A TOSCANAI (I) PÜSPÖKI KONFERENCIA LELKIPÁSZTORI ÚTMUTATÁSA (1995)

“A II. Vatikáni Zsinat a LG 48-ban szól az ördögről. Felszólítja a keresztényeket, hogy őrizkedjenek a sátán cselvetéseitől és emlékezteti őket arra, hogy az ember történelme mindig küzdelem volt a sötétség hatalmai ellen. Ez a harc már a Paradicsomban elkezdődött és folytatódni fog az utolsó ítélet napjáig. A II. Vatikáni Zsinat szükségesnek látta felhívni a huszadik század keresztényeinek figyelmét Szent Pál utasítására, melyet az első keresztény közösségnek adott: ťÖltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben (Ef 6,10). “

(Hittani Kongregáció: A keresztény hit és a gonosz szellemek)

Ez a kis könyvecske a Hittani Kongregáció iránymutatása alapján összefoglalja a gonosz lélek “cselvetéseit”, amelyeknek az a végső célja, hogy elszakítsanak Isten szeretetétől. Ajánlom mindazoknak, akik tisztán akarnak látni ebben a kérdésben.

Katona István, rk. lelkész

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK

BEVEZETÉS A TÉMÁKHOZ

1. “..aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében…”

2. Az okkultizmus és a mágia igen népszerű

3. Ennek a tendenciának az okai

4. A helyzet komoly, kusza, összetett

5. Különleges útmutatás

I. A MÁGIA (OKKULTIZMUS) ÉS ANNAK FORMÁI

6. A mágia és a vallás közötti különbség

7. Befolyásolja-e a mágikus gondolkodás vallásos magatartásunkat (viselkedésünket) ?

8. Fehér és fekete mágia

9. Jóslás (mantika) és spiritizmus

II. AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA AZ OKKULTIZMUSRÓL

10. Én vagyok a te Urad és Istened

11. Az okkultizmus és a hit összeegyeztethetetlen

12. A mágia erkölcsileg meg nem engedett cselekedet

III. MALEFICIUM (ÁTOK) – MEGSZÁLLOTTSÁG

AZ EGYHÁZ SEGÍTSÉGE

13. A fekete mágia elvetendő

14. A sátán tevékenysége és a megszállottság

15. A keresztények szabadsága és Krisztus győzelme

16. A megkülönböztetés és az egyházi segítség különböző fokozatai

17. Az exorcizmusok

18. Az egyházi áldások

IV. AZ ÚJRAEVANGELIZÁLÁS SÜRGŐSSÉGE

19. Mágia és újraevangelizálás

20. Újraevangelizálás és démonológia

21. Segítők a lelkipásztorokban és az újraevangelizálásban

22. Befejezés: JÉZUS KRISZTUS ABSZOLÚT URALMA

ELŐZETES MEGJEGYZÉSEK

1. 1994 nyarán Toscana püspökei (Silvano Piovanelli bíboros elnökletével) a “Mágia és démonológia” témájával foglalkoztak. Nem tudom, tudatában voltak-e annak, hogy ezzel milyen darázsfészekbe nyúltak. Ennek a “Nota pastorale” iratnak az első kiadása 1994 szeptemberében jelent meg. Négy hét alatt elfogyott. A második kiadás már októberben megjelent. Ehhez Piovanelli bíboros atya előszót írt, melyben azon csodálkozik, hogy ezt a tematikát mennyire figyelemmel kísérik közösségeinkben.

2. Angelo Scola, Grosetto püspöke (feltehetően ő volt az egész téma mozgatórugója) “Kritériumok az útmutató korrekt olvasásához” címmel a hivatalos szöveg élére előszót írt. Valószínűleg az összefüggésből néhány kijelentést kiragadtak és mint szenzációt elhíresztelték. Ezért ő a következő alapvető szempontokat hangsúlyozza:

• Ez az útmutató egységes egészet alkot. Egy-egy részt, mint például az okkult technikákat, vagy a megszállottság témáját nem szabad belőle elszigetelten kiragadni. Ezt a “Nota pastorale” iratot a helyes értékrend szerint kell olvasni. A legfontosabb állítás: Jézus az egyetlen Úr. Ő legyőzte az ember vádlóit, és bennünket, az Ő testvéreit részesévé tett ennek a győzelemnek. A keresztény ember sehonnan máshonnan nem várhatja üdvösségét.
• A papok óvakodjanak attól, nehogy egy racionális előítélet kelepcéjébe essenek, és ezáltal tagadják “a gonosz” (maligno) rendkívüli működését. Gondolják meg, hogy a gonosz (il maligno) szokásos, rendes tevékenysége az, hogy az embereket bűnre csábítja, de “alázatos és bölcs pásztorokként nem szabad tagadnunk rendkívüli működését sem, hanem meg kell tanulnunk, hogy azokat bölcsességgel és diszkrécióval megkülönböztessük.” Ez fokozott mértékben érvényes az exorcistákra is. Nekik püspökeiktől függően, az ő utasításaik szerint kell eljárniuk, és tudatában kell lenniük annak, hogy egyházi szolgálatot teljesítenek. A papoknak és a rájukbízottaknak óvakodniuk kell attól, hogy mindent elhamarkodottan és hiszékenyen az ördög közvetlen beavatkozásának tulajdonítsanak. Ugyanakkor valószínűleg nem veszik észre az ördög szokásos, “normális stratégiáját”. A papoknak fel kell karolniuk azokat, akik ilyen kérdésekkel fordulnak hozzájuk, és segíteniük kell nekik.
• A harmadik kritériumban keresztény közösségeket keresnek: ezeknek kellene a megfeszített és felmagasztalt Úr győzelmét világosan hirdetniük és élniük, hogy a ma embere páni félelmében és szorongásaiban JÉZUSBAN találja meg a békét és a nyugalmat.
• (A püspökök hangsúlyozzák, hogy tudatosan ismertetni kell az egyház hagyományos tanítását a mágia és démonológia témájával kapcsolatban. Azt kívánják, hogy a hívők bízzák magukat Máriára, hogy így képesek legyenek “lelki szegénységben” élni, mert egyedül ebben ragyoghat fel a világító hit és az emberi szabadság.

3. Az olasz szöveg olvasásakor vannak nyelvi nehézségek is; így arra az álláspontra jutottam, hogy az olasz “magia” szó tágabb jelentésű, mint a német “Magia”, ezért inkább általánosságban okkultizmussal kell fordítani.

4. A német nyelvterülettel ellentétben Olaszországot nem sokkolta és bénította le olyan eset, mint a “Klingenberg-ügyben” hozott bírói ítélet, ami épp most újra terjed a sajtó közvetítésével. Az olasz egyházmegyékben régóta vannak püspökök által kinevezett exorcisták (ördögűzők). Ez részben azzal is kapcsolatba hozható, hogy az olaszok heves vérmérsékletűek, és ennek megfelelően az olaszokban hirtelen fellobban a gyűlölködés lángja, és hamarabb (átkozódnak), fordulnak okkult dolgokhoz is.

5. Olaszországban az exorcisták már régóta közzétették és kicserélték tapasztalataikat (G. Amort, R. Salvucci). Léteznek a püspökökhöz intézett nyílt levelek is, amelyekben arra panaszkodnak, hogy kinevezési dekrétumukkal, szerintük magukra hagyták őket a nehéz anyaggal.

6. Olaszországban léteznek az okkult jelenségekkel kapcsolatos tudományos vizsgálatok és tanulmányok is, mint például a perugiai egyetemen. Ezek imponálnak nekem…!

7. Az olasz püspökök szemmel láthatóan kevésbé félnek attól, hogy teológiai témákkal az úgynevezett egzakt tudományok előtt, de még a humán tudományok előtt is nevetségessé teszik magukat. Ez az elfogulatlanság Délről Észak felé haladva csökken.

8. Mint dél-tirolinak, aki a két kultúra metszéspontján él, legyen szabad szolgálatukra lennem e gondolatok közvetítésével. Ez örömömre szolgál…!

9. Most szeretném Önöknek bemutatni ezt a “Nota pastorale” iratot. Nem szó szerinti fordításban. Magamévá tettem ezeket az útmutatásokat, és szeretném Önöknek ezt a fontos témát gondolati hűségben, részben szó szerint visszaadni. Nem fogom állandóan azt hajtogatni: “A püspökök ezt és ezt mondják…”, hanem elfogulatlanul bemutatom az ő gondolataikat és gondjaikat.

BEVEZETÉS A TÉMÁKHOZ

“Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat: Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, UTÁLAT TÁRGYA az Úr szemében… “

(MTörv 18,9-12)

1. “…aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében… “

Ez a bibliai figyelmeztetés aktuálisabb, mint valaha. Az okkult tevékenységek látványos visszatérésének vagyunk tanúi, ami még a “hívő” embereket is érinti. Olaszországban újabb beismerések szerint igen nagy valószínűséggel 12 millióan foglalkoznak mágiával. Ez aggodalommal tölt el bennünket, hiszen ezek egy lényeges eltévelyedés riasztó jelei.

2. Az okkultizmus és a mágia igen népszerű

A hagyományos, vidékies, még az iparosodás előtti vonásokat viselő okkultizmus már régóta olyan okkult formákon át indult növekedésnek, amelyek “tudományos” köntöst öltöttek. Ez a pszeudo-pszichológia (olyan ál-pszichológia, amely a pszichológia eszközeivel megtéveszti az embert) és az ezoterikus elemek keveréke. Okkultisták, mágusok, hamis próféták, csalók csapják be “rajongóikat”, nagy pénzekért árulják “kinyilatkoztatásaikat”, és “okkult tudományaikat”. Elképesztően primitív életminták ezek. Ebben az a legrosszabb, hogy az igazi hitet szorítják ki és a helyére a babona lép. Ezek az emberek elhitetik, hogy olyan titkos erőkkel rendelkeznek, amelyekkel megoldhatók az élet problémái: a betegek meggyógyíthatók. Gazdagságot ígérnek, és azt állítják, hogy az átkokat és a rossz kívánságokat képesek hatástalanítani. Újsághirdetéseken és tévéreklámokon keresztül kínálják “szolgáltatásaikat”. Manapság szabályos “okkult iparról” beszélhetünk.

3. Ennek a tendenciának az okai:

• Vágy a biztonságos életre (biztosítási őrület minden eshetőségre).
• Az ember meg akar szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Le akarja küzdeni a félelmét a haláltól.
• Összeomlottak a hagyományos ideológiák és a haladásba vetett hit: Jövőnkre új perspektívákat kell találnunk. Ez az előre gondoskodás; hogy legyőzzük a páni félelmet és a szorongásokat.
• A keresztények között is növekedik a vágyakozás “a csodálatos, a szokatlan dolgokra”. Sokszor kritikátlanul és hiszékenyen fogadnak el és karolnak fel jelenéseket és magánkinyilatkoztatásokat.

A LEGFŐBB OK: az evangelizálás hiánya. Az ember már nem ismeri azt a segítséget, amit Isten ajánl fel, és beleesik a hamis segítségek csapdájába. Kritikus ítélőképesség hiányában mindenféle olcsó vallási színezetű pótlékot elfogad.

4. A helyzet komoly és kusza, összetett

Az okkult dolgok kínálata a babona minden fajtájára kiterjed a jóslásoktól kezdve a spiritizmusig. Sátánista csoportokban gyűlnek össze az emberek, és összejöveteleiken “fekete miséket” mondanak.

Az okkult praktikák terjedése elsőfokú veszélyhelyzetet jelez!

Ratzinger, Rapporto sulla fede, “A mai Isten nélküli kultúra még mindig élvez valamit abból, amit a kereszténység hozott Nyugatnak, hogy nem fél a démonoktól. Ha kialudna Krisztusnak ez a megváltó fénye, a tudomány és a technika ellenére belesüllyedne a világ a terrorba és a kétségbeesésbe. Épp elég jele van annak, hogy visszatérnek az okkult erők, és egy szekularizált világban terjednek a sátánkultuszok.”

5. Különleges útmutatás

Toscanában rábízták a püspökökre a helyi egyházak gondjait. Ezért a mi kötelességünk felhívni a hívek figyelmét, hogy a mágia és a démonológia egyes aspektusai veszélyeztetik a hit gyökereit és aláássák magát a hitet.

Ebben az útmutatásban ezeknek a jelenségeknek nem a tudományos oldalával akarunk foglalkozni. Az orvostudomány és a pszichológia, a pszichiátria és a gyógyítás folyamata, valamint a parapszichológia és az asztrológia tudományos oldala jelenleg nem témánk. A vallás és a paranormális jelenségek viszonyába sem kívánunk belemélyedni. Ezekben az útmutatásokban kizárólag teológiai és lelkipásztori törekvésekről van szó. Ezért a következő felosztás:

I. A mágia (okkultizmus) és annak formái

II. Az egyház tanítása az okkultizmusról

III. Maleficium (átok) – megszállottság – az egyház segítsége

I. A MÁGIA (OKKULTIZMUS) ÉS ANNAK FORMÁI

6. A mágia és a vallás közötti különbség

Éppen azért, mivel az okkult terület oly sokoldalú, nehéz definiálni. Lényeges különbség a mágia és a vallás között leginkább a transzcendencia felfogásában ismerhető fel.

A vallás a transzcendencián mindig az Istennel és az Ő tevékenységével való közvetlen kapcsolatot érti. E nélkül a kapcsolat nélkül semmiféle vallási tapasztalat nem jöhet létre. A mágia inkább dualista világképben gondolkodik. Isten mellett léteznek vele egyenrangú okkult hatalmak, amelyek az ember életét befolyásolják. Az okkultisták közvetlen befolyást képesek gyakorolni a világra, és ki is tűzik célként az ennek megfelelő hatások elérését. A mágia nem hagy érvényesülni maga felett semmiféle hatalmat. Az okkultisták azt gondolják, hogy szellemeket és démonokat képesek befolyásolni és szolgálatukba állítani.

Az, aki okkultistához fordul, az nem bízik Isten gondviselésében, hanem okkult, személytelen, emberfeletti, földöntúli erőkhöz fordul. Ezekben nagy szerepet játszanak a varázsigék, a szellemidézés, az amulettek, stb. A következőkről van szó:

• Utánozó, majmoló mágia: a hasonló hasonlót eredményez. Víz kiöntése esőt idéz elő. Egy bábú szemét tűvel átszúrni vakságot okoz. Egy bábú felnyársalásának az a célja, hogy egy ember halálát idézze elő.
• Kontaktmágia (mágia érintéssel): áldás vagy átok érintéssel átvihető. Bizonyos dolgoknak védelmező erőt tulajdonítanak: “Tocca ferro – gettare del sale”…!
• Varázsló mágia: ennél a varázsigéknek és a szimbolikus cselekedeteknek tulajdonítanak különleges erőt.

Mindezeknek a dolgoknak semmi közük sincs valláshoz és Istenhez, a Szentírás ezeket mindig bálványimádásnak nevezi, ezek a szent dolgok majmolásai.

A kutatás felfogása szerint a mágiának és az okkultizmusnak különféle indítékaik vannak:

• Autoszuggesztió, harag, “neurózisok
• “Védekező” reakció Isten gondviselésével szemben
• Hatalomvágy: olyannak lenni, mint Isten, mint egy ősrégi, “archetipikus álom”

7. Befolyásolja-e mágikus gondolkodás vallásos magatartásunkat (viselkedésünket)?

Bár a vallás és az okkultizmus (mágia) teljesen különálló dolog, mégis vannak közös vonásaik még a keresztények életében is.

• Közös az a kívánság, hogy olyan valamit kapjak, amivel még nem rendelkezem.
• Közös az életért való aggódás. Segítséget várón tekintenek körül, hogy erők és hatalmasságok álljanak szolgálatukra.
• Közös az élet és a szertartás szétválasztása. A mágikus szertartásoknak közvetlen hatóerőket tulajdonítanak, hasonlóan a keresztény szertartásokat is igen könnyen “mágikus erővel” ruházzák fel. Ez érvényes a szentségekre és a szentelményekre is.

8. Fehér és fekete mágia

1. Világos, hogy a bűvészek semmiképp sem tartoznak ide, amennyiben semmiféle rossz eszközt nem alkalmaznak, és semmiféle rossz célt sem tűznek ki.
2. A fehér mágia kétséges illetve rossz eszközökkel akar jó célt elérni. A kérdéses illetve rossz eszközök például a talizmán, az amulett, a kabalák, a kártyavetés, ha okkult erőket vagy emberfeletti erőket vonnak be.
3. A fekete mágia közvetlenül vagy közvetve démoni erőket kíván bevonni, vagy legalábbis szándékában áll, hogy démoni befolyás alatt cselekedjen. Célja, hogy valakinek vagy valaminek ártson, betegséget, szerencsétlenséget vagy halált okozzon. A fekete mágiával foglalkozók a maguk előnyére akarják a dolgok menetét megváltoztatni, miközben dicsőségre, gazdagságra és hatalomra törekszenek.

Fekete mágiának nevezzük ezeket az eljárásokat, mert okkult eszközökkel rossz célokat szeretnének elérni. Bálványimádással állunk szemben, egy olyan hamis kultusszal, ami követőit a sátán szolgáivá teszi. Széles skáláját alkalmazzák az ezoterikus, sátánista rítusoknak. Legmagasabb foka a “fekete mise”. A fekete mágia művelői a “hazugság atyjának” Jn 8,44) befolyása alatt cselekszenek, aki “mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el” (1 Pt 5,8).

És ez mind van, bár JÉZUS legyőzte az ördögöt:

“Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből” (Lk 10,18). Őt (Jézus Krisztust)

“Isten fölmagasztalta és minden mást fölülmúló nevet adott neki… ” (Fil 2,9).

9. Jóslás (mantika) és spiritizmus

A jóslás különböző jelekből és véletlenszerű eseményekből próbálja megtudni a jövendőt. Az egyszerű embereknél a jóslás a hiszékenység és a különféle egyszerű fontoskodás keveredése ugyancsak azzal a céllal, hogy valami eljövendő dologról előre megmondjunk vagy kitaláljunk valamit. Ehhez tartoznak:

• szorosabb értelemben vett jóslás: Istent kísérti a jövőre vonatkozó ismeretek elárulására.
• Asztrológia: szabad emberek sorsát a csillagokból és a csillagképekből akarja kiolvasni.
• Kártyavetés: legismertebbek a tarott kártyák. A véletlen játékait nagyképűen mint biztos dolgot tüntetik fel.
• Tenyérjóslás: a kézből és a tenyér vonalaiból állítólag ki tudják olvasni a jövőt.
• Halottidézés vagy nekromantika: a megholtak állítólag felfedik a jövendőt.
• Spiritizmus: ennél a médium nagy szerepet játszik. Megholtakat idéznek meg, és azok átadják ismereteiket. (Magnófelvételek használata.)

Szinte minden ezoterikus csoportban használják ezeket az okkult praktikákat, mindegy, hogy teozófikus, antropozofikus vagy New Age-es gyökerekből származnak. Valamennyi új, titkos ajtót akar kinyitni, és ezáltal titkos igazságokat és okkult erőket akar közvetíteni. És mindezek a csoportok zavart keltenek a nép között, különösen az ifjúság körében, és olyan magatartási normákhoz vezetnek, amelyeknek semmi közük a kereszténységhez.

Ebben az összefüggésben külön kell említeni a szabadkőműveseket. A szabadkőművesség veszélyes mozgalom okkult beavató szertartásokkal. A gnosztikus kultuszok újra felelevenítéséről van szó, azzal a céllal, hogy a világban lévő okkult erőket szolgálatukba állítsák és rendelkezzenek velük. A szabadkőművesség mint “üdvözítő út” reklámozza önmagát. Közben titkos szövetségek vannak ugyancsak szigorúan titkos szertartásokkal. Az emberek egy “leader” (mester és nagymester) köré gyűlnek, akinek különleges ereje kell, hogy legyen. A szabadkőművesek Jézus Krisztus nevét is használják, szívesen és gyakran hivatkoznak olyan szertartásaikra, amelyek mintha valamiféle szentelmények lennének.

Teljesen világos: a szabadkőműveseket és működésüket el kell utasítani. A szabadkőművesség nem a vallásos gondolkodáshoz vezető egyik út, nem a szentségekhez, nem Istenhez vezet, hanem épp ellenkezőleg: az okkult cselekvésekhez vezető kapu, és így semmiképpen sem egyeztethető össze a mi hitünkkel.

Meg kell említenünk azokat a csoportokat, amelyekben különös szerepet játszanak a szexuális eltévelyedések. Ebből aggodalomkeltő morális és pszichikai károk keletkeznek.

A mi feladatunk, hogy figyelmeztessük a hívőket, nehogy ilyenek hálójába kerüljenek. Ezt Szent Pál így fogalmazta meg:

• 2Tim 4,3-4: “Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak. “
• 1Jn 4,1: “…ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. “

Az új pogányság mindezen formái ellen a legjobb és egyetlen eszközünk: eleven kapcsolat Jézus Krisztussal és jegyesével az egyházzal, evangelizálás, rámutatni a felmagasztalt Úrra, az embereket elvezetni a szentségekhez, imaélethez az egyház közösségében: mindez a legjobb alap.

II. AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA AZ OKKULTIZMUSRÓL

10. Én vagyok a te Urad és Istened

Az egyház szinte egyszer sem bocsátkozott az okkult dolgok és a mágia részletkérdéseibe. De a Szentírással összhangban semmi kétséget sem hagyva mindig elitélte az okkultizmust és a mágiát.

A. AZ ÓSZÖVETSÉG

Nagyon élesen elítéli a mágiát (okkultizmust). Az okkultizmus és a mágia az egyetlen igaz Isten megtagadása.

• Kiv 22,17: “Jósnőt ne hagyj életben. “
• Lev 20,27: “Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, megkell kövezni, vérük visszahull rájuk. “

Ennek a szigorúságnak az oka az, hogy a mágia az egy és Igaz Isten elutasítása.

• Lev 19,31: “Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. “
• Lev 20,6-7: “Aki halottlátókhoz vagy jósokhoz megy, hogy velük együtt varázslást űzzön, az ilyen embernek ellene fordulok és kiirtom népéből. Szentelődjetek meg tehát, és legyetek szentek, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. “

Az okkultizmust és a mágiát ISTEN ELVETI.

• MTörv 13,6: “Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz körödből!”
• 1Sám 15,23: “Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavait semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy. “
• Jer 27,9-10: “Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói. Mert hazugságot jövendölnek nektek… “
• Jer 27,15: “Mert nem én küldtem őket – mondja az Úr -, és így hazug módon beszélnek nevemben. “
• Iz 44,25: “Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom… “
• ” Iz 47,12-15: “Állj hát elő igézőszózataiddal és töméntelen varázslatoddal; amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik hónapról hónapra jelentik, hogy mi vár rád a közel jövőben. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket… Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad. “

Az okkultizmus és a mágia házasságtörés, sőt prostitúció.

• Oz 4,12: “Népem a fadarabot faggatja, egy karó a tanítója, mert a hűtlenség szelleme félrevezeti őket: elhagyják Istenüket, és paráználkodnak. “
• Bölcs 17,7-8 ironikusan úgy vélekedik, hogy a mágia csak elmérgesíti a helyzetet: “A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. “

B. AZ ÚJSZÖVETSÉG

Megköveteli a hitet JÉZUSBAN a keresztség mint alapvető döntés.

• ApCsel 8,9-13: “Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát… Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival… “
• ApCsel 19,18-20: “Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit. Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. “

A hit és a babona szöges ellentétben állnak egymással.

• ApCsel 13,6-12: “Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. Ez a jó szándékú Szergiusz Paulusz helytartó kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimász, vagyis a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti – akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul, más néven Pál azonban Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott: ťTe minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, te minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen? Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot…Ť “
• ApCsel 16,16-24: “Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jószellemtől megszállott leány jött velünk szembe: Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pált és minket követve így kiállazott: ťEzek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.Ť Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: ťJézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle…Ť “

Az igaz hit Jézushoz, a szeretett Fiúhoz vezet.

• 2Pt 1,16-21: “Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint megdicsőülésének szemtanúi…”

Az okkultizmus a test műve és kizár Isten országából.

• Gal 5,19-21: “A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, (szemérmetlenség), fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés; szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, s ezekhez hasonlók. Amint azelőtt mondtam, most megismétlem: Akik ilyesmit tesznek, nem lesznek Isten országának örökösei. “

A hazugoknak nincs helyük az ÚJ JERUZSÁLEMBEN.

• Jel 9,21: “Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól. “
• Jel 18,23: “Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. “
• Jel 21,8: “A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál. “
• Jel 22,15: “A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinn marad. “

Az okkultizmus a teremtményt a Teremtő fölé helyezi.

• Lk 4,6-8: ” ťMinden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz. Ť Jézus elutasította: ťÍrva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!Ť “

C. AZ EGYHÁZI HAGYOMÁNY

11. Az okkultizmus és a hit összeegyeztethetetlen

• Didaché (a 12 apostol tanítása – Kr. u. 50 és 150 között megfogalmazott igen nagyra becsült írás): A halálhoz vezető utak közé számít a bálványimádás mellett a mágia és a varázslás is.
• Tatian (a II. század vége) élesen polemizál a “fatalismo astrale” ellen, és ebben azt látja, hogy a démon hatalmat akar szerezni az emberiség felett (Oratio ad graecos 8,11, 16-19).
• Hipolyt (� 258) a “Traditio apostolice 41” művében a mágusokat, asztrológusokat és jósokat kizárja a keresztségből.
• Tertullian (� 220) igen élesen elítéli az okkultizmust: “Egyetlen asztrológust, boszorkánymestert, sarlatánt még csak ne is említsünk. Egy asztrológus, aki azt merészelte állítani, hogy keresztény, nemrég arra a szörnyűségre is vetemedett, hogy ténykedését helyesnek tüntesse fel. Ezért kell, hogy őt és a hozzá hasonlókat emlékeztessük, hogy ezzel megsértik Istent, mert a csillagoktól teszik függővé az emberek sorsát. Az asztrológia és a mágia gyalázatos dolog, ördögi találmány.” (De idololatria IX. 1.)
• Ágoston (� 430): A mágia ördögi dolog. A keresztény vallás ezzel szemben a gonosz hatalmak feletti győzelem, és egyértelmű szakítás ezzel az okkult világgal (De doc christ. II. 35-36.).
• Aquinoi Tamás (� 1274) a jóslást éppúgy, mint a “maleficium”-ot (átkozódást) súlyos bűnnek nevezi. Azt is állítja, hogy a jóslás a sátán befolyása alatt, vagy legalábbis az ő sugallatára folyik. De tartózkodik a túlzásoktól.

A középkorban megfigyelték, hogy az újonnan megtértek milyen nehezen tudnak ezektől a sötét machinációktól megszabadulni. Ekkor minden az ellenkezőjére vált: az okkultizmus és a mágia minden formáját KÖZVETLENÜL az ördögnek tulajdonítják. Sokan vallották akkoriban azt a felfogást, hogy minden okkult tevékenység szinte egyfajta megszállottsággal azonos. Főképp a “maleficium”-ot-a rontást a boszorkányoknak tulajdonították. Boszorkányok azok az asszonyok voltak, akik állítólag odaígérték a lelküket az ördögnek és ezáltal képesek voltak más embereknek hatékonyan ártani. Ez a felfogás vezetett azután a boszorkányüldözésekhez és a boszorkányégetésekhez. Ez a nyugati kereszténység szégyenletes fejezete. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy egyes teológusok akkoriban is felléptek a boszorkányüldözések ellen (Cornelius Loos és F. von Spee, SJ). Pontosan ezek a túlzások kell, hogy figyelmeztessenek minket arra, nehogy az okkult dolgokban mindig és mindenütt az ördög közvetlen befolyását lássuk. A fekete mágia gyakorlását ezzel szemben nemcsak pszichikai eltévelyedésnek és bűnös emberi cselekedeteknek tekinthetjük. Ezekbe az esetekben nem zárhatjuk ki a sátán működését és a tőle való függőséget. A sátán Jézus Krisztus és az Ő üdvössége esküdt ellensége marad.

• GS 37: “Az emberiség egész történelmén végighúzódik egy kemény harc a sötétség hatalma ellen, olyan harc, ami már a világ kezdetekor elindult és az Úr, szavai szerint az utolsó napig fog tartani. Az egyes embereknek bele kell kapcsolódniuk ebbe a küzdelembe, állandóan meg kell küzdeniük döntésükért a jó mellett, és csak nagy erőfeszítéssel, Isten kegyelmi segítségével képesek elérni önmagukban a belső egységet. “

12. A mágia erkölcsileg meg nem engedett cselekedet

A keresztény nem fogadhatja el a mágiát, mert azzal az igaz Istennel szemben hamis babonaság bűnét követi el. A kereszténynek nem lehet és nem szabad egyetérteni azzal, hogy életét okkult erők határozzák meg, hogy mágikus szertartások befolyásolják: Azt sem fogadhatja el, hogy életét a csillagok járása vagy hasonló esetleges dolgok előre meghatározzák. A katolikus egyház katekizmusa erről a 2115: pontban ezt mondja: “Isten feltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. De az igazi keresztény magatartás bizalommal átengedi magát a gondviselés oltalmának, ami a jövőt illeti és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot irányában. Az előrelátás hiánya a felelőtlenséget előmozdíthatja. “

A fekete mágia a hívó számára súlyos bűn. Ez érvényes a jóslásra és a spiritizmusra is. A katolikus egyház katekizmusa a 2116. pontban így szól erről: “Mindenfajta jövendölés elvetendő: a sátánhoz vagy a démonokhoz való fordulás, a halottidézés, és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes ťlerántani a lepletŤ a jövendőről. A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, a médiumok felhasználása, mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idő, a történelem és végső sorban az ember felett; ennek művelői arra vágyódnak, hogy magukhoz szelídíthessék a rejtett hatalmakat. Ellentmondanak annak a szerető, félelemmel teljes tiszteletnek és imádatnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk.”

Az a keresztény, aki Isten meghívására saját életét úgy tekinti, mint Isten szerető ajándékát, az az okkult dolgok minden formáját el fogja utasítani. A katolikus egyház katekizmusa 2117. pontja: “A mágia és boszorkányság valamennyi fajtája, melyek úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult erők felett, mintha szolgálatukba tudnák kényszeríteni őket, és természetfeletti hatalomhoz jutnának általa embertársaik felett – még ha az egészségét akarnák is visszaadni vele, súlyosan vétenek a vallás erénye ellen. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok közbeavatkozáséhoz folyamodnak. Az amulettek viselése úgyszintén visszataszító. A spiritizmus gyakran jövendőmondó vagy mágikus cselekedeteket takar. Ezért az egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tőle: A hagyományos gyógymódok sem legitimálják a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását. “

Még a paranormális képességekre – mint a rendkívüli erőkre, telepátiára, testből való kilépés képességére – való törekvés is képes letéríteni a helyes útról és veszélyes lehet a lelki egyensúlyra és az élő hitre. Ezeknek a jelenségeknek némelyike a parapszichológia területére tartozik és tudományos kutatás tárgyát képezi, jóllehet-nehezen magyarázhatók. Általában szeretnénk figyelmeztetni a híveket ezekre a kérdéses tevékenységekre. A mi hitünknek ezekre nincs szüksége. JÉZUS KRISZTUSBAN hinni annyit jelent, hogy odafordulunk igéjéhez, és Őt követjük az egyház közösségében.

III. MALEFICIUM (ÁTOK) – MEGSZALLOTTSÁG

AZ EGYHÁZ SEGÍTSÉGE

13. A fekete mágia elvetendő

Szent Tamás a fekete mágiát “maleficium”-nak (rontásnak) nevezi. Ennek az a célja, hogy másoknak kárt okozzon. Ez olasz zsargonban “malocchio” (male fatto con lo sguardo – ha a pillantás ölni tudna) vagy “frattura” (szimbolikus cselekvés azzal a szándékkal, hogy valakinek rosszat kívánjon vagy ártson). Itt a mágia durva, vulgáris formájáról van szó. A középkor erre használta a “sortiarius” szót. A sortiarius sorsvetés útján megtudakolja és meghatározza a jövőt. Ez a médek és asszírok régi hagyományain alapul. Ott előbb megkérdezték a csillagokat, majd okkult eszközök alkalmazásával bizonyos emberekre átkokat mondtak. A modern boszorkánymesterek is ehhez az irányzathoz tartoznak.

A “frattura” a középkorban nagyon elterjedt volt a nép között. Ez sűrű átkokkal teli kívánság, hogy valakinek ártson, démoni természetű aktus. Ez a dolog nagyon komoly és elvetendő. Ez súlyosan bűnös cselekedet. Sokan teszik fel aggódva ezt a kérdést: Lehetséges-e, hogy az ördög gonosz emberek közreműködésével kárt okozhat valakinek? Az egyes esetekben nehéz a válaszadás. Ezért az egyház állandóan óva int ettől.

14. A sátán tevékenysége és a megszállottság

Annak lehetősége, hogy egy ember ki legyen szolgáltatva a gonosz erőknek és a sátán hatalmában legyen, megfelel az egyház felfogásának és tapasztalatának. Gondolnunk kellene arra, hogy a sátán kétféle módon is képes befolyást gyakorolni az emberi életre:

• Actio ordinaria (rendes, szokásos működése útján): ez abban áll, hogy az embereket rosszra csábítsa, hogy az embereket megkísértse. Maga Jézus is kitette magát kísértésének.
• Actio extraordinaria (rendkívüli működése útján): ezt Isten egyes esetekben megengedi. Ennek okait egyedül Isten ismeri. Ennek különféle formái vannak:

“Disturbi fisici o externi” – külső, fizikai hatások, ahogy ezt egyes szentek átélték és leírták. Még házak, tárgyak és állatok is állhatnak démoni befolyás alatt. Például Flüei Szent Miklóst az árokszéli tövisbokrokba vetették. Arsban meggyulladt az ágy, Pio atyát összeverték.

“Ossessioni personali” – személyek megtámadása: gondolatok, ösztönzések, amelyek kimerültségbe, kétségbeesésbe, öngyilkosságba akarnak kergetni.

“Vessazioni diaboliche”-ördögi csapások és bántalmazások; mint az olyan fájdalmak és betegségek, amelyek öntudatvesztéshez vezetnek és Isten, Jézus, Mária és a szent dolgok elleni szavakra és tettekre kényszerítenek.

“Possessione diabolica” – ebben az esetben a démoni erők az ember testét és cselekedeteit birtokba veszik anélkül, hogy az ember bármit tehetne ellene. Márk evangéliuma (3,22-27) azt a lehetőséget is ismeri, hogy az emberben démoni hatalmasságok úgy lakjanak, mint egy házban, amit megszállt az ellenség. Az evangélisták azt is leírják, hogy hogyan szabadítja meg Jézus az embereket ebből az állapotból. Jóllehet, nehéz értelmezni Jézusnak ezeket az eljárásait, mégsem fogadhatjuk el, hogy Jézus mindig és mindenütt csak pszichikai betegségeket és hisztérikus eseteket gyógyított. Azt is le kell szögeznünk, hogy Jézus, pl. a Lk 4,25 és 8,30-33-ban egy személyes hatalmat a “Te” szóval szólítja meg. A démoni befolyásoltság formáit jóllehet titokzatosak, nemcsak patológiailag lehet értelmezni. Kell, hogy legyen teológiai értelmezésük is: A gonosz hatalmak mindent meg akarnak próbálni, hogy megakadályozzák Isten üdvözítő tevékenységét. Az ember, akit a Teremtő a saját képére alkotott, akit Krisztus megváltott, arra van hivatva, hogy közösségben legyen Istennel és részesedjék az Ő szentháromságos jelenlétében. Ezt a keresztség műveli bennünk a Szentlélek ajándékai által, aki kiáradt a szívünkbe. A sátán mindennek ellen akar szegülni. Minden eszközzel meg akarja akadályozni az embereknek ezt a meghívását az üdvösségre.

Nem lehet és nem is szabad, hogy az egyház a démoni fenyegetés és befolyásolás eseteiben csupán külső szemlélő maradjon. Arra van hivatva, hogy beavatkozzon. Az egyház az üdvösség szentsége, és képes arra, hogy ezért a feladatáért a megkülönböztetés adományával szembeszálljon a gonosz és az ördögi hatalmak minden formájával.

Továbbra is nehéz különbséget tenni, hogy hol a határ, a pszichikai betegségek és az ördögi befolyás között. De nem becsülhetjük le azoknak a hívőknek a szenvedéseit sem, akik sötét befolyások áldozatai lettek. Az egyháznak szolgái által gondját kell viselnie ezeknek az ördögtől zaklatott embereknek, és közben arra törekednie, hogy találja meg az arany középutat egyrészt a túlzott mértékű tradicionalizmus és a hűvös távolságtartás, másrészt az egyszerű hiszékenység között.

15. A keresztények szabadsága és Krisztus győzelme

Az ördögi befolyásnak még a legrosszabb formája a megszállottság esetén is csak a testet tudják felhasználni a sátáni erők, a lelket ezzel szemben soha – így vélekedik Szent Bonaventúra…

Hogy Isten miért enged meg ilyen befolyásokat, erre a következő okokat lehet felsorolni:

• Hogy Isten fenségét hirdessék. (A megszállottak szájával kell ezeknek a hatalmaknak Jézus istenségét az emberek tudtára adni.)
• A bűnt meg kell büntetni és a bűnöst bűnbánatra indítani.
• Hogy megtanítson minket, hogy mozgósítson minket a sátán elleni harcra, az imára és a megtérésre.

Még egyszer le kell szögezni: a gonosz hatalmak csak az emberi testet képesek megszállni, a lelket és a szellemet soha. Ezért az ördög az ember szabadságán nem uralkodhat. Az ő módszerei és eszközei a következők: félelem keltése, terrorizálás, kíváncsiság és elragadtatás keltése vagy ébresztése külső események által. A szabadság elvesztése csak az ember szabad akarati döntése által történhet. A keresztény ember azt is tudja, hogy hitünk igazsága új szabadságot is hozott nekünk.

• Jn 8,31-32: “Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. “
• Gal 5,1.13: “A szabadságra Krisztus vezetett minket… ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. “
• Jn 12,31-32: “Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok. “
• Jn 16,33: “Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot. “
• 2Tessz 3,3: “Az Úr azonban hűséges: Ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól. “
• Róm 8,37-39: “De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. “

De a keresztény ember mindezek mellett a bíztató ígéretek mellett azt is tudja, hogy a sátánnak hatalma van a világban (Ef 6,11-12), de nem esik kétségbe, mert tudja, Jézus Krisztus legyőzte a gonosz hatalmát.

16. A megkülönböztetés és az egyházi segítség különböző fokozatai

Az egyház ideje a “krízis” ideje, az “égi hatalmak és fejedelemségek” elleni harcé. A kísértő Jézus győzelme ellenére is azon fáradozik, hogy megakadályozza Isten üdvözítő tervét a történelemben. Az egyház Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek erejével cselekszik, tehát ezáltal belekapcsolódott a “Theo-drámába” (Hans Urs von Balthasar).

Az egyház egyik fontos feladata a lelkek megkülönböztetése: hogy valami valóban a sátán tevékenysége, vagy más okok forognak-e fönn. Pont egy ilyen korban, amikor olyan sokat beszélnek okkult dolgokról, a pszichikailag sérült emberek könnyen hajlamosak arra, hogy úgy érezzék, mintha gonosz hatalmak zaklatnák, sőt megszállnák őket. Ehhez nem kell semmiféle reális indoknak lennie. Ehhez elegendő a maguk szuggesztív meggyőződése.

A Rituale Degli Esorcismi (RE) igen nagy bölcsességre inti az egyház pásztorait, hogy “az ördög valódi támadásait” meg tudják különböztetni a beképzelésektől, ami “meggyőzi” az érintetteket, hogy őket magasabb hatalmak fenyegetik, sőt, meg is szállták. Ezeknek az embereknek lelki segítségre van szükségük, nem ördögűzésre. Imádkozni akarunk velük és értük, hogy újra megtalálják békéjüket Istenben (RE 14). Ezek a körülmények nagy lelkipásztori bölcsességet igényelnek. Amint a démoni befolyásoknak is sokféle formája van, az egyháznak is különböző fokozatú segítségnyújtása van. Az ördögűzés kizárólag a megszállottság esetére van fenntartva.

De ezt világosan fel kell ismerni és teljes bizonyossággal meg kell állapítani. Ezek igen nehéz esetek, de igen ritkák is.

A zaklatás minden más formájában van más segítségnyújtás, mint például:

• Isten Igéjének hallgatása, bűnbánat és megtérés.
• Hosszabb személyes ima és böjt.
• Szabadító ima, amit a püspök által kiválasztott csoportok mondanak, vagy valakit megbíznak vele.
• Szentségek és szentélmények.

Mindezekben a formákban az egyház a maga nevében cselekszik és lép közbe gyermekeiért. Ez különösen érvényes a “vessazione” (különlegesen erős zaklatás) eseteire a megkereszteltek között… Ha ilyen dolgok fordulnak elő, az egyház Krisztust szólítja fel, és az Ő hatalmában bízva ad segítséget a hívőknek, hogy megszabaduljanak ettől a szorongatástól (RE 18). “Az ördögtől zaklatott hívőt el kell vezetnünk odáig, hogy imádkozzon Istenhez, hogy tartson bűnbánatot, újítsa meg keresztségi fogadalmát, járuljon szentgyónáshoz és merítsen erőt a szentáldozásból” (RE 18). A rokonokat, barátokat és a közösségeket is bíztatni kell, hogy vegyék igénybe ezeket a segítségeket.

17. Az exorcizmusok

Csak akkor gondoljunk exorcizmusra, ha az egyház valamennyi eszközét alkalmaztuk. Ez igazi szentélmény. “Az egyház mindig is arra törekedett, hogy engedélyezze exorcizmusok tartását, különösen, ha liturgikus ünnepélyességgel végzik. ťAz exorcixmusban az egyház hatalma érvényesül a démonok felettŤ(RE 11). Ez a feladat csak a püspököket és azokat illeti meg, akiket erre megbíznak. ” (Can 1172; Ratzinger bíboros levele a püspökökhöz, 1985)

A katolikus egyház katekizmusa is ezt mondja (1673): “Az ördögűzés a gonoszlelkek kiűzését célozza, vagy a megszállottságtól akar megszabadítani, és ezt Jézus lelki hatalmával teszi, amit Ő az egyházra bízott. Más a helyzet a betegségek, főként a pszichikai, betegségek esetében, amikor is a gyógyítás az orvostudományra tartozik. Fontos tehát az ördögűzés végzése előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a gonoszlélek jelenléte áll fönn, és nem egy betegségé.” Ezt a megkülönböztetést előzően világosan meg kell tenni. Maga az ördögűzés is segít abban, hogy ezeket a. jeleket megkülönböztessük és értelmezzük. Ilyeneket mondanak általában: “Ha valaki sok szót tud kimondani vagy megérteni idegen nyelven, távoli dolgokat felismer, olyan erőt tud kifejteni, ami meghaladja korát és a lehelőségeket” (RE 15). Ezekhez a jelekhez morális okok járulnak: minden szent dolog elutasítása, elutasító magatartás a hit dolgaiban és a keresztény életben, végül, hogy mindeddig semmi más eszköz nem vezetett célra. Mindezeket a jeleket esetről esetre újra és újra meg kell vizsgálni. Azonkívül a hívőket is fel kell világosítani, nehogy az exorcizmusban megint valami mágikus cselekvést lássanak. “Úgy kell ünnepelni az exorcizmust, hogy általa kifejezésre jusson az egyház hite, és az exorcizmusban senki se lásson valamiféle mágiát vagy babonaságot. Óvakodnunk kell attól is, hogy a jelenlévők számára ne egy látványossággá váljék. A tömegkommunikációs eszközökkel sem szabad terjeszteni, ami itt történik. ” (RE 20)

18. Az egyházi áldások

Az áldásoknak az egyházban mindig különös jelentősége volt. Az ördögűzések hangsúlyozzák az egyház harcát a gonosz hatalmak ellen. Az áldások a Feltámadott győzelmi fényét ragyogtatják fel, ami mint átváltoztató tényező az ember és a mindenség számára jelen van a történelemben. “Áldást mondani” az egyház jelszerű tevékenysége, amelyben az itt jelenlévő és cselekvő Istenbe vetett hitet és Jézus Krisztus húsvéti győzelmét hirdeti.

Itt történjék utalás az átdolgozott Benedictionalera, ami személyek, csoportok, házak és emberi tevékenységek megáldását tartalmazza, ami tekintettel van az élet különböző körülményeire és helyzeteire. Itt is szükség van figyelmeztetésre, nehogy bárki gondolkodásmódja babonás és mágikus legyen.

Minden áldás kétirányú: egyrészt felfelé, másrészt lefelé irányul:

• A. Az ember először dicsőítéssel fordul Istenhez. A dicsőítés tartalmazza Isten nagy tetteinek elismerését és a hálát a teremtés és a megváltás művéért. “Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket! ” (Ef 1,3)
• B. Isten válaszol és újra hozzánk, emberekhez fordul, megajándékoz, eltölt kegyelemmel és ajándékokkal az élet különböző helyzeteiben.

Bene-dicere: eu-logein, barak: Istent dicsérni az Ő hatalmáért és nagyságáért, és egyben segítségül hívása szorongatott helyzetben. Azt is jelenti, hogy számunkra nemcsak a fenyegető helyzet simul el, hanem bizalom tölt el, hogy minket Istenhez emeljen. Itt bezárul a kör.

A papoknak örömmel kell készségesnek lenniük arra, hogy megáldjanak személyeket, helyeket, tárgyakat. De azon is kell fáradozniuk, hogy megmagyarázzák: az áldások annál erőteljesebben hatnak, minél nagyobb fogadókészséget tanúsítunk. Mert különben ebből is a varázsláshoz hasonló jellegű, hatástalan tevékenység lenne.

VÉGEZETÜL:

AZ ÚJRAEVANGELIZÁLÁS SÜRGŐSSÉGE

19. Mágia és újraevangelizálás

Az itt tárgyalt téma sürgető összefüggésben áll az újraevangelizálással, amit II. János Pál pápa oly gyakran emlegetett az utóbbi időkben. Világszerte fellendült a mágikus dolgok iránti igény. A mi világunk nem tud választ adni az élet bizonytalanságára és törékenységére.

Az okkult dolgok megragadása kísérlet arra, hogy betöltse azt az űrt az életben, amit az értelem és cél hiánya okoz.

De az egyetlen dolog, ami ezt a hiányt képes betölteni, az az evangéliumnak hiteles hirdetése. Csak a Szentháromsághoz fűződő élő kapcsolatként átélt és megtapasztalt hit képes feleslegessé tenni az összes mágikus pótlékokat.

Amint az egyház kezdeteinél, újra azt kell hirdetnünk, hogy csak Jézus Krisztus, akit Isten feltámasztott a halálból, egyedül ő tud üdvöt és gyógyulást adni nekünk. És hogy nincs üdvösség senki másban, mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhetnénk (ApCsel 4,12). A mágikus tevékenység csak ott talál termékeny talajra, ahol az űr uralkodik, ahová nem ért el az élő Evangélium.

20. Újraevangelizálás és démonológia

Az evangelizálás középpontjában Jézus Krisztus, a megfeszített és feltámadt Úr áll. Sohasem szabad; hogy a démonológia és az azzal összefüggő dolgok álljanak a középpontban, hanem csak Isten. A sátán és a sötétség hatalmai csak teremtmények, nem pedig Istennel egyenrangú vagy mellette létező ősokok. Ezért abszolút értelemben alárendeltek. A sátán működése – a megszállottságot is beleértve – “Mysterium iniquitatis” marad.

Íme mégis néhány gyakorlati útmutatás:

• A papoknak jó szándékkal kell foglalkozniuk azokkal az emberekkel, akik úgy vélik, hogy “megszállottak”. Bölcsességgel értékeljék a körülményeket, és kérjék tevékenységükhöz a Szentlélek világosságát.
• Súlyos esetekben forduljanak a püspökükhöz. Az ki fog nevezni egy megbízottat, aki megvizsgálja az esetleges megszállottság tüneteit, és ha szükséges, elimádkozza az exorcizmust.
• Azokban az esetekben, amikor a megszállottságot nem lehet teljes biztonsággal megállapítani, nem szabad exorcizmust végezni, hanem az említett imákat és áldásokat kell alkalmazni.
• Amennyiben ez nem vezetett sikerre, a helyi egyházakban (egyházmegyékben) ki kell nevezni egy interdiszciplináris (tudományok közötti) szakértői csoportot amelynek a püspökkel, illetve a megbízott papokkal az egyes eseteket meg kell ítélnie.

21. Segítők a lelkipásztorkodásban és az újraevangelizálásban

Ennek az írásnak a tematikája nemcsak alig néhány embert érint, hanem minden hívőt, különösen a lelkipásztorkodásban tevékenykedő minden segítőt.

A szerteágazó okkult jelenségek megkövetelik ennek a csapásnak és a mögötte rejlő gondolkodási mintáknak ismeretét és azt az elhatározást, hogy valamit tegyünk ellene.

Főképp a következőket kell említeni:

• A lelkipásztorok segítőinek minden lehetséges fórumot fel kell használniuk, hogy nagy bölcsességgel, hiteles tanúságtétellel hirdessék hitüket.
• A papoknak a vasárnapi szentbeszédekben, a gyóntatáskor és a lelki vezetés közben figyelmeztetniük kell a híveket a “rendkívüli” dolgok keresésének veszélyére. Nem szabad engednünk, hogy a magánkinyilatkoztatások és azok a karizmatikus jelenségek, amelyek kétes forrásból származnak túl gyorsan hatást gyakoroljanak ránk. A magánkinyilatkoztatásokat különös bölcsességgel kell megítélni.

22. Befejezés: JÉZUS KRISZTUS ABSZOLÚT URALMA

• Kol l,15-17: “Ő (Jézus Krisztus) a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett. “
• Jel 1,8: “Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható.”
• Jel 11,17: “Hálát adunk neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. “
• Jel 12,10-12: “Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig. Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van. “
• Jel 21,6 8: “Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál. “

Aki megtalálta Krisztust, annak nem kell máshol keresnie az üdvösséget.

“Ő SZERETETT MINKET, VÉRÉVEL MEGVÁLTOTT BŰNEINKTŐL ÉS ISTENNEK, ATYJÁNAK ORSZÁGÁVÁ ÉS PAPJAIVÁ TETT. ÖVÉ A DICSŐSÉG ÉS A HATALOM ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ. ÁMEN. ” (Jel 1,6)

Aki ezzel a témával még bővebben szeretne foglalkozni, ajánljuk a következő könyveket:

• Michael Scanlan T.O.R. – Randall J. Cirner: Szabadítás a gonosz lelkektől (Marana Tha sorozat, 12.)
• Gál Péter: A New Age -keresztény szemmel, letölthető változat (Lámpás Kiadó, 1994)

Létrehozva 2022. augusztus 26.