A szabadkőművesség 2017-ben ünnepelte alapításának 300. évfordulóját (1717. június 24.). A hivatalos beszámolók szerint ez négy „páholy” vagy „titkos társaság” újraegyesítésének eredménye volt, melyek akkoriban alkották a londoni Nagy Páholyt. James Anderson protestáns lelkész írta az első szabadkőműves-alapszabályt.

A katolikus egyház az ál-vallásos hátterű társaságot már 20 évvel a megalakulást követően a legmagasabb egyházi büntetéssel, az excommunikációval sújtotta. Miért? A szabadkőművesség egy „naturalista vallás”, a panteizmus és a gnózis keveréke az „ön-megváltással”. Ez a „vallás” csak látszólag toleráns. A valóságban intoleráns és a legszigorúbb titoktartást követeli meg. A szabadkőművesek azt mondják magukról, hogy „beavatott”, „tökéletes” és a „megvilágosodott” emberek. Az emberiség fennmaradó része számukra profán, tökéletlen és sötét.

A szabadkőműves vallás szándéka szerint független az igaz Istentől, az emberi lény Isten helyén áll, Isten helyét foglalja el, és dönt a jóról és a rosszról. A szabadkőművesség első fokozataiban egy bizonytalan és ködös istenséget tisztelnek, aki az „univerzum nagy építőmestere”, és aki a magasabb fokozatokban egyre konkrétabbá válik; a legmagasabb fokozatokban ezt a bizonytalan istenséget Luciferrel, mint sátánnal azonosítják, aki a jó isten, ellenfele Istennek, és az igaz Isten lesz itt a „rossz Isten”.

Az Egyház elismeri, hogy a szabadkőművesség egy valódi és egyre erősebb titkos társaság, pszeudo-vallásos tartalommal, ami nagyon gyorsan elterjedt számtalan társult szervezetben és gyakran különböző nevek alatt. Legelőször a társadalom, a politika és a pénzügy legjelentősebb szintjeire hatolt be.

VIII. Pius pápa volt az, aki 1829-ben megadta a szabadkőművesség egyik legtalálóbb és legpontosabb definícióját:

„Ez egy sátáni szekta, amelynek démona a saját istene”

(vö. Traditi humilitati nostrae Enciklika). A szabadkőműves vallás lényege abban a perverzióban áll, hogy a teremtés isteni rendjét felforgatják és az Isten által adott törvényeket megszegik. A magasabb fokozatú szabadkőműves tagok az emberiség „valódi fejlődését” látják ebben, az emberiség templomának szellemi felépítését. Az isteni kinyilatkoztatás helyére a szabadkőműves titok kerül, és az ember végül istenné teszi magát (vö. X. Dor, Le Crime contre Dieu, Chiré-en-Montreuil, 2016, 162). Valójában a szabadkőművesség a tökéletes anti-egyház, ahol a Katolikus Egyház minden teológiai és erkölcsi alapjait a visszájára fordítják! Egy szabadkőműves ezt mondta nővérének egy magánbeszélgetésben: „Tudod, hogy mi, szabadkőművesek valójában kik vagyunk? Mi vagyunk az anti-egyház.”

Történészek felismerték a szabadkőművességben a politikai totalitarizmus magját (pl. A. Cobban, Historia de lasCivilizaciones, in: A. Bárcena, Iglesia y Masonería, Madrid 2016, 71). A zűrzavar és a csalás abból a tényből áll, hogy a szabadkőművesség vonzó nevekkel és definíciókkal magasztalja saját magát, mint „filantrópia”, „humanizmus”, „szellemiség”, „tolerancia”, és ugyanakkor elrejti saját magát ezekkel a nevekkel.

A természetfeletti isteni kinyilatkoztatás elutasításával a szabadkőművesség szintén tagadja a természeti törvényeket. Ez pontosan az a pont, ami az összes totalitárius rendszerhez elvezet. Jean-Jacques Rousseau, a Genfből származó szabadkőműves, már leírta: „Az emberi élet nemcsak a természet ajándéka, hanem feltételhez kötött ajándék az államtól.” (A társadalmi szerződés, The Social Contract II, 5).

A politikai és társadalmi anarchizmus olyan jelenség, mely többnyire a szabadkőművesség szellemét testesíti meg, mivel egyik legfontosabb elve az „ordo ab chao”.

Ez azt jelenti, hogy először valakinek a káoszt, majd új rendet, egy emberek által alkotott rendet kell létrehoznia. Az ősi, elfogadott skót szertartás rituáléjában az 1892-es évtől a szabadkőművesség utolsó előtti (32.) fokozatában a jelölt a következő utasítást kapja: „1. Az első „ágyúdörgés” akkor jött, amikor Luther (Márton) fejébe vette az ész lázadását. 2. A második „ágyúdörgés” akkor jött, amikor Amerikában bejelentették, hogy minden emberi kormány a hatalmat a néptől és csak a néptől kapja. 3. A harmadik „ágyúdörgés” akkor történt, amikor Franciaországban kikiáltották az „Emberi jogokat” a „szabadság, egyenlőség és testvériség” formájában (M. Tirado Rojas, La Masoneria en Espana, 1892, I, 163).

A 33. fokozat jelöltje ezt az utasítást kapja – idézet ugyanezen skót rituáléból: „Sem törvény, sem vagyon, sem vallás nem uralkodhat az emberek felett, és mivel emberek fosztják meg az embereket a legértékesebb jogaiktól, mi szörnyű bosszút esküszünk. Ezek (törvény, tulajdon és vallás) olyan ellenségek, melyek ellen bármilyen áron, könyörtelen háborúra esküdtünk. E három hírhedt ellenség közül a vallásnak halálos támadásunk állandó tárgyának kell lennie. Amikor elpusztítjuk a vallást, rendelkezünk majd a joggal és a tulajdonnal, és a társadalmat megújíthatjuk a szabadkőművesség-vallás, a szabadkőműves-jog és a szabadkőműves-tulajdon felépítése által” (uo., 169–170). A szabadkőműves rituáléban a „vallás” szó alatt a keresztény, konkrétabban a katolikus vallást értik.

Ismert, hogy az európai szabadkőművesség és különösen Kerensky, az orosz „Nagy Orient” nagymestere logisztikailag és politikailag támogatta az 1917. októberi forradalmat, a szabadkőművesség alapítása 200. évfordulójának évében. Lenin és az új kommunista vezetők nem toleráltak semmilyen konkurenciát. Ezért betiltották a Szovjetunióban a hagyományos szabadkőművességet. A Kommunista Internacionálé Harmadik Kongresszusán, 1921-ben a hagyományos szabadkőművesség a következő jelentős értékelést kapta: „A szabadkőművesség rítusain keresztül a vallási szokásokra emlékeztet. Tudjuk azonban, hogy minden vallás elnyomja az embereket. A szabadkőművesség társadalmi hatalmat képvisel, és üléseinek titkos jellege és tagjainak abszolút titoktartása miatt „állam az államban”.

2001. április 11-én a RAI 2 (olasz televíziós média) adásában Giuliano Di Bernando, aki 1990-1993 között a GLRI szabadkőműves páholy nagymestere volt (Gran Loggia Regolared’Italia), a következő fontos szavakat mondta a szabadkőművesség vallásos karakteréről:

„A személy a beavatás által válik szabadkőművessé. A beavatás olyan konstitutív cselekedet, melyen keresztül az ember egy olyan dimenziót kap, amivel korábban nem rendelkezett. Ennek az analógiáját találjuk a keresztségben. Az ember nem születik kereszténynek, hanem kereszténnyé válik a keresztelés által. Ugyanígy a beavatás során válik valaki szabadkőművessé. Ez azt jelenti, hogy egész élete során szabadkőműves marad még akkor is, ha később elutasítja a szabadkőművességet. Még ha alszik is, és ha valaki a szabadkőművesség ellensége, akkor is szabadkőműves marad, mert megkapta a beavatást. És a beavatás egy szent cselekedet.”

A szabadkőművesség támogatta az úgynevezett „szexuális forradalmat” 1968-ban. A két legnagyobb francia szabadkőműves szervezet nagymestere, Frédéric Zeller és Pierre Simon néhány taggal együtt aktívan részt vett a párizsi diákfelkelésekben, 1968 májusában. Az említett nagymester, Pierre Simon ezután Simone Weil miniszter szakértője lett, aki legalizálta Franciaországban az abortuszt.

2012-ben a „Le Figaro” párizsi újság átfogó dokumentumot tett közzé a szabadkőművességről, és a „Le Figaro” hagyta, hogy az újság fórumában a legfelsőbb szabadkőműves tagok beszéljenek erről. A szabadkőműves tisztviselők egyike nyíltan kijelentette, hogy az abortusz legalizálásáról, vagy az úgynevezett „azonos neműek házasságáról” és az eutanáziáról szóló törvényeket az idealista szabadkőműves „laboratóriumokban” készítették elő, majd lobbizás, saját parlamenti és kormányzati képviselők által keresztülnyomták a törvényhozáson. Erről a Le Figaro című újságban 2012-ben lehetett olvasni (LE FIGARO melléklet, 2012. július 20–21).

Pontossága miatt a XIII. Leó pápa által 1894-ben készített elemzést a szabadkőművesség lényegéről, elveiről és cselekedeteiről alig lehet felülmúlni, és az teljes mértékben érvényes ma is: „Hasonlóképpen nagy veszély fenyegeti az egységet azon a társulás által, melynek szabadkőművesség a neve, kiknek végzetes befolyása sokáig elnyomja különösen a katolikus nemzeteket. Az idő múlásának köszönhetően, a hatalom, az erőforrások és a siker által arcátlanul kifényezve minden idegszálát megfeszíti, hogy megszilárdítsa erejét és növelje hatáskörét. Már előrenyomultak a rejtekhelyekről, ahol összeesküvéseket szőnek a városok tömegeiben, és mintha a Mindenhatót megdönthetnék, felállították trónjukat Róma városában, a katolikus világ fővárosában. De ami a leginkább katasztrofális, hogy bárhová is betette a lábát, behatol a közösség minden beosztásába és szervezeti egységébe abban a reményben, hogy megszerzi végül a legmagasabb szintű ellenőrzést.

Ez valóban nagy katasztrófa: aljas elvei és gonosz tervei jól ismertek. Azzal az ürüggyel, hogy vindikálja az emberi jogokat és a társadalom újraalkotását, a kereszténységet támadja. Elutasítja a feltárt doktrínát, elítéli a vallásosság, az isteni szentségek gyakorlatát és minden szent dolgot, mint babonát. Arra törekszik, hogy megszüntesse a keresztény jelleget a házasságban és a családban, valamint az ifjúság oktatásában, valamint az instrukciók minden formájában, legyen az nyilvános vagy magánjellegű, és gyökeresen kiirtsa az emberek elméjéből bármilyen tekintély tiszteletben tartását, akár emberi, vagy isteni az. A maga részéről a természet imádatát hirdeti és fenntartja, hogy a természet elvei szerint kell mérni és szabályozni az igazságot és a becsületességet. Ily módon, ahogyan az nyilvánvaló, az ember arra törekszik, hogy elfogadja a pogányokéhoz hasonló szokásokat, csak arányaiban korruptabb módon, mivel nagyobb az öszöntzés arra, hogy bűnt kövessünk el.” (Praeclara gratulationis Apostoli levél).

A szabadkőművesség harcának egyik legalattomosabb, és ezért sátáni viselkedése a Katolikus Egyházzal, mint ősellenségével szemben az, hogy beszivárog az Egyházba. A következő kivonat, amelyet sok történész hitelesnek ismert el és amit Rudolf Graber püspök idéz (könyvének címe Athanasius és korunk egyháza). Az úgynevezett „Alta Vendita” „Instrukciók”, ami az európai szabadkőművesség egyfajta kormányzati központja a XIX. században, illusztrálják ezt az igazságot. Itt következik az idézet az „Alta Vendita állandó utasítás”-ából:

„ A pápa, akárki is, soha nem jön a titkos társaságokhoz; az a titkos társaságok feladata, hogy az első lépést megtegyék az Egyház felé azzal a céllal, hogy mindkettőt meghódítsák. A feladat, amit vállalunk, nem egy napi, vagy egy hónapi vagy egy évnyi munka; több évig, talán egy évszázadig tarthat, de a mi sorainkban a katona meghal, és a harc folytatódik. Nem akarjuk megnyerni a pápákat a mi ügyünknek, hogy neofiták [áttérő, a ford.] legyenek elveinkre, elképzeléseinkre, propagandánkra. Ez nevetséges álom lenne.

Ha az események valamilyen módon kiderülnének, ha kardinálisok vagy prelátusok, például saját szabad akaratukból vagy meglepetésszerűen mégis megtudnák a titkaink egy részét, ez egyáltalán nem ösztönözné őket arra, hogy felemelkedjenek Péter székébe. Ez az emelkedettség tönkretenne bennünket. Egyedül az ambíció vezette volna el őket a hitehagyáshoz, a hatalom követelményei arra kényszerítenék őket, hogy feláldozzanak minket. Amit kérnünk, keresnünk és várnunk kell, ahogyan a zsidók várják a Messiást, az egy, a mi igényeinknek megfelelő pápa. Most, hogy biztosítsuk magunknak az általunk elvárt dimenziójú pápát, az elsősorban a pápa ilyenné formálásának kérdése… az ilyen, uralkodásra méltó alkotásról álmodunk.

Hagyd az időseket és az érett korúakat; menj a fiatalokhoz, és ha lehetséges, még a gyerekekhez is. Kis költséggel meg fogjátok szerezni magatoknak a hírnevet, mint jó katolikusok és tiszta hazafiak. Ezzel a hírnévvel a doktrínáink eljutnak a fiatal papok közé, valamint a kolostorokba is. Néhány éven belül, a dolgok erejével ez a fiatal papság többségben lesz minden funkcióban; ők fogják alkotni az uralkodó tanácsot, őket hívják majd, hogy válasszanak egy pápát, akinek uralkodnia kell. És ez a pápa, mint kortársainak többsége, szükségszerűen többé-kevésbé át lesz itatva az olasz és humanitárius elvekkel, melyeket hamarosan közreadunk.

A papság hadd meneteljen a ti normáitok szerint, mindig azt gondolva, hogy az apostoli kulcsok zászlaja alatt menetelnek. Az a szándékod, hogy a zsarnokok és elnyomók utolsó nyomait eltüntesd; állíts csapdákat, mint Simon Bar-Jona; helyezd el azokat a sekrestyékben, szemináriumokban és kolostorokban inkább, mint a tenger fenekén. Ha nem sietsz, ígérjük, hogy még ennél is csodálatosabb lesz a fogás. A barátaidat az apostoli szék köré gyűjtöd. Tiarában és palástban hirdeted ki a döntést, menetelve a kereszttel és a zászlóval, egy forradalmat, amit csak egy kicsit kell sürgetni, hogy a világ négy sarkát lángra gyújtsa.” (Eredetileg: Msgr Delassus, idézet, antichrétienne, Párizs 1910, Tome III, 1035-1092. Az „Alta Vendita állandó utasításai” teljes szövege szintén megtalálható a következő címen: Msgr. Dillon, Grand Orient szabadkőművesség felfedve, Dublin 1885, 51–56. oldal)

Hogy ezt az állítást nem kitalálták, látható az egyik vezető olasz modernista következő idézetében, aki 1905-ben ezt írta könyvében: „Akarjuk tevékenységünket célirányosabban szervezni: katolikus szabadkőművesség? Igen, pontosan, a katakombák szabadkőművessége. A célt érdekében kell dolgozni, a római katolicizmust progresszív, teozófiai értelemben történő reformmal, a pápa segítségével kell átdolgozni, aki hagyja magát ezekkel az ötletekkel meggyőzni” (A. Fogazzaro, Il Santo, Milano, 1905, p. 44 e 22). A tények kellően mutatják, hogy a szabadkőművesség a legnagyobb lehetséges ellentéte a katolikus vallásnak. Ezért 1983-ban az Egyház a következő, máig érvényes kijelentést tette, nevezetesen a Hittani Kongregáción keresztül:

„Az Egyháznak a szabadkőműves szervezetekre vonatkozó negatív véleménye ezért változatlan, mivel ezen szervezetek elveit az Egyház saját tanításával mindig is összeegyeztethetetlennek tartotta, így a bennük való tagság tiltott marad. Az a hívő, akit bevesznek tagként szabadkőműves társaságba, súlyos bűn állapotában van, és nem részesülhet szentáldozásban.”

A szabadkőműves-vallás hatalma a politikában és a társadalomban mára a csúcsra ért, ahol a szabadkőművesség az élet pusztításának ideológiáját terjeszti az abortuszon és az eutanázián keresztül az egész társadalomban. A család koncepciója és valósága egy destruktív folyamaton megy keresztül az állam által bevezetett gender-ideológia agymosása által. Minden személy, aki még maga gondolkodik, és minden keresztény – amennyire csak lehetséges – tanúsítson ellenállást és védje meg a józan észt és az isteni törvényt, akár szenvedés és hátrányok árán is.

Keresztényekként tudnunk kell, hogy Krisztus ebben a világban legyőzött minden gonoszt, hogy Isten, és nem a szabadkőművesség a történelem ura. Mi a győztesek közösségéhez tartozunk akkor is, ha Krisztus ellenségei, a szabadkőművesek, legyőzöttként néznek ránk. Katolikus hitünk erősebb, mint a szabadkőművesség-vallás fantáziájának és intrikáinak minden perverz koholmánya. Csak Istent féljük!

Ugyanakkor teljes szívünkből valódi az együttérzés a szabadkőművesség tagjaival, mert ők egy hatalmas hazugság áldozataivá váltak. A szabadkőműves végső soron a legkevésbé szabad ember, lelkének örök üdvössége a leginkább veszélyeztetett. Növekedjen az Egyházon belül egy olyan mozgalom, mely megmenti a szabadkőművesek lelkét, akik a mi embertársaink. Ezt elsősorban a rózsafüzér imával és Mária szeplőtelen szívének tiszteletével kell megtenni. Az ő szeplőtelen szíve győzni fog, ahogy azt Fatimában megmondta, győzni fog a szabadkőművesség és a kommunizmus fölött is. És Mária által Isten megadja az emberiségnek és az Ő egyházának a béke idejét.

+ Athanasius Schneider, az Asztaniai Szent Mária érsekség segédpüspöke

Cikk forrása angol nyelven

Athanasius Schneider, Fülep Dániel: Katolikus Egyház: merre tartasz? című, magyarul megjelent interjúkötete is foglalkozik a szabadkőművesség kérdésével. Köszönet Fülöp Dánielnek, aki elkészítette a kötet idevágó kérdéseinek kivonatát, mely letölthető itt (2 oldal). A szerk.

Létrehozva 2019. április 29.