Szinte kötelező olvasmányt adott ki a Szent Gellért Kiadó – a magyar kiadás éve sajnos ismeretlen. Guillaume d’Alancon beszélgetése Raymond Leo Burke bíborossal vigaszt nyújt a katolikusoknak. Burke bíboros követendő irányvonalat ad azokhoz az égető kérdésekhez és kihívásokhoz, amelyekkel a családnak szembe kell néznie, ha Krisztus igazságában akarnak élni. Ez a könyv helyére teszi a dolgokat és történelmi hátteret is ad a zsinat előtti és után dolgok összehasonlításával, hogy felnőttként és hitben megerősödve tudjunk kijönni a nehéz helyzetekből.

Ahogy a fülszöveg írja, „a Jó Pásztor nem hagyja magára nyáját, hanem tapasztalható módon olyan főpapok által vezeti és erősíti, akiknek van válaszuk korunk súlyos erkölcsi csapásaira és támadásaira, amelyek Krisztus egyházát és magát az embert fenyegetik: az abortusz, az eutanázia, a család tagadása, az egyneműek házassága. Ugyanilyen döbbenetesen nagy probléma az a teljes erkölcsi relativizmus, amely az egyén szabadságának mindenek fölé helyezésével egy már most is tapasztalhatóan élhetetlen társadalmat teremt. Raymond Leo Burke bíboros logikátlannak, tehát elfogadhatatlannak tart egy olyan elképzelést az Egyházról, amely hagyományát megszakítva próbálja most kitalálni önmagát.”

A kötet egyfajta tanúságtevés, a kiváló stílus dr. Barsi Balázs atya fordítói munkáját dicséri, aki több helyen tett a magyar olvasó számára fontos kiegészítéseket az érthetőség javítása és a vatikáni ügyekben való könnyebb eligazodás érdekében.

Burke bíboros számos utalást tesz saját gyerekkora egyházára, amit sokszor összevet azzal a képpel, amit bíborosként tapasztalt meg a legutóbbi időkben.

A liturgikus nevelésről

„Az Egyház még mindig szenvedi annak a pusztításnak a következményeit, amelyet a II. egyetemes Vatikáni Zsinat atyái által óhajtott liturgikus reform rossz értelmezése okozott. A szertartások erőszakos megváltoztatása a legkülönfélébb liturgikus kísérletezésekre való bátorítással párosulva nem pusztán a biztos liturgikus gyakorlatot tette tönkre, de hitbeli és erkölcsi bizonytalanságot is keltett.”

A két rítus békés egymás mellett éléséről

„Problémák abból adódnak, ha megjelenik egy bizonyosfajta liturgikus ideológia, amely démonizálni próbálja az egyik vagy másik formát. Átgondolt liturgikus katekézissel és alapos liturgikus lelkiségi neveléssel viszont egyre inkább elő lehet mozdítani a római rítus mindkét formájának méltó ünneplését.”

A püspöki konferenciáról

„A püspöki konferencia mint – egyébként kétségkívül hasznos – intézmény valóban szerepet játszhat egyfajta hamis egység létrehozásában, amennyiben  mindig horizontális, felszínes módon akar egységet létrehozni, csakhogy amint előkerülnek az alapvető kérdések, ez az egység mindjárt repedezni kezd.

Emlékszem, 2004-ben felszólítottam a katolikus politikusokat, hogy közéleti tevékenységüket hozzák összhangba az Egyház által tanított erkölcsi törvénnyel, különben nem járulhatnak szentáldozáshoz, hiszen botrányos dolog nyíltan megsérteni az erkölcsi törvényt, aztán meg kimenni áldozni.

… Püspök testvéreim közül egyesek nyíltan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy  ne kellene büntetni azokat a katolikus politikusokat, akiknek a politikai tevékenysége ellentmond a katolikus tanításnak. Én azt képviseltem, hogy itt nem büntetésről van szó, hanem egyszerű ténymegállapításról, mely szerint az illető személyek nem állnak készen a szentáldozásra. Ekkor az egyik püspöktársam ezt mondta nekem: „Érsek úr, nem kellett volna erről nyilvánosan beszélnie, hiszen a püspöki konferencia még nyilatkozott ebben a kérdésben.” Mire azt feleltem, hogy a püspöki konferencia nem veheti át a püspöktől a nyáj vezetésének és a hit hirdetésének feladatát a saját egyházmegyéjében. Majd hozzátettem: „…az utolsó ítéleten az Úr színe előtt kell megjelennem számadásra,  nem pedig a püspöki konferencia előtt.”

Az emberi élet sérthetetlenségéről

„Akkor, amikor a Legfelső Bíróság legalizálta az abortuszt, az akkori [St. Louis-i] érsek, Carberry bíboros azonnal létrehozott egy egyházmegyei életvédelmi bizottságot, és nyitott egy külön életvédelmi irodát. Kitartóan fáradozott azon, hogy minden plébániáról legyenek küldöttek, akik a püspökségnél képviselik az életvédelem ügyét.”

 Az életvédelemről

„Gyóntatóként gyakran szembesültem azzal, hogy az abortuszon átesett nőknek nagyon nehéz elfogadniuk Isten bocsánatát… Sok nő beszámolt arról, hogy álmában újra meg újra látja meg nem született gyermekét, illetve hallja a jajkiáltásait. Meg kell hallgatnunk és át kell éreznünk ezeknek a nőknek a mérhetetlen szenvedését.

… Az Egyesült Államokban számos püspök nem mer kimenni az utcára. Minden évben igen sokan jönnek Washingtonba, hogy részt vegyenek az Élet Menetén [Budapest mellett már több magyar városban is szerveznek ilyen rendezvényt. A szerk.]

…Nem csoda, ha a hívek elbátortalanodnak, ha nem látják, hogy püspökeik fontosnak tartják az életvédelem ügyét, és újra meg újra kifejezik elkötelezettségüket ezen a téren.”

A házasságról és együttélésről

„A tapasztalat azt mutatja, hogy a házasság előtti együttélés nagyon gyakran a házasság későbbi széteséséhez vezet. […] Ha úgy élnek együtt kvázi férjként és feleségként, hogy közben nem vállalják azokat a kötelezettségeket, amelyeket a házastársak a házasságkötéskor megfogadnak, ezzel éppen az egymás iráni kölcsönös bizalmat ássák alá. Felmerül a kérdés, hogy ha majd összeházasodnak, mire is mondanak igent, ha előzőleg már évekig együtt éltek anélkül, hogy ezt az igent, ami a házastársi hűség alapja, kimondtál volna.”

A genderelméletről

„A genderelmélet nem egyéb, mint kitaláció, mesterséges kreálmány. Hiszen teljességgel lehetetlen, hogy bárkinek is olyan identitása legyen, amely független a sajátos férfi és női természettől. Ez az egész egy őrültség, amely beláthatatlan rombolást visz végbe a társadalomban, legelőször pontosan azok életében, akik ezt az elméletet vallják. A genderideológiával nem lehet békességben együtt élni.”

A könyv megrendelhető közvetlenül a Szent Gellért Kiadónál, illetve megvásárolható az egyházi könyvesboltokban.

Létrehozva 2023. december 12.