Az Infovaticana interjúja Müller bíborossal a közelgő szinodális szinódusról.

Októberben kezdődik a szinódusi szinódus utolsó szakasza. Miként viszonyul hozzá?

Imádkozom, hogy mindez áldás és ne kártétel legyen az Egyház számára. Elkötelezett vagyok továbbá a teológiai egyértelműség mellett, hogy a Krisztus körül összegyűlt Egyház ne váljék politikai tánccá az agnosztikus korszellem aranyborjúja körül.

Ferenc pápa felvette önt a szinóduson résztvevők listájára. Hogyan fogadta a hírt?

A tőlem telhető legjobbat akarom tenni az Egyház javára, amelynek eddig egész életemet, gondolataimat és munkámat szenteltem.

Gondolkodott már azon, hogy milyen üzenetet fog megfogalmazni a közgyűlésen?

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, tekintettel az ifjúságot Lisszabonban ért sok csalódásra: egy olyan egyház, amely nem hisz Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában, már nem Jézus Krisztus Egyháza. Minden résztvevőnek először a Lumen Gentium első fejezetét kell tanulmányoznia, amely az Egyház misztériumáról szól a Szentháromságos Isten üdvözítő tervében. Az Egyház nem az “istentelen humanizmus” ideológusainak, sem a blokkolt párt stratégáinak játszótere. Isten egyetemes üdvözítő akarata, amellyel Krisztusban, az Isten és ember közötti egyetlen Közvetítőben találkozunk, és amely történelmileg és eszkatológiailag megvalósul, az Ő Egyházának jövőbeli programja, és nem a milliárdos bankárok ateista-globalista “elitjének” Nagy Újraindítása, akik személyes gátlástalan meggazdagodásukat a filantrópia álarca mögé rejtik.

Mit gondol arról a lépésről, hogy az újságírók számára elfogadhatatlanná tették, hogy élőben kövessék [a szinóduson] zajló eseményeket?

Az intézkedés mögött álló szándékot nem ismerem, de 450 résztvevő biztosan nem fogja titokban tartani a dolgokat. Sokan ki fogják használni az újságírókat a saját javukra, vagy fordítva. Ez a nagy manipuláció órája, egy olyan menetrend propagandája, amely többet árt, mint használ az Egyháznak.

Vannak olyan vélemények, amelyek bírálták a laikusok jelenlétét ezen a szinódusi gyűlésen.

A püspökök hivatalukból fakadóan úgy vesznek részt, hogy a pápával együtt gyakorolják a kollegiális felelősséget az egész Egyházért. Ha a laikusok szavazati joggal vesznek részt benne, akkor az már nem püspöki szinódus vagy egyházi konferencia [és] nem rendelkezik a püspöki kollégium apostoli tanítói tekintélyével. Ill. vatikáni zsinatról beszélni csak egy tudatlan embernek juthat eszébe, mert egy római püspöki szinódus eleve nem egy ökumenikus zsinat – így a pápa utólag nem nyilváníthatja “Ill. vatikáni zsinatnak” a püspökök isteni jogának figyelmen kívül hagyása nélkül -, amely egy új egyházat alapíthatna, amely meghaladja vagy kiegészíti a II. vatikáni zsinaton állítólag megrekedt egyházat. Amikor a populista behatások az ilyen spontán döntések felé billentik a mérleg nyelvét, az Egyház szentségi jellege és küldetése elhomályosul, még akkor is, ha utólag megpróbálják igazolni azt a hívők általános papságával, és megszüntetni szeretnék a lényegi különbséget a szentségi felszentelségből eredő papságtól (Lumen Centium 10).

Egyre több püspök és hívő fejezi ki aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy mi történhet ezen a zsinaton?

Igen, a hamis próféták (ködös ideológusok), akik magukat progresszíveknek mutatják be, bejelentették, hogy a Katolikus Egyházat az Agenda 2030 segélyszervezetévé fogják alakítani. Szerintük egy Isten nélküli világba csak egy Krisztus nélküli egyház illik bele. Sok fiatal csalódottan tért vissza Lisszabonból, mert a hangsúly már nem a Krisztusban való üdvösségen, hanem egy világi üdvösségtanon volt. Úgy tűnik, még olyan püspökök is vannak, akik már nem hisznek Istenben mint az ember eredetében és végében, valamint a világ megváltójában, hanem pánnaturalista vagy panteista módon az úgynevezett Földanyát tekintik a létezés kezdetének, és a klímasemlegességet a Föld bolygó céljának.

Ön szerint a hit és a tanítás kérdéseiben történő változások jóváhagyhatók, ahogyan azt az Egyházon belül egyes csoportok és mozgalmak állítják?

A földön senki nem változtathatja meg, nem adhat hozzá, és nem vehet el Isten Igéjéből. Az apostolok utódaiként a pápának és a püspököknek azt kell tanítaniuk az embereknek, amit a földi és feltámadt Krisztus, az egyetlen Tanító parancsolt nekik. És csak ebben az értelemben érvényes az az ígéret, hogy a Test Feje mindig tanítványaival marad (Mt 28,19). Az emberek összekeverik a hit tartalmát és annak Krisztusban való felülmúlhatatlan teljességét – ami nem meglepő, tekintve, hogy még a püspökök körében is hiányzik a teológiai alapműveltség – a fokozatos teológiai reflexióval és az egyház hitfelfogásának növekedésével (Dei Verbum 8-10) az egész egyházi hagyományban. A tanítóhivatal tévedhetetlensége csak a hit misztériumának megőrzésére és hitbeli értelmezésére terjed ki, amelyet egyszer s mindenkorra az Egyházra bíztak (depositum fidei [hit letéteménye] vagy egészséges tanítás, az apostolok tanítása). A pápa és a püspökök nem kapnak új kinyilatkoztatást (Lumen gentium 25, Dei verbum 10.).

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. szeptember 15.