Mely eseteket vizsgálták a legátfogóbb tudományos módszerekkel?

A három nyilvánvaló eucharisztikus csoda, amelyet a legátfogóbban tudományosan vizsgáltak, az argentínai Buenos Airesben (1992, 1994, 1996), a mexikói Tixtlában (2006) és a lengyelországi Sokólkában (2008) történt.

Az eucharisztikus csodák iránti érdeklődés az elmúlt 10 évben ugrásszerűen megnőtt a katolikus világban, különösen a témával foglalkozó YouTube-videók megjelenésének köszönhetően.  

A három nyilvánvaló eucharisztikus csoda, amelyet a legátfogóbban, tudományosan  vizsgáltak,  az argentínai Buenos Airesben (1992, 1994, 1996), a mexikói Tixtlában (2006) és a lengyelországi Sokólkában (2008) történt.

„Minden esetben az egyházmegye püspökének kell jóváhagynia ezeket a csodákat” – magyarázta Robert Spitzer jezsuita atya, Ph.D., a Magis Center vezetője és az EWTN műsorvezetője. “Egy eucharisztikus csoda esetében a bizonyítás terhe a tudományos testületet terheli”.

Íme egy összefoglaló a legfontosabb tényekről, amelyeket az egyes eucharisztikus csodákról tudni kell:

Buenos Aires

A Buenos Aires-i Szent Mária plébánia három eucharisztikus csodának volt a helyszíne.

1992. május 1-jén, a szentmise után egy áldoztató éppen a tabernákulumba helyezte a megmaradt megszentelt ostyákat, amikor észrevette, hogy két darab megszentelt ostya ráesett a korporáléra [vászonterítő]. Hívtak egy papot, aki a szenteltvizet tartalmazó edénybe helyezte a szentostyát (ahogyan azt az egyházi eljárás előírja), majd a tabernákulumba. Május 8-án fedezték fel, hogy a szentostya darabkái vöröses színűek lettek. Május 10-én, az esti szentmise alatt vércseppeket figyeltek meg a paténákon, a kis tányérokon, amelyeken a megszentelt ostyát tárolják.

1994. július 24-én, amikor egy áldoztató a pikszist (a megszentelt Ostya tárolására szolgáló mélyebb tányérka) ment kivenni a tabernákulumból, észrevette, hogy egy vércsepp fut végig az oldalán.

1996. augusztus 15-én a szentmise alatt a templom hátsó részében egy gyertyatartóban egy megszentelt ostyát találtak. Alejandro Pezet atya a beszennyeződött szentostyát egy szenteltvizes edénybe tette, hogy feloldódjon. Augusztus 26-án kiderült, hogy a szentostya több vérfoltot is tartalmazott. Ezek a foltok ezután napról napra nagyobbak lettek. Egyedül ezt a csodát vizsgálták ki.

Felkeresték Jorge Bergoglio Buenos Aires-i érseket, a későbbi Ferenc pápát.  Azonnal elrendelte, hogy professzionális felvételt készítsenek a szentostyáról.  Nem tisztázott okokból úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra az eseményt, és a szenteltvízben tartják a szentostyát.  A szentostya három évig maradt így, és soha nem bomlott le.

1999-ben tudományos vizsgálat kezdődött a bolíviai Ricardo Castañon Gómez agykémiára szakosodott klinikai pszichológus vezetésével. A vizsgálatban nyolc tudós vett részt négy kontinensről.

1999. október 21-én Castañon egy mintát vitt egy San Franciscó-i törvényszéki laboratóriumba, hogy ott elemzést végezzenek rajta. 2000. január 28-án a tudósok emberi DNS fragmentumokat találtak a mintában, de nem eleget ahhoz, hogy amplifikált DNS-t állítsanak elő. Dr. Robert Lawrence, a kiváló hisztopatológus a további szövettani elemzés során emberi bőr- és fehérvérsejteket talált. Egy interjúban kijelentette, hogy a fehérvérsejtek a begyűjtésük idején még éltek, annak ellenére, hogy normális esetben a testből való kivételtől számított két órán belül elpusztulnak.

2001-ben Castañon mintát küldött Dr. Edoardo Linolinak az olaszországi Arezzóba, aki szerint a minta szívszövet volt, és fehérvérsejteket tartalmazott.

2002-ben mintát küldött Dr. John Walkernek az ausztráliai Sydney Egyetemre, aki megállapította, hogy a minta izomsejtekből áll, ép fehérvérsejtekkel.

2004. március 2-án a mintákat New Yorkba küldték elemzésre Dr. Frederic Zugibe részére, aki a Columbia Egyetem híres kardiológusa és törvényszéki patológusa. Nem árulták el neki, hogy milyen mintáról volt szó. Zugibe megállapította, hogy a minta egy a bal kamra közelében található szívizomból származik. Gyulladásos állapotban volt és fehérvérsejteket tartalmazott, ami azt jelenti, hogy a szív élt és dobogott, amikor a mintát vették. A szív súlyos terhelésre utaló jeleket mutatott. Amikor Zugibe megtudta, hogy a minta egy szentostyából származik, elakadt a szava.

Castañon ateista volt, amikor elkezdte a vizsgálatot, de a vizsgálat végére megtért a katolikus hitre.

Az egyház még nem hagyta jóvá ezt az eucharisztikus csodát.  

„A probléma az, hogy ilyen sokáig vártak” – mondta Spitzer atya a vizsgálatról. ”Nagyon sokáig tartott a genetikai minta megszerzése”.

“Nekem személy szerint nincs ezzel semmi bajom. A bizonyítékok annyira megrendítőek voltak Dr. Castañonnál, hogy ő megtért, és annyira kimerítőek Dr. Zugibénél, hogy öt percig nem tudott megszólalni. Egyenesen azt mondta: „Ez természetszerűleg  lehetetlen, ha igaz, amit mond” – mondta Spitzer atya.

Tixtla

2006. október 21-én a mexikói Chilpancingo-Chilapa egyházmegyében lévő Tours-i Szent Márton plébánia lelkigyakorlatot tartott. Két pap és egy apáca éppen áldoztatott a szentmise alatt, amikor az apáca hirtelen könnyes szemmel a mellette álló pap felé fordult. A kezében tartott szentostyából vöröses színű anyag kezdett szivárogni.

Alejo Zavala Castro püspök azonnal eljött, hogy megnézze a szentostyát, majd összehívott egy teológiai bizottságot az esemény tanulmányozására. 2009-ben felkereste Castañont, hogy végezzen tudományos vizsgálatot. A kutatás 2009 és 2012 között zajlott. Az eredményeket 2013-ban mutatták be.

A vöröses színű anyagról kiderült, hogy vér, benne hemoglobinnal és emberi eredetű DNS-sel. Két vizsgálatot végeztek neves igazságügyi szakértők különböző módszerekkel. Mindkettő azt mutatta, hogy a vér a szentostyából származik, kizárva azt a hipotézist, hogy valaki kívülről juttathatott  volna vért a szentostyába.

A vércsoport AB volt, ugyanaz a vércsoport, amelyet a Lanciano-i szentostyában  és a torinói leplen is találtak. A mikroszkópos vizsgálat kimutatta, hogy a vér 2006 októbere óta megalvadt. A vér belseje frissnek bizonyult.

Ép fehérvérsejteket, vörösvértesteket és makrofágokat találtak. A szövetről kimutatták, hogy szívizom (úgynevezett myocardium).  A vizsgálat idején DNS-maradványokat találtak, de nem eleget ahhoz, hogy amplifikált DNS-t állítsanak elő.

2013. 2013. október 12-én a püspök kijelentette, hogy a Tixtlában történt eset egy eucharisztikus csoda volt. Róma ezt még nem hagyta jóvá.

„Ebben az esetben 19 függelék volt az ő [Castañon] jelentéséhez. Gyakorlatilag minden elképzelhető laborjelentés benne volt. Tehát biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott a püspök jóváhagyásában” – mondta Spitzer atya.

Sokólka

2008. október 12-én a Szent Antal templomban egy megszentelt ostya a földre esett a szentmise alatt. Egy asszony, aki térdelve áldozott, szólt a papnak, aki azonnal egy szenteltvízzel teli ezüst edénybe tette a szentostyát. A mise végén a sekrestyés – Julia Dubowska nővér – fogta az ezüst edényt, és a nagyobb biztonság kedvéért egy másik edénybe áttöltötte. Ezt az edényt aztán egy széfbe tette, ahol a kelyheket tartották.

2008. október 19-én Julia nővér kinyitotta a széfet, és kovásztalan kenyér illatot érzett. Ezután észrevette, hogy a Szentostya részben feloldódott, és furcsa vörös rögök voltak a közepén. Szólt a lelkipásztornak, aki két másik papnak is megmutatta a szentostyát. Hívták a metropolita érseket, aki eljött, hogy megnézze.

Október 30-án az érsek utasítására a szentostyát kivették a szenteltvízből, és egy korporáléra helyezték, majd a plébánián egy külön tabernákulumba helyezték.

A mintákat 2009-ben két laboratóriumba küldték el. A szentostya darabjait Dr. Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski orvosoknak küldték el. Mindkét tudós a Bialystoki Orvosi Egyetemen dolgozó hisztopatológus,  olyan orvos,  aki a szövetekben és szervekben lévő betegségeket diagnosztizálja.

Amikor a mintákat elemezték, a szentostya fel nem oldott része beágyazódott a szövetbe. A vörös vérrög világos volt. Mindkét vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a minta egy élő, halálközeli állapotban lévő ember szívizomzata volt.

A szívizomrostok összefonódtak a ostyával, mintha a Szentostya részben hússá változott volna. Sobaniec-Lotowska nyilatkozata szerint ez olyasvalami volt, amire ember nem képes.

„Még a NASA tudósai sem lennének képesek ilyesmit mesterségesen újrateremteni, pedig a legmodernebb analitikai technikák állnak a rendelkezésükre” – állította Sobaniec-Lotowska a jelentésében.

A mintában nem találtak idegen anyagot. Nincs nyilvános információ arra vonatkozóan, hogy a Sokólka-i szentostyán  DNS-vizsgálatot végeztek volna.

„Transzmissziós elektronvizsgálatot végeztek, amely a Szentostyáról szerzett ismereteiket továbbfejlesztve azonosította a Szentostya anyagának integrációját a szívszövet anyagával, tökéletes szabálytalan összefonódásra rámutatva” – mondta Spitzer atya. „Ez egy nagyon jó ok arra, hogy a tudósok ezt elhiggyék”.

Spitzer atya hozzátette: „Az esetet a sokólkai körzetben illetékes metropolita elé terjesztették. Ő még nem hozott ítéletet”.

A DNS-rejtély

A tudósok soha nem tudtak DNS-profilt készíteni a Buenos Airesben vagy Tixtlában vett mintákból annak ellenére, hogy a szövet- és vérmintákban DNS-maradványokat találtak. A Sokolka-i tudósok soha nem állították nyilvánosan azt, hogy DNS-tesztet próbáltak volna végezni a mintájukon.

Tudományos szempontból érthetetlen, hogy miért nem tudtak a Buenos Aires-i és Tixtla-i mintákból DNS-profilt kinyerni.

Spitzer atya szerint „Dr. Castañon Gómez a Tixtla-i csoda esetében nagyon gyorsan eljuttatta a mintát két DNS-laboratóriumba. A dolog érdekessége az volt, hogy a szövetek még éltek, amikor a mintákat a laboratóriumokba vitték. Tehát mennyire indulhat bomlásnak  az élő szövet? Még ha annyira elhalt állapotban is van, biztosan nem bomlott el annyira, hogy ne lenne elérhető a DNS-profil. Más okát kell keresni ennek a rejtélynek”.

„Számomra ez nem ássa alá ennek a csodának a hitelességét” – folytatta. „Véleményem szerint azért lehet ez, mert Jézusnak nem volt emberi apja, és ez talán zavarja a amplifikálható DNS-profil kialakulását. Nem volt szükség valódi férfi hozzájárulására, és valahogy Isten maga járult hozzá, hogy Jézus megszülethessen. Az, hogy ez hogyan történik, nyilvánvalóan rejtély számomra, de nem hiszem, hogy természetszerű volt. Azt hiszem, a jövőben, ha lesz még hasonló eucharisztikus csoda, akkor sem sikerül  amplifikálható DNS-profilt létrehozni.”

Forrás angol nyelven

E.CS. fordítása

Létrehozva 2023. július 15.