Ezt az írást először Erdő Péter bíboros úr olvashatta el a maga egészében, ő tehetett észrevételt, cáfolhatott, kifogásolhatott, javasolhatott, helyesbíthetett a külföldi megjelenés előtt. Az, hogy ő nem látta mindezt szükségesnek, azt is jelentheti, hogy ez az összefoglaló úgy jó, ahogy van… Ezért, hogy a magyar olvasók se maradjanak le az összefoglaló mozgalom-kritikáról, íme az angol fordítás eredetije.

(…)

A Szeretetláng Mozgalom Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébet magyar családanya állítólagos magánkinyilatkoztatásai alapján indult útjára. Erzsébet asszony a hatvanas évektől két évtizeden keresztül Jézus és a Szűzanya „közléseiben” részesült, ezeket négy naplóban rögzítette, amelyek egyházi jóváhagyás nélkül is terjedni kezdtek, és követőkre találtak külföldön és Magyarországon egyaránt. Az üzenetek egy részét tartalmazó nyomtatott kiadások különböző külföldi püspököktől imprimaturt is kaptak, míg végül, a széleskörű külföldi elterjedtség okán az illetékes magyar megyéspüspök, Erdő Péter bíboros is elrendelte a Napló teológiai vizsgálatát.

A hivatalos cenzor

A vizsgálat során Kovács professzor módszere saját elmondása szerint ez volt: „csak azt szabad megjelentetni, ami biztosan a hívek lelki épülésére szolgálhat. Mert egy jelenség lehet attól hiteles, hogy egyes elemei nem azok.” A látnok közléseiből „azt kell kiválasztanunk, ami jónak mondható, s amiből épül az Egyház közössége”, a problémás részeket pedig „mindenképpen érdemes kihagyni” a nyomtatott szövegből.Így a teológiai tévedésektől megtisztított „Napló méltó az Egyház elismerésére”, mert üzenete „nem áll ellentétben a hittel és az erkölccsel, ezért terjeszthető, kultusz rendelhető hozzá”.

Összefoglalva tehát: a beazonosított és súlyosnak vélt teológiai problémák – amelyekből Kovács professzor többet is felsorol és elemez magyar nyelvű tanulmányában (néhány súlyos tévedéssel kevesebbet angolul is) – nem a magánkinyilatkoztatás hiteltelenségét bizonyítják, így azokat kihagyva kiadható a Napló, sőt, kultusz rendelhető hozzá.

Kovács professzor ezt a bravúrt a Antonio Royo Marin OP magánkinyilatkoztatások megítélésében követendő harmadik szabályára hivatkozással teszi: „Ha egy kinyilatkoztatás valamely részlete hamis, nem szükséges elvetni az egész kinyilatkoztatást; a többi rész lehet hiteles.” [3]

A probléma a Kovács-féle értelmezéssel az, hogy ha valóban ezt jelentené a harmadik szabály, az ellehetetlenítené az első szabály szerinti vizsgálat elvégzését, amely szerint „Minden olyan kinyilatkoztatást, amely ellentétes a dogmával vagy az erkölccsel, hamisként el kell utasítani. Isten nem mond ellent önmagának.”[4]

A „lényeges rész” tehát semmiképpen sem jelentheti a súlyos teológiai ellentmondásoktól való eltekintést, akár arra való hivatkozással sem, hogy „ezek száma elenyésző”, vagy hogy ezek nem fontosak a többi üzenet szempontjából, mert ezekből egy is elég az isteni eredet kizárásához. Mert ugyan hogyan hihetnénk a Szeretetlángra vonatkozó üzeneteket isteni eredetűnek, ha ugyanannak a Naplónak egyéb üzenetei teológiailag hamisak?

Elképzelhető, hogy Kovács Zoltán professzor úgy vélte, hogy egy állítólagos magánkinyilatkoztatás csak egyfajta jámbor lelkiségi olvasmány, és mi baj is lehetne belőle, ha „tévedésektől” megtisztítva jámbor lelkek olvassák azt, de szakvéleményében ő nem csak ilyen jámbor olvasgatásra adott bátorítást. Összefoglaló megállapításaiban ezt írja ó: „megállapítom, hogy a Szeretetláng Lelki Napló üzeneteinek jelentős részében felismerhető a természetfölötti világ működésének jele. A lényegi részeket tekintve tehát constat de supernaturalitate.”

Ez a minősítés pedig azt jelentené, hogy Kindelmann Károlyné a Szűzanyától és Jézustól kapott magánkinyilatkoztatásokban részesült, és azt, hogy a naplóban fellelhető súlyos, hagyományosan az egész magánkinyilatkoztatást hiteltelenítőnek tartott teológiai problémák ellenére hitelesek az üzenetek.

Bár frissen végzett teológusként a hetvenes években, éppen az előbbiekben említett római tartozkodása során (ld. angol verzió) állítólag maga Erdő Péter is kedvező cenzori véleményt adott a Naplóról az akkori illetékes püspök felkérésére, érsekként a jelek szerint már nem osztotta maradéktalanul Kovács Zoltán szakvéleményének értékelését. Mert bár a cenzor véleménye alapján megadta az imprimaturt a Napló kiadására, de nagyobb fokú óvatosságról bizonyságot adva egyik beszédében kifejezetten tagadta a természetfelettiség elismerését. „A [Napló] jóváhagyása nem jelenti, hogy ezzel bármilyen magánkinyilatkoztatás tényét hitelesítenénk ünnepélyesen. Azt azonban jelenti, hogy azoknak az üzeneteknek a tartalma, amelyek a kiadványba bekerülnek, megfelel a katolikus hit igazságainak.”[5]

És úgy tűnik, hogy nagyjából megalapozottak Erdő Péter szavai, hiszen a cenzor munkája nyomán ők maguk hagyták ki a Naplóból a hittel ellenkező részeket, legalábbis azokat, amelyeket észrevettek, különösen is azért, mert ahogy Kovács Zoltán írta, „számukra nem volt azoknak morális konklúziója”, így „terjeszthető és kultusz rendelhető hozzá”. De vajon miért kellene terjeszteni, és miért rendelne bárki is kultuszt egy olyan állítólagos magánkinyilatkoztatáshoz, amit egy teológiai cenzor tisztított meg a lényegi tévedésektől? Az olyan tévedésektől, hittel való ellenkezésektől, amelyeknek közlésekben való előfordulását hagyományosan annak bizonyítékául vettek, hogy az nem Istentől származik?

Kovács pozitív értékelésének megfogalmazott végső indoka a szakvélemény 6.9 „Jelek és gyümölcsök” pontjában olvasható. Ez a két ok: „a Szentlélek működése és gyümölcsei nyomon követhetők a hozzá kapcsolódó eseményekben”, illetve „a Szeretetláng átadása mozgalmat hozott létre, mely külföldön figyelemre méltó mértékben elterjedt”. Ez utóbbi Kovács szerint már nem pusztán a hívek tetszésére utal, hanem arra, hogy „a sensus fideit is megmozgatták” az üzenetek – jelentsen is ez bármit.

Akárcsak Medjugorje

Ezek az érvek tehát röviden úgy foglalhatók össze, hogy az üzenetek azért lennének természetfölöttiek, mert sokan hisznek bennük, és gyümölcsei nyomon követhetők valamilyen kapcsolódó eseményekben, és talán mert már-már egyházpolitikailag is illendő elfogadni.

Ez a csavar a nihil obstat és az imprimatur megadásában ugyanolyan végtelenül értelmetlen, mint a Medjugorjéra adott nihil obstat. Ez az értelmetlen eljárás az igazsággal kapcsolatos aberrált felfogás következménye, egyfajta reservatio mentalis a jóváhagyók részéről, vagy annak feltételezése, hogy egy állítólagos magánkinyilatkoztatás hozhat bármiféle jó gyümölcsöt, ha nem is történt meg, vagy ha a rossz részeket egy cenzor kiszedné belőlük.

Bár a Napló kiadását más püspökök is engedélyezték, a külföldi püspökök és általuk felkért szakértők csak olyan fordításokat tanulmányozhattak az imprimatur megadása előtt, amelyek egy Németországban élő magyar származású szerzetesnővér kiadásán alapulnak, amely viszont jelentős részeket hagyott ki a Naplóból, köztük sok olyant is, amely nyilvánvaló módon ellenkezik a katolikus tanítással. Ezért a külföldi engedélyezőknek és olvasóknak valójában esélyük sincs megismerni az igazi üzeneteket. Erdő Péter bíboros felelőssége azért nagyobb, mert a külföldi kollégáival ellentétben neki rendelkezésére áll az eredeti, magyarul írott Napló, és kihallgathatta volna a látnokot ismerő tanúkat is. De ehelyett ő a komolyabb teológiai tévedések kihagyásáról döntött, és lelki gyümölcsöket vár egy olyan mozgalomtól, amelynek ihlető üzenetei nem származhatnak Istentől.

Ebben az eljárásában pedig évekkel előzte meg Fernández bíborost, aki talán éppen tőle vette a természetfölötti jelenések és magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatos új vatikáni felfogás alapötletét, amikor megjelentette Az állítólagos természetfeletti jelenségek megkülönböztetésében követendő eljárás [6] című dokumentumot. Mert ahogy Erdő bíboros nem akart foglalkozni az üzenetek természetfölötti eredetének kérdésével, újabban az Egyház sem akar foglalkozni azzal, hogy milyen fáról van szó, és a gyümölcsöket nem a magánkinyilatkoztatás hittel ellenkező elemeiben, annak hiányában és a látnok életében akarja felismerni, hanem az azt követők számában, mintha az lenne a gyümölcs. Valamiért nem sikerül elhinniük Jézus szavainak igazságát:

„Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.” (Mt 12,33)

És mivel minden hamis magánkinyilatkoztatás valójában blaszfémia, egy magyar katolikusnak különösen is fájó, ha az első szent királyunk, Szent István által ezer éve a Szűzanyának felajánlott országból, a Regnum Marianumból terjed el egy Jézust, Szűzanyát gyalázó hamis magánkinyilatkoztatás.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. november 30.