Itt van advent első vasárnapja, kezdődhet a kultúrharc. Virginiában már el is kezdődött. Egy veteránokat ápoló kórház alkalmazottainak megtiltották, hogy a kórház elé karácsonyfát állítsanak. Mire kaptak egy tiltakozó levelet, s visszavonták a döntést, de azzal a kikötéssel, hogy a karácsonyfára el kell helyezni más vallások szimbólumait is. Hasonló sztori olvasható egy észak-karolinai bevásárlóközpontról is. A nálunk is ismert Starbucks körül is fellángolt a vita, mert a cég eltüntette termékeiről a karácsonyi szimbólumokat. Európai vitáról még nem olvastam, de úgy tűnik, a nyugati világban nem múlhat el a karácsony kultúrharc nélkül.

Régi történet ez. A karácsony keresztényietlenítése.  El egészen odáig, hogy némelyek szerint már maga a szó sem fér bele a politikai korrektség szótárába. A karácsony rossz szó. Legyen helyette inkább csak ünnep. Az egészben az a vicces, hogy miközben elég erőteljes az a szólam, hogy eljött a kereszténység utáni korszak, a karácsony ünnepe mégis heves reakciókat tud kiváltani. Mert ha vége a kereszténységnek, akkor ugyan miért kellene annyira félni a karácsony szótól és a karácsonyfától? Vagy még sincs vége?

Persze, hogy nincs. Ez itt a probléma. A karácsony sehogy sem illeszkedik egy olyan világképbe, amely szerint a civilizációs múlt immár meg van haladva, s eljött a posztmodern, vagy mi, a multikultúra közelebbről soha meg nem határozott korszaka.  No de mi a baj karácsony ünnepével?

A legnagyobb baj az, hogy a karácsony a kereszténységre emlékeztet. Mégpedig társadalmi méretekben. Mégis csak fura, hogy állítólagos nem keresztény társadalmakban emberek milliói mozdulnak rá. Ez pedig azért gond, mert aláássa azt az ideát, hogy a kereszténység voltaképpen már elmúlt. Van itt tehát egy ellentmondás, amelyet valahogy fel kell oldani. Mert ha társadalmi szintű kereszténység már nincs, viszont karácsony ünnepe még van, akkor a feladat adott: le kell választani a karácsonyt a kereszténységről. Az ünnepből üzletet kell csinálni, meg valami téli ünnepet, de még csak véletlenül sem szabad azt mondani, hogy a karácsony ünnepe kulturális emlékezetet hordoz, utal a gyökerekre, közösségi identitást fejez ki.

Továbbá, nem szabad feltenni azt a kérdést sem, hogy mifelénk miért éppen a karácsony a legnagyobb ünnep? Miért nem valami más? Mint ahogyan eléggé kockázatos lenne előhozakodni egy olyan ötlettel, hogy miután már alig vannak keresztények, találjunk ki valami más ünnepet.  Épp ezért, miután karácsony ünnepét megszüntetni nem lehet, mert abból lázadás lenne, át kell értelmezni. Először is, a szót magát törölni, vagy használatát korlátozni kell. Legyen csak ünnep, ünnepek, téli ünnep. Mindegy. Nehogy a nyilvános terekben, az üdvözlő lapokon megjelenjék ez a szó! Politikailag nem korrekt összefüggést teremtene a legnagyobb és legkedveltebb ünnep és a kereszténység között, ami állítólag már nincs is. Be kell látni, a karácsony sehogyan sem illeszkedik egy olyan megkonstruált világképbe, amely az eredettörténet felejtésén és felejtetésén alapul.

A nyilvános karácsonyfával ugyanez a probléma. Durván behatol a politikai korrektség által felépített kulturális térbe, és erőteljes szimbolikájával valami olyasminek a létezésére utal, amit ma már megszűntnek kell tekinteni. A keresztény társadalomra, a kulturális karakterre. Olyan kulturális teret kell tehát alkotni, amely megfelel a politikai korrektség világképének. Vagy el kell tüntetni a karácsonyfát, vagy pedig, ha nem lehet, akkor új értelmezést kell neki adni. Jöhetnek a dizájnerek.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2025. január 10.