Az Anyaszentegyház bíborosai újfent Franciscus elé terjesztették kérdéseiket, ezúttal Walter Brandmüller, Raymond Leo Burke, Juan Sandoval Íñiguez, Robert Sarah és Joseph Zen Ze-Kiun, S.D.B. bíborosok fordultak dubiával Franciscushoz, amelyekre részleges, nem kielégítő választ kaptak, az egyértelműsítést célzó újabb kérdéseikre pedig nem kaptak választ. Ezért kérdéseiket a mai napon nyilvánosságra hozták.

Közlemény a Krisztus-hívőknek a Ferenc pápának benyújtott Dubiáról (212. kán. 3. §)

Testvéreink és nővéreink Krisztusban,

Mi, a bíborosok szent kollégiumának tagjai, összhangban az összes hívő azon kötelességével, hogy “kinyilvánítsák a szent pásztoroknak véleményüket az Egyház javát érintő kérdésekben” (212. kán. 3. §), és mindenekelőtt összhangban a bíborosok azon felelősségével, amellyel “a római pápát segítik, különösen az egész egyház mindennapi ügyeinek intézésében.” (212. kán. 3. §). 349), tekintettel magas rangú prelátusok különböző nyilatkozataira, amelyek a következő püspöki szinódus megtartására vonatkoznak, és amelyek nyíltan ellentétesek az Egyház állandó tanításával és fegyelmével, és amelyek nagy zavart és tévedést okoztak és okoznak a hívek és más jóakaratú személyek körében, mélységes aggodalmunkat fejeztük ki a római pápa felé. 2023. július 10-én kelt levelünkben, felhasználva a dubia [kérdések] elöljáróhoz való benyújtásának bevált gyakorlatát, hogy alkalmat adjunk az elöljárónak arra, hogy responzáival [válaszaival] világossá tegye az Egyház tanítását és fegyelmét, öt dubiát nyújtottunk be Ferenc pápának, amelynek másolatát mellékeljük. Ferenc pápa 2023. július 11-én kelt levelében válaszolt levelünkre.

Miután tanulmányoztuk levelét, amely nem követte a responsa ad dubia [válaszok a kérdésekre] gyakorlatát, újrafogalmaztuk a dubiát, hogy világos választ kapjunk az Egyház örök tanítására és fegyelmére alapozva. A 2023. augusztus 21-én kelt levelünkben benyújtottuk a római pápának az újrafogalmazott dubiát, amelynek egy példányát mellékeljük. A mai napig nem kaptunk választ az újrafogalmazott dubiára.

Tekintettel a dubia kérdéskörének súlyosságára, különösen tekintettel a püspöki szinódus közelgő ülésére, kötelességünknek tartjuk, hogy tájékoztassunk benneteket, híveket (can. 212 § 3), hogy ne legyetek kitéve zűrzavarnak, tévedésnek és csüggedésnek, hanem imádkozzatok az egyetemes Egyházért és különösen a római pápáért, hogy az evangéliumot egyre világosabban tanítsák és egyre hűségesebben kövessék.

Krisztusban:

Walter Brandmüller bíboros

Raymond Leo Burke bíboros

Juan Sandoval Íñiguez bíboros

Robert Sarah bíboros

Joseph Zen Ze-kiun bíboros

Róma, 2023. október 2.

A Dubia eredeti megfogalmazása (2023. július 10.)

1. Dubium azon állítással kapcsolatban, hogy az isteni kinyilatkoztatást az aktuális kulturális és antropológiai változásoknak megfelelően újra kell értelmeznünk.

Egyes püspökök kijelentései után, amelyek nem lettek sem helyesbítve, sem visszavonva,

Kérdezzük, hogy az Egyházban az Isteni Kinyilatkoztatást korunk kulturális változásainak és az új, ezen változások által ösztönzött antropológiai látásmódnak megfelelően újra kell-e értelmezni, vagy az Isteni Kinyilatkoztatás örökre kötelező, megváltoztathatatlan és ezért nem lehet ellentmondani neki, a II. vatikáni zsinat ama kijelentésének megfelelően, miszerint a kinyilatkoztató Istennek “a hit engedelmessége” (Dei Verbum 5) jár; hogy annak, ami mindenki üdvösségére lett kinyilatkoztatva, “teljes egészében, minden korban” és elevenen kell megmaradnia, és azt “minden nemzedéknek tovább kell adnia” (7); és hogy a megértésben való növekedés nem jelent változást a dolgok és szavak igazságában, mert a hitet “egyszer s mindenkorra… adták tovább” (8), és a Tanítóhivatal nem áll Isten Igéje fölött, hanem csak azt tanítja, ami át lett adva (10).

2. Dubium azon állítással kapcsolatban, hogy a széleskörűen elterjedt gyakorlat az azonos neműek együttéléseinek megáldására összhangban lenne a Kinyilatkoztatással és a Tanítóhivatallal (CCC 2357).

A Szentírás által megerősített isteni kinyilatkoztatás szerint, amelyet az Egyház “isteni parancsra, a Szentlélek segítségével… odaadóan hallgat, odaadással őriz és hűségesen magyaráz” (Dei Verbum 10): “Kezdetben” Isten a maga képére teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette őket, és megáldotta őket, hogy legyenek termékenyek (vö. Ter 1, 27-28), amiről Pál apostol azt tanítja, hogy a nemi különbözőség tagadása a Teremtő tagadásának következménye (Róm 1, 24-32).

Kérdezzük, hogy eltérhet-e az Egyház ettől az “alapelvtől”, pusztán eszménynek tekintve azt – ellentétben azzal, amit a Veritatis Splendor 103 tanított, és elfogadva “lehetséges jónak” objektíve bűnös helyzeteket, mint például az azonos neműek egyesülését, anélkül, hogy ezáltal elárulná a kinyilatkoztatott tanítást?

3. Dubium azon állítással kapcsolatban, hogy a szinodalitás “az Egyház konstitutív eleme” (Episcopalis Communio, apostoli konstitúció 6.), tehát az Egyház természeténél fogva szinodális lenne.

Tekintettel arra, hogy a püspöki szinódus nem a püspöki kollégiumot képviseli, hanem csupán a pápa konzultatív szerve, mivel a püspökök, mint a hit tanúi, nem delegálhatják az igazságról való hitvallásukat, kérdezzük, hogy a szinodalitás lehet-e az Egyház állandó kormányzásának legfőbb szabályozó kritériuma anélkül, hogy ezzel ne torzulna az Alapító által kívánt alkotmányos rendje, amely szerint az Egyház legfőbb és teljes hatalmát a pápa hivatalánál fogva, és a Püspöki Kollégium, annak fejével, a római pápával együtt gyakorolja (Lumen gentium 22).

4. Dubium a lelkipásztorokról és teológusokról, akik támogatják azt az elméletet, hogy “az egyház teológiája megváltozott”, és ezért a papszentelés nőknek is kiszolgáltatható.

Néhány prelátus nem helyesbített és nem is visszavont kijelentései nyomán, amelyek szerint a II. vatikáni zsinattal megváltozott az Egyház teológiája és a mise jelentése, kérdezzük, hogy érvényes-e még a II. vatikáni zsinat kijelentése, hogy “[a hívek általános papsága és a szolgálati vagy hierarchikus papság] lényegileg és nem csak fokban különbözik” (Lumen Gentium 10), és hogy a papok az “áldozat bemutatásának és bűnök megbocsátásának szent hatalma” (Presbyterorum Ordinis 2) révén Krisztus, a Közvetítő nevében és személyében cselekszenek, Aki által a hívek lelki áldozata tökéletessé válik. Kérdezzük továbbá, hogy Szent II. János Pál apostoli levelének, az Ordinatio Sacerdotalisnak az a tanítása, amely véglegesen megtartandó igazságként tanítja a nők pappá szentelésének lehetetlenségét, továbbra is érvényes-e, így ez a tanítás már nem képezi sem a lelkipásztorok, sem a teológusok szabad vitájának tárgyát.

5. Dubium azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy “a megbocsátás emberi jog”, és a Szentatya sürgetésével kapcsolatban, mely szerint kötelezettség áll fenn a mindenkinek és mindig megadandó feloldozásra, így a bűnbánat nem lenne szükséges feltétele a szentségi feloldozásnak.

Kérdezzük, hogy a Tridenti Zsinat tanítása, amely szerint a bűnbánó bűnbánata, amely a lélek fájdalma és utálata az elkövetett bűn miatt, azzal az elhatározással, hogy nem akar a jövőben is vétkezni. (XIV. ülésszak, IV. fejezet: DH 1676), szükséges a szentségi gyónás érvényességéhez, még mindig érvényben van-e, így a papnak el kell halasztania a feloldozást, ha nyilvánvaló, hogy ez a feltétel nem teljesül.

Vatikánváros, 2023. július 10.

Walter Brandmüller bíboros

Raymond Leo Burke bíboros

Juan Sandoval Íñiguez bíboros

Robert Sarah bíboros

Joseph Zen Ze-Kiun, S.D.B. bíboros

A teljes cikk eolvasható itt.

Létrehozva 2023. október 7.