Amikor a morálteológusok talajvesztetté válnak az ellentmondó vatikáni hírek nyomán az Egyház tanításával kapcsolatban, érdemes visszatérni az alapokhoz. Ehhez alkalmas lehet Chad Ripperger atya két évtizeddel ezelőtt tartott előadásának tanulmányozása.

A magzati szövetek kutatásával kapcsolatos legutóbbi események egy tipikus példája annak, hogy a vakok vezetnek világtalanokat. Azok az emberek, akiknek nincs érdemleges etikai vagy erkölcsteológiai képzettségük, olyan területeken hoznak döntéseket, amelyekről szó szerint semmit sem tudnak. Ez a relativizmus és a nihilizmus furcsa keveréke. Relativizmus abban az értelemben, hogy posztmodern kultúránkban a modern ember teljes mértékben megszokta, és most úgy viselkedik, mintha minden egyes egyénnek meglenne a képessége, hogy saját értelmével és akaratával meghatározza, mi a jó és mi a rossz. A relativizmus természetesen Nietzsche-i nihilizmust eredményez, mert eltávolítja az igazság és az erkölcs közös alapját, és az egyén ítéletére bízza azt, ami különböző vélemények ütközéséhez vezet. Ennek következtében az erőszakosabb és legnagyobb politikai befolyással rendelkező személy kerül hatalomra, és ráerőlteti akaratát a többiekre. Ez az Isten által megalkotott természeti törvényben kifejezett, egyetemesen kötelező erkölcsi kódex intellektuális és akaratbeli elutasítása.

De mivel a katolikus egyház jogos okkal bekapcsolódott a vitába, jó lenne áttekinteni a halottakon végzett kutatások erkölcsi oldalát. A halottakon végzett kutatás bizonyos körülmények között erkölcsileg megengedhető lehet, más körülmények között viszont súlyosan sérti Istent. Az egyház és a moralisták elfogadják, hogy miután egy gyermek méhen belül természetes okokból meghal, a szülei engedélyezhetik a halott gyermek testén végzett kutatást, feltéve, hogy ennek során a testet kellő tisztelettel kezelik, és a kutatás befejezése után a maradványokat tisztelettel eltemetik. Az ok, amiért a szülők ebben az esetben engedélyezhetik a kutatóknak a kutatást, az, hogy a gyermek természetes halála révén Isten átadta a gyermek testére vonatkozó jogokat a szülőknek.

Azonban, amíg a gyermek él, feltételes jogokkal rendelkezik a saját testével kapcsolatban, ezért az anya által elkövetett abortusz súlyos igazságtalanság a gyermekkel szemben, mert megfosztja őt a saját testének és életének használatától, ami jogosan őt illeti. Amint a meg nem született gyermeket közvetlenül abortálják, vagyis megölik, a test egy új jellemzővel bír: szándékosan abortált gyermekké válik. Ebben az esetben a szülőknek továbbra is kötelességük a megfelelő temetés, de már nincs joguk a halott gyermek testéhez, mivel azt erkölcstelenül és jogtalanul vették el tőle. A természetes halált halt gyermek és a meggyilkolt gyermek közötti különbség az, hogy Isten, aki abszolút jogokkal rendelkezik minden teremtmény felett, a halott gyermek testével kapcsolatos korlátozott jogokat átadja azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke természetes halált halt, mivel Isten az élet szerzője és Úr a halál felett, és ezért ezt a jogot bárkinek átadhatja, akinek Neki tetszik.

Azonban, amikor egy gyermek életét közvetlen abortusz vagy gyilkosság révén elveszik tőle, Isten nem adta át ezeket a jogokat, hanem a gyermek testének fizikai manipulációja a gyermek jogainak bitorlásához vezetett, és megsértette Isten abszolút jogait a test felett. Ez azt jelenti, hogy a test jogtalanul, erkölcstelenül vagy illegálisan megszerzett jelleget vagy minőséget kap. Ezért, ha a gyermeket közvetlenül abortálják, a szülők és a kutatók nem tehetnek mást, mint hogy a gyermeket megfelelően eltemetik, elismerve, hogy nincs joguk a gyermek testéhez. Sőt, erkölcsileg tiltott és a gyermek jogainak súlyos megsértése lenne, ha közvetlenül abortálnák, majd a testét, amelyhez nincsenek jogaik, kísérleti célokra használnák fel.

Az erkölcsteológiában azt mondjuk, hogy minden erkölcsi cselekedetet három alapelem vagy tényező alkot, nevezetesen a tárgy, a cél és a körülmények. A tárgy az a cselekedet, amelyet végrehajtunk, pl. a lopás egyfajta cselekedet. A második a cél, amelyért valaki megteszi, pl. valaki ellophatja a pénzt, hogy új autót vehessen magának (a cél). A körülmények azok a dolgok, amelyek nem lényegesek a cselekvéshez, de néha befolyásolják a cselekvés jóságát vagy rosszaságát, pl. valaki káromkodhat, ami elég rossz, de még rosszabbá válik, ha ezt egy templomban teszi, mivel a „hely” körülménye súlyosbítja a cselekvést.

A szövetkutatás kérdésében meg kell értenünk a cselekvés különböző forrásait. A külső cselekvéseknek két összetevőjük, vagy ha úgy tetszik, „részük” van, nevezetesen maga a cselekvés és az a tárgy, amelyre a külső cselekvés hat. Például beszélhetünk a „ütés” cselekvéséről, ami morálisan semmit sem mond, amíg nem tárgyaljuk, hogy mit ütünk. Ha tehát valaki egy csecsemőt üt, az erkölcsileg rossz, de ha valaki egy baseball-labdát üt, az erkölcsileg jó lehet, ha azt a helyes kikapcsolódás érdekében teszi. Ezért állapítja meg Szent Tamás, hogy egyes cselekedetek eltérő kapcsolatban állnak azokkal a dolgokkal, amelyekre hatnak. Más szavakkal, egyes cselekedetek bizonyos dolgokhoz illőek, míg más cselekedetek bizonyos dolgokhoz nem illőek. Vegyük például azt a cselekvést, amikor egy tehenet kivisznek az istállóból. Annak a cselekvésnek megítélése, hogy kiviszik-e a tehenet az istállóból, a tehén állapotától függ.

Ha a tehén nem a te tulajdonod, akkor az istállóból való kivitele lopásnak minősül. Ezért az „istállóból való kivitele” olyan cselekedet, amely nem illik egy olyan tehénhez, amely nem a tiéd. Ha viszont a szomszédod ellopta a tehenedet, és te bementél az istállójába, és kivitted onnan a tehenet, az jogosan visszaszerzett tulajdonod lenne. Az egyik esetben, amikor ellopod a tehenet, az erkölcstelen cselekedet, a másik esetben pedig jogosan visszaszerzed a tulajdonodat.

Mindkettő ugyanaz a fizikai cselekedet, de a tehén állapotának minősége erkölcsi szempontból lényegesen eltérővé teszi a cselekedeteket. Ezért a külső cselekvés tárgyának minősége erkölcsileg eltérővé teheti a cselekvéseket. Ez a minősítés, amelyet „circa quid” (mire irányul, mire vonatkozik) néven ismerünk, a tárgy azon minőségét jelzi, amely a végrehajtott cselekvés típusához kapcsolódik.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2026. január 29.