„Csak az igazságban ragyog fel a szeretet és válhat hitelesen megélhetővé. Az igazság az a fény, amely értelmet és értéket ad a szeretetnek.”

A Katolikus Egyház minden bizonnyal legnagyobb botrányai ebben a században a papok által elkövetett gyermek bántalmazásokhoz köthetők. A kétezres évek elejétől egyre-másra derültek ki súlyos esetek, az Egyesült Államoktól Írországon és Franciaországon keresztül egészen Ausztráliáig rendeltek el a helyi püspöki konferenciák teljes körű átvilágítást. Az Egyházzal szembeni vádak, hogy ti. nem törődtek az áldozatokkal és inkább a mundér becsületét, mintsem a gyermekeket védték, egyre erősödtek.

De vajon hol helyezkedett el ebben a történetben XVI. Benedek pápa? Érzéketlen „panzerkardinal” -ként viselkedett-e? Vagy éppen ellenkezőleg, művészi énjének érzékenységével viszonyult a gyermekek bántalmazásához? Ennek igyekszünk e helyütt utánajárni, elsősorban Benedek saját megnyilvánulásait vizsgálva.

Benedek, Caritas in Veritate című enciklikájának fent idézett részlete pontos leírását adja annak, ami az Egyháznak a kétezres évek elejére sürgető feladatává vált: az igazságban megélt szeretet gyakorlásával vissza kellett szerezni az elvesztett hitelességet: korábban ugyanis hiányzott az igazsággal való szembesülés, annak elfogadása, hogy a papok között is vannak olyan emberek, akik gyermekeket bántanak. Ráadásul az intézmény fontosabbnak bizonyult az áldozatoknál, a „mundér becsületének védelme” volt a prioritás az áldozatok megsegítésével és a bűnelkövetők megbüntetésével szemben. Az igazság elfogadásának és a legkisebbek iránti támogatás nyújtásának hiányában pedig, ahogy Ratzinger fogalmaz, a szeretet nem tud felragyogni, nem válhat hitelesen megélhetővé.

A Krisztus-követők „cégérén”, az Egyház tanításának magjában a szeretet gyakorlása áll („Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”). Ugyanakkor a Mester a legkisebbekkel való visszaélést különösen kemény szavakkal illette („De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.) Mindebből egyenesen következik, hogy a gyermekek bántalmazásának hallgatólagos megtűrése olyan mély hitelességi válságot eredményezett a Katolikus Egyházban, amivel átfogóan kellett foglalkozni. 

De mégis mit tett, illetve mit gondolt minderről XVI. Benedek pápa, aki pontosan a botrányok kirobbanása utáni években kezdte meg pontifikátusát?

A Szent István Intézet tanulmánya letölthető innen. 

Létrehozva 2023. október 28.