Az előző írás Kindelmann Károlyné Naplójában jelen lévő, Kovács Zoltán cenzor által említett és elemzett súlyos, dogmákkal ütközők mellett az erkölccsel való ellentmondásokkal foglalkozott. A tárgyi elemzésnek hagyományosan része emellett a magánkinyilatkoztatásban jelen lévő esetleges próféciák, jövendölések vizsgálata is.

Erről a kérdésről Royo Marin OP ezt írja a negyedik megkülönböztetési szabályában: „Az a tény, hogy egy prófécia beteljesedik, önmagában nem perdöntő bizonyíték arra, hogy a kinyilatkoztatás Istentől származik; ez lehetett pusztán természeti okok kibontakozása vagy a látnok felsőbbrendű természeti tudásának eredménye.” Ha viszont nem teljesedik be egy megjövendölt dolog, az annak jele, hogy nem isteni eredetű a jelenség.

Be nem teljesült próféciából több is volt Erzsébet asszony naplójában. Kovács Zoltán cenzori tevékenysége következtében ezek egy része immár csak hiányjelek formájában van jelen a Naplóban, és csak kiegészítő forrásokból szerezhetünk információt róluk.

Ilyen például az a szakvéleményben említett be nem teljesült prófécia is, amely Erzsébet asszony halála napjára vonatkozó jézusi közlést jelenti. Eszerint Jézus azt ígérte neki, hogy 52. születésnapján fog meghalni, ezt többször meg is erősítette, beszélgetett róla Erzsébet asszonnyal (III/128, 219). De Erzsébet asszony 72 éves korában hunyt el, és nem a születésnapján, így azok a prófécia megbicsaklását magyarázó kinyilakoztatói szavak, amelyek Erzsébet asszony lelki fejlődése miatt mondták szükségesnek a hazugságot, csak erősítik a gyanút a kinyilatkoztató személyét illetően. Jézus nem hazudik, még Erzsébet asszony lelki fejlődése érdekében sem…

Másik prófécia az Erzsébet asszony kerti házát érinti, amelyet néhány segítővel maga épített a kertjének lánya örökrészét képező részén, építési engedély nélkül. Ez a prófécia a III/199 részben volt eredetileg, de eltávolíttatott a Napló hivatalos kiadásából Kovács cenzor javaslatára.  Ez a rész Begyik Tibor beszámolója alapján eredetileg így hangzott: „Kis kármelita leánykám! Lourdes után ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye. Írd le, s add át ezt is gyóntatódnak!”. Ezt szóban is megerősítette Erzsébet asszony: „Látod titkár testvér! Ez a hely a Szűzanya ígérete szerint a világ egyik legnagyobb kegyhelye lesz, miként naplómban is írtam!” De a Titkár testvér beszámol arról is, hogy Kindelmann Károlyné halála után a gyerekei elbontották a kisházat, sőt még a helyét is elsimították, így az immár aligha válhat a világ második legnagyobb búcsújáróhelyévé (Lourdes után), be nem teljesült próféciává viszont annál inkább vált.

Az üzenetek tárgyi tartalmán túlmenően, még azok esetleges hibáktól és tévedésektől mentessége esetén is szükséges a kinyilatkoztatásban részesülő személy teljeskörű vizsgálata. E vizsgálatnak „a kinyilatkoztatás hatásaiból vett szabályok” (Tanquerey) szerint kell történnie.

Ezek között először a jelenésekhez fűződő, azaz azok jelentkezésekor, illetve a jelenéseket követően a látnok lelkében bekövetkező hatásokat kell vizsgálni.  Ezek leginkább a jelenésben részesülők gyóntatói és lelkivezetői által végzendő megkülönböztetést szolgálják, amelynek célja a jelenségek forrásának megállapítása. Utólag, a kikérdezés lehetősége nélkül nehezebb elvégezni, mert a napló nem tér ki rá minden esetben.

Az isteni eredetű jelenések kezdetben „ijedt csodálkozást” (Tanquerey) váltanak ki, amely átadja helyét „a béke, öröm és a biztonság mélységes és tartós érzelmé”-nek. Az ördögi eredetű jelenések viszont pont fordított hatással történnek: kezdetben okoznak örömet, amely után zavar, szomorúság, elkedvetlenedés és aggodalmak, kétségek, ellenállás jelentkeznek.

Erzsébet asszony magánkinyilatkoztatásai esetében ez utóbbira több példa is van. Sokszor zavarodott a kinyilatkoztató szavak után: nem hisz azoknak, kételye van a kinyilatkoztató kiléte felől, megmagyarázhatatlan ellenállás ébred benne:

”És ismét ezt a hangot hallottam: „Nem csak ajkaiddal kell elfogadnod Anyám Szeretetlángjának csodatevő hatalmát, hanem teljes elméddel is.” És én érzem, hogy minden erőlködésem ellenére elmém ellenáll a szavak elfogadásának.” (I/111)

„Még aznap, éppen ebéd után, az Úr Jézus igen kedves, megnyugtató hangon szólt: „Kislányom, vidd el a közléseket a melléd rendelt nővérhez, és ő adja át egy papi személynek.” Megkérdeztem, kinek? Ezt a választ kaptam: „Akinek nevét eszébe juttatom, annak adja át.” Utána ismét nagy ellenállás lett bensőmben, nehezen tudtam elhinni ezeket a különös szavakat, és vártam napokig, míg lelkemben az indításhoz az Úr újabb erőt ad.” (II/48)

Igen furcsa visszatérő elem, és a kinyilatkoztató kilétéről árulkodó jel annak szava, amely a teljes katolikus spirituális hagyománnyal szemben az isteni kinyilatkoztatás jelének mondja a lélekben vele szemben jelentkező ellenállást:

„Az Úr Jézus meglepett jóságos, vigasztaló és erősítő szavaival: „Legyen fényesség lelkedben! Légy alázatos, és fogadd el teljes elméddel az Én akaratom teljesítését. Tudd meg, ha Én valamit szólok, és ez ellenkezést vált ki lelkedből, arról már megismerheted, hogy ez az Én akaratom!” (II/8)

„Az Úr Jézus még ezt is mondta: „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert Én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most, e szavak hallatára szenvedéseim valóban az eddiginél is sokkal nagyobb fokra emelkedtek.” (II/72)

Ilyen kijelentés Istentől nem származhat, származhat viszont a sátántól, akivel szemben természetes ellenállás ébredhet a lélekben. És ez utóbbi esetben a két előző idézet egyben a sátáni gúny megnyilvánulása is lehet, hiszen ő ki is mondja a nyilvánvalót: azért ébred ellenállás, mert ő szólt a lélekhez.

A magánkinyilatkoztatások hatásaiból vett szabályok másik része a kinyilatkoztatásban részesülő személyes életérnek, erkölcseinek, hitéletének és legfőképpen erényeinek vizsgálatára vonatkoznak. Az ilyen különleges kegyelmek a hagyományos tanítás szerint nem feltétlenül követelik meg a megszentelő kegyelem állapotát abban a személyben, aki részesül bennük, mert Isten akár a halálos bűn állapotában lévő személynek is megadhatja azokat, bár ez nagyon ritkán fordul elő a szakirodalom szerint. Biztosabb véleménynek azt tartják, hogy ezek a kegyelmek általában csak a magasabb erényekkel rendelkező személyeknél fordulnak elő, vagy annak jelei, hogy az ilyenben részesülő személy magasabb tökéletesség elérésére meghívott, és így maga a rendkívüli kegyelem segíti őt ebben. Ezért szükséges vizsgálni az érintett személy erényekhez való viszonyát, annál is inkább, mert a természetes okosság is azt diktálja, hogy empirikus módon nem ellenőrizhető eseményről lévén szó, hitelt érdemlőnek kell lennie (józannak, szavahihetőnek, erkölcsösnek) a jelenésről beszámolónak. Különben mi alapján hinnénk neki?

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. július 3.