Ferenc pápa és Xavéri Szent Ferenc hite

A ma még katolikus körökben is elterjedt legsúlyosabb tévedések közé tartozik az, amely szerint minden vallás egyenértékű, mert mindegyik egy Istent imád. Ez a tévedés azért a legsúlyosabb, mert gyökerében tagadja a katolikus egyház eredendő igazságát.

Sajnos, Ferenc pápa kijelentései a szingapúri Katolikus Ifjúsági Főiskolán 2024. szeptember 13-án ezen a vonalon mozognak, és – bár minden tiszteletem a pápáé – objektíve botrányosak.

A Vatikán hivatalos beszámolója szó szerint idézi Ferencnek ezeket a mondatait: „Minden vallás egy út, amely Istenhez vezet. Olyanok – teszek egy összehasonlítást -, mint a különböző nyelvek, különböző idiómák, hogy eljussunk oda. De Isten mindenki számára Isten. És mivel Isten mindenki számára Isten, mindannyian Isten gyermekei vagyunk. „De az én Istenem fontosabb, mint a tiéd!” Igaz ez? Csak egy Isten van, és mi, a vallásaink a nyelvek, utak, hogy eljussunk Istenhez. Van szikh, van muszlim, van hindu, van keresztény [út], de ezek különböző utak. Megértettétek?” Megértetted?

A válaszunk azonnali: nem, Szentatya, nem értettük és nem is érthetjük meg. Vallásunk és Jézus Társaságának történelme is, melyhez ön is tartozik, másra tanít minket.

A szingapúri egyházmegyének, ahol Ön ezeket a kijelentéseket tette, van egy kiváló jezsuita alapítója, Xavéri Szent Ferenc, aki 1545-ben érkezett Malakkába, ez volt a terület ősi neve. A területet 1558-ban az indiai Goa szuffragánjává (egyházmegyéjévé) emelték.

Xavéri Ferenc 1506-ban született nemes szülők gyermekeként Navarrában, a párizsi egyetemen tanult, ahol Loyolai Ignác volt a szobatársa, aki a fiatalembert mintadiákból az evangélium bajnokává tette. 1537. június 24-én pappá szentelték, és 1539 tavaszán a Jézus Társasága első alapítói között volt. A következő évben, amikor III. János portugál király misszionáriusokat kért a portugál gyarmatok számára, a pápa „apostoli nuncius” címmel Indiába küldte.

Hosszú és viszontagságos utazás után 1542-ben érkezett meg Goába, ahol két éven át gyalog vagy kényelmetlen csónakokon járt faluról falura, ezernyi veszélynek kitéve, keresztelt, templomokat és iskolákat alapított, több ezer lakost térített meg, mindenütt szentként és csodatevőként ünnepelték. 1549-ben Goából Japánba utazott, ahol elültette a katolikus hit magvait. 1552. április 17-én elindult, hogy véghez vigye utolsó tervét: elvigye az evangéliumot Kínába. Kalandos útja során partra szállt Sanciano (Shangchuan) szigetén, amely kalózok és csempészek menedéke volt, ahol tüdőgyulladásban megbetegedett, és mivel minden ellátástól megfosztották, az év december 3-án egy kunyhóban halt meg, miután többször elismételte: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”. Ó, Szűz, Isten Anyja, emlékezz meg rólam!”

Ép holttestét két évvel később elszállították először Malakkába, majd Goába, ahol a Jó Jézus templomban helyezték el. A római Gesù-templomban őrzik egyik karját, amelyet azért vettek le, hogy Szent Ignác sírja mellett tisztelhessék. V. Pál 1619-ben boldoggá, XV. Gergely pedig 1622-ben szentté avatta. Az egyház december 3-ára tűzte ki liturgikus ünnepét, és a missziók védőszentjévé nyilvánította.

Xavéri Szent Ferenc a megélt kereszténységre fordította le Jézus apostolokhoz intézett szavait: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, az kárhozatra jut” (Mk 16,15-16).

Urunk szavai világosak: Krisztus nevén kívül általában nincs üdvösség. Becslések szerint a missziós szent mintegy 40 000 pogányt részesített a keresztségben, megnyitva előttük a Paradicsom kapuját.

Xavéri Szent Ferenc 1544. január 15-én kelt híres levelében Goából ír: „Mióta ide érkeztem, egy pillanatra sem álltam meg; szorgalmasan járom a falvakat, és megkeresztelem azokat a gyermekeket, akik még nem részesültek benne. Így nagyon sok gyermeket mentettem meg, akik, mint mondják, nem tudtak különbséget tenni jobb és bal között. A gyerekek aztán nem engedték, hogy az istentiszteletet megtartsam, hogy ételt vegyek magamhoz vagy pihenjek, amíg meg nem tanítottam őket néhány imára; akkor kezdtem megérteni, hogy az övék a mennyek országa (…) nagyon sokan ezeken a helyeken nem válnak kereszténnyé pusztán azért, mert hiányoznak azok, akik kereszténnyé teszik őket.

Nagyon gyakran eszembe jut, hogy végig járjam Európa egyetemeit, különösen a párizsi egyetemet, és itt-ott őrült módjára kiabálni kezdjek, és ezekkel a szavakkal rázzam fel azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet: jaj, milyen sok lélek van miattatok kizárva a mennyből és a pokolba vetve! Ó, ha ők, miközben a levelekkel foglalatoskodnak, erre is gondolnának, hogy a kapott tudományról és tehetségről számot adjanak Istennek! Bizony, nagyon sokan közülük e gondolatra nyugtalankodva, az isteni dolgokon való elmélkedésnek adva magukat, arra rendezkednének be, hogy meghallgassák, amit az Úr a szívüknek mond, és félretéve vágyaikat és emberi ügyeiket, teljesen Isten akaratának rendelnék alá magukat. Szívük mélyéből bizonyára felkiáltanának: ’Uram, itt vagyok, mit akarsz, mit tegyek? Küldj engem, ahová akarod, talán még Indiába is’.”

Xavéri Szent Ferenc egy „hitbeli cselekedetet” is ránk hagyott, amely megérdemli, hogy térden állva mondjuk el, és mélyen elmélkedjünk rajta ezekben a zűrzavaros időkben:

„Teljes szívemből hiszem mindazt, amit a Szent Katolikus, Apostoli, Római Egyház parancsol nekem, hogy higgyek Benned, Istenem! Egy Isten három személyben.

 Hiszem mindazt, amit az Egyház hisz és tanít az Atya örökkévaló Fiáról, aki hozzá hasonló Isten, és aki értem emberré lett, szenvedett, meghalt, feltámadt és uralkodik a mennyben az Atyával és a Szentlélekkel.

Végül hiszem mindazt, amit a szent Egyház, a mi anyánk parancsol nekem hinni. Határozott elhatározásom, hogy mindent elveszítek, mindent elszenvedek, véremet és életemet adom, mint hogy hitemnek egyetlen pontját is feladjam, amelyben élni és meghalni akarok.

Ha eljön utolsó órám, lehet, hogy kihűlt szám nem lesz képes megújítani hitem kifejezését; de én már most, halálom pillanatára megvallom, hogy elismerlek Téged, ó Jézus Megváltó! mint Isten Fiát. Hiszek Benned, Neked szentelem szívemet, lelkemet, életemet, egész önmagamat. Ámen.”

Forrás  angol nyelven

Létrehozva 2024. szeptember 18.