves tanuló esete is mutatja, aki 1999 novemberében Long Islandon leszúrta egyik osztálytársát, mert az nem volt hajlandó elcserélni vele egy bizonyos Pokémon-kártyát.

Pokémon és evolúció

Az evolúció témájával újra meg újra találkozik a Pokémon-világ figyelmes szemlélője. Vegyük például a 140-es számú pokémont, amelynek a neve Kabuto. A leírás szerint ez egy fosszfíliából újjáéledt óspokémon, amely hajdanán, korszakokkal ezelőtt a tenger fenekén élt. Ez a pokémon bizonyos feltételek teljesülése esetén tovább tud fejlődni, és a még erősebb Kabutops lesz belőle, amelynek az a specialitása, hogy nagy karmaival állatokat tud zsákmányul ejteni. A Biblia azt tanítja, hogy Isten teremtette meg a világot és benne a teremtményeket képességeikkel és korlátaikkal egyetemben. A Pokémon-filozófia értelmében azonban magától keletkezett a világ, és egyre tovább fejlődik. Istennek és az Ó akaratának itt nincs helye.

Pokémon és mágia

Minden Pokémon-történet tele van furcsa rítusokkal, természetfölötti erőkkel és átváltozásokkal. Egyes figuráknak már a neve is ezt jelzi, mint pl. Abra és Kadabra. Sok pokémon pedig olyan “pszicho-tulajdonságokkal”rendelkezik, mint a hipnotizáló képesség vagy a gondolatolvasás. Ulrich Skambraks, a téma egyik szakértője szerint a Pokémon-történet a jó és gonosz hatalmak közötti ősi harcot tükrözi, amint az sok mitológiából ismeretes. A 151 pokémon különböző szellemi lények ötvözete, amelyek más-más alakban újra meg újra felbukkannak mesékben és mondákban is. Párhuzamot lehet vonni például a tűz-, víz-, föld- és levegő pokémonok, illetve az ezekhez az elemekhez kötődő mesebeli szellemek között. Az Ash nevű-fiú egy mágus szerepét játssza, aki uralkodni próbál e fölött a Pokémon-szellemvilág fölött. Skambraks véleménye szerint a Pokémon egy régóta ismert megváltás-hiedelem jellegzetes vonásait mutatja. Az sem szokatlan, hogy bibliai elemek is előfordulnak benne: Isten (Mew), Sátán (Mewtwo), szeretet (a pokémonok könnyei)-csak hogy mindez hamis és megtévesztő kombinációban van jelen a Pokémon-világban. Az embernek mindenesetre nem az érzékfeletti világ jó szellemei hozzák házhoz a megváltást, mert ez csak a Jézus Krisztusba vetett hit által nyerhető el. Egyedül Isten Fiának a halála és feltámadása révén lehet az embernek esélye a megváltásra.

Nidoking 34 Izmos farkát ana használja, hogy áldozatait agyonverje, szétlapítsa, vagy összetörje a csontjaikat.

Psyduck54 Ez a ravasz pokémon pszichokinetikus erőket mozgósít, miközben ellenfeleit üres tekintetével elaltatja.

Kadabra 64 Speciális alfasugarat bocsát ki, amelyek fejfájást okoznak már akkor is, ha csupán a közelében tartózkodik valaki.

Aerodactyl 142 A történelem előtti korból való veszélyes pokémon, amely fogazott karmaival vágja át áldozatai torkát.

Gengar94 Ez a pokémon szeret teliholdnál az ember mögé lopakodni és annak rémületén mulatni.

(Itt borzalmas formájú hosszúfogú denevérformájú sátáni vigyorú kis állatkák rajzai láthatók)

A megváltás művének véghezvitelében kizárólag Isten áll a középpontban – senki más. Ebbő1 a szempontból nézve megállapítható hogy a modern Pokémon-mese elhomályosítja a megváltás páratlan isteni útját, mivel egyértelműen a babonaság pályáján halad, és ezáltal másfelé tereli a gyerekek érdeklődését.

Pokémon és fantáziavilág

Mint minden ún, fantasy-termék, a Pokémon-világ is egy népes túlvilágot feltételez természetes közegünk, a föld mellett, sőt arra is megtanít, miként léphet valaki kapcsolatba ezzel a világgal. A filmek, képregények és kártyaleírások vezetnek be ide, ettől kezdve pedig a szerepjáték különböző lehetőségei állnak a játékosok rendelkezésére. A fiúk és lányok azonosulnak a figurákkal, és gyorsan megtanulják, milyen meghatározott szabályok szerint kell cselekedniük, hogy előbbre jussanak ebben a valóságidegen másvilágban. Eleinte ugyan minden intelligenciáját be kell vetnie a gyereknek, hogy elsajátítsa a rendkívül összetett, bonyolult játékszabályokat, később azonban a számtalanszor ismétlődő folyamatok révén már nem tudatosan, hanem reflexszerűen reagál a játék programozói által előkészített helyzetekre – a való világban is!

De mit használ a hétköznapokban egy gyereknek, ha sok-sok gyakorlás után fújja a 151 fiktív szörny nevét és tulajdonságait? Azok a gyerekek, akik szabad idejükben többnyire egy fantáziavilágban mozognak, nincsenek jól felkészülve valós konfliktusok konstruktív megoldására – hogy is lennének, amikor az ilyesmit a játékban mindig egy pokémon oldja meg egyetlen gombnyomással? Minél erősebb lesz bennük az érzés, hogy nem boldogulnak a valós világgal, annál inkább a mesevilágba menekülnek, mígnem ennek az ördögi körnek a végén kapcsolatszegénység és magányosság várja őket.

A Pokémon bűvölete

A Pokémon nem új játékötlet, csupán kedvelt játszási lehetőségek ügyes kombinációja. “Kielégíti a gyűjtési és harci ösztönt, de a másokról való gondoskodás szükségletét is. Lehetővé teszi az azonosulást egy bálvánnyal, egy ideállal, valamint azzal is megfogja korunk gyermekeit, hogy tematikájába beépíti a természet és a technika összeütközését” – magyarázza egy újságcikk a játék vonzerejét. Ehhez társul a természetfölötti bűvköre és a lehetőség, hogy valami egyszerre aranyos és hatalmas fölött uralkodhat a gyermek.

Azok a szülők, akiknek gyermekei Pokémon-rajongók, jól teszik, ha alaposabban megismerkednek a játékkal. A gyerekeket ugyanis fel kell világosítani, mi is rejlik kedvelt elfoglaltságuk mögött. Ha egy szülő minden magyarázat nélkül megtiltja a pokémonozást, vagy túlzottan heves érzelmekkel reagál rá, annak az a veszélye, hogy csak még érdekesebbé teszi a gyermek előtt az egész dolgot. A jól informáltság mellett elengedhetetlen, hogy tudjunk javasolni a gyerekeknek más, nekik megfelelő játékokat. Pont a mai gyerekek számára lenne fontos, hogy játékok segítségével szociális magatartást és kreativitást tanuljanak, s közben felüdülhessenek. Nem utolsósorban pedig segítsük hozzá őket, hogy megismerjék és életük alapjává tegyék a Bibliát. Így – ahelyett, hogy a Pokémon-hős Ash-sel fiktív kalandokban lenne részük – a Biblia valós alakjaiban valódi példaképeket találhatnak. A 151 fantázialény tulajdonságainak elsajátítása helyett megismerhetnék az igaz Istent, és megtanulhatnának bízni Benne. Ahelyett pedig, hogy kitalált szörnyek hadseregét uralnák, az egyetlen, mindenható, szerető Isten vezethetné őket. Micsoda különbség!

A Pokémon rejtett üzenetei és a gyerekekre gyakorolt hatása

A Pokémon több, mint a gyűjtőszenvedély egy fajtája. Azok a gyerekek, akiket ennek a láza egyszer elkapott, hónapókig, sőt évekig foglalkoznak a mini-szörnyvilág felfedezésével. Ezáltal – legfogékonyabb korukban – olyan értékék és elképzelések hatása alá kerülnek, amelyek meghatárózóak lehetnek további életükre nézve: /

• Olyan fegyvereket vethetnek be a játékba amelyek a valóságban rettenetes pusztítást végezhetnek. Az elképzelhetetlen viselkedés megszokottá, “normálissá” válik.

• Legyen mindig nálad a pokémonod, akkor mindenre felkészültél! – hangzik a reklámban. Azok a gyerekek, akik babonás hittel csüngnek a pokémonjukon, nem tanulják meg helyesen felmérni és használni saját képességeiket, és nem tanulnak meg Istenben bízni, aki tényleg tud segíteni

• A játékban a gyermek úgy uralja saját Pokémon-világát, hogy abba senkinek sincs beleszólása. A maga külön útján járó kis parancsnok nem tudja megtanulni és begyakorolni a bajtársiassághoz szükséges képességeket pl kompromisszumot kötni, a másikat előnyben részesíteni vagy bocsánatot kérni.

• A pokérnonok sohasem halnak meg, végső soron mindig továbbfejlődnek. E mögött a reinkarnáció csalárd vallásfilozófiája húzódik meg.

• Még ha súlyosan meg is sebesült, a pokémon viszonylag hamar újra talpra áll, és bevethető a következő játékban. A gyermek így hamis képet kap a mérgezésék vágy bénulások válós következményeiről, a pszicho-támadásokról nem is beszélve.

• A kitűzött cél, mind a 151 pokémon “befogása” és “edzése”, a gyerekekben a mohóságot, irigységet és kapzsiságot táplálja szerénység, hála és megelégedettség helyett.

• A játékbán használt szavak legfőbbje ezoterikus; mágikus hátterű. Ez felkelti a gyerekekben a kíváncsiságot, hogy újfelfedezéseket tegyenek ezeken a területeken:

• Ha földrengések és erős viharok egy kis szörny dühkitörésére vezethetők vissza (mint a mozifilmben), a gyerekek esetleg megpróbálják azt vallásos áldozatbemutatáshoz hasonló cselekedetékkel lecsillapítani.

• Míg a drága game boyokat a nagyszülőkkel vetetik meg a gyerekek, addig a Pokémon-kártyákra rendszerint a zsebpénzüket költik el. Ha belegondolunk, hogy egyes nyugati országokban néhány hónap alatt sok milliós nagyságrendben adtak el kártyákat, sejteni lehet, milyen üzlet folyik itt a gyerekek zsebére. (Magyarországon információink szerint 50 forintos darabonkénti áron árulnak matricákat – a magyar kiadó megjegyzése.) Kétséges, hogy a gyerekek a Pokémon-láz hevében megtanulják-e a pénzzel való felelősségteljes bánásmódot.

• A Pokémon-világban a pokémon-szakértő Eich professzoron kívül teljesen alárendelt szerepet játszanak a felnőttek. Ez a gyerekek világa, ahol felnőtteknek helye nincs. A történet főszereplője, Ash 11 éves fiú, aki elköltözött otthonról, hogy a legeslegjobb pokémon-mesterré legyen. Csak remélhető, hogy legalább ebben nem fogják utánozni a gyerekek.

• A Pokémon-filozófia alapját olyan ember-, világ- és istenkép alkotja, amely homlokegyenest ellenkezik a Bibliával. Amelyik gyermek gyakran foglalkozik ezzel az “ártatlan” játékkal, annak a számára idegenné, furcsává, feleslegessé válik Jézus Krisztus evangéliuma. Micsoda megtévesztés is rejlik végső soron e mögött a játék mögött, amely visszatartja a gyermekeket az üdvözítő igazságtól!

ethos, 2001/1. szám

Létrehozva 2016. július 17.