Egy kedves olvasóm ellenvetéseket tett Ripperger atya jelenések megkülönböztetésével kapcsolatos megállapításaival szemben. És egy jelenéseken is túlmutató jelenséggel, a nyelveken szólással kapcsolatban tette, amit érteni vélek, tekintve, hogy egy emberi nyelven szóló Medvebocsról van szó. De mivel a válasz kinőtte a komment méretet, külön írásban válaszolok felvetéseire.

Chad Ripperger atya azt állítja, hogy a karizmatikus mozgalom nyelveken szólásról való értelmezése merőben új, huszadik századi jelenség, ami a pünkösdiek révén került be a katolikusok közé, és ez ellentmond az egyházi hagyománynak, az egyházatyák értelmezésének. Mert ők a nyelveken szólásnak két lehetőségét látták: valaki a saját nyelvén beszél, de a hallgatók – bár nem azonos anyanyelvűek vele – mégis megértik a beszédét (ld. Pünkösd), vagy képes nem tanult idegen nyelven elmondani értelmes dolgokat, amit ő és hallgatói is megértenek. Mindkettőnek közös jellemzője az, hogy a beszélő mindig érti, amit mond. És ez ellenkezik a nyelveken szólás pünkösdista-karizmatikus értelmezésével, ők ugyanis az 1 Kor 14, 2-t („Aki ugyanis nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; senki sem érti, hanem a Lélek által beszél titkos dolgokat.”) úgy értelmezik, hogy az olyan beszéd, amit senki sem ért, még a beszélő sem, és hogy a Szentlélek az, aki erre indítja őket. A titkos dolgokat pedig nem a keresztény misztériumként, a hit misztériumaként (mysterium fidei), azaz Istenre és az ő üdvözítő tevékenységének ismeretére vonatkozó értelmes állításokként, hívek számára megismert valóságként értelmezik, amelynek felfoghatatlansága nem értelmetlen beszédet jelent, hanem olyan dolognak tartják, aminek nem ismerjük az értelmét. Érthetetlen nyelven érthetetlen dolgokat mondanak, és állítják, hogy ez a Szentlélektől jön és Istent dicsőíti meg.

Mivel Ripperger atya állítása a történelemre és az egyházatyák kijelentéseire, illetve az ő magyarázatukra vonatkozó állítás, igazsága könnyedén ellenőrizhető a vonatkozó kommentárok vizsgálatával, amelyeknél rövid vizsgálat alapján is belátható, hogy az egyházatyák között általánosan elterjedt az az értelmezés, amely szerint Szent Pál létező emberi nyelvekről beszél ebben a fejezetben, mert ahogy maga Szent Pál is mondja: „Olyan sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen. Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra.”

Például Aranyszájú Szent János az első korintusi levélről szóló beszédében (35. homília) a nyelveken szólást egyértelműen létező emberi nyelveken beszélésként értelmezi, annak értését pedig tolmácsolásnak nevezi, és múltbeli visszaélésként említi azt, ha valakinek a nyelveken szólás és az imádság ajándéka is megvolt, és az értelmük ismerete nélkül használta azokat.

„Ennek megfelelően kérjetek, hogy ne csak a nyelv ajándékát kapjátok, hanem a tolmácsolásét is, hogy mindenki számára hasznossá váljatok, és ne zárjátok el ajándékotokat egyedül magatokba. …Mert ha valaki csak perzsául vagy más idegen nyelven beszél, és nem érti, amit mond, akkor természetesen saját maga számára is barbár lesz ezentúl, nem csak más számára, mert nem érti a hangok jelentését. Mert voltak régen sokan, akiknek az imádság adománya is megvolt a nyelvvel együtt; és imádkoztak, és a nyelv beszélt, imádkoztak akár perzsa, akár latin nyelven, de az értelmük nem tudta, hogy mit beszélnek. Ezért mondta ő is: Ha nyelvvel imádkozom, akkor a lelkem imádkozik, vagyis az ajándék, amely nekem adatott, és amely a nyelvemet mozgatja, de az értelmem terméketlen… Ugyanezt jelenti itt is, hogy mind a nyelv beszéljen, mind az értelem ne legyen tudatlan a kimondottakról. Mert ha ez nem így van, akkor egy másik zavar is lesz.”

A zavar tehát azért támad, mert valaki például perzsa nyelven kezd beszélni egy közösségben, ahol nincs a perzsát értő vagy tolmácsolni tudó társa. (És ugyan mi oka lenne arra a Szentléleknek, hogy pl. Felső-Sófalva karizmatikus csoportjában perzsa dicsőítésre indítsa özv. Kovácsné Kiss Piroskát, amikor még a román nyelvvel is hadilábon állnak? És mi oka lenne arra, hogy értelmetlen nyelven késztesse ugyanerre nevezett özvegyasszonyt vagy bárki mást?) Chrysostomos az 1 Kor 14,18-ban szereplő páli kijelentést, amely arról szól, hogy Pál mindenkinél jobban bírta a nyelveken szólást (πάντων ὑμῶν μᾶλλον γλώσσαις λαλῶ) a zsidóságra és a zsidó nyelvre vonatkoztatja:

„És ezt teszi egy másik helyen is azzal a szándékkal, hogy elvegye a judaizmus előnyeit, és megmutassa, hogy azok ezentúl semmit sem érnek, azzal kezdi, hogy kijelenti, hogy ő maga is fel volt ruházva ezekkel… Így tesz itt is, mondván: Én mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken. Ne dicsekedjetek tehát úgy, mintha csak ti rendelkeznétek az ajándékkal. Mert én is birtoklom azt, sőt jobban, mint ti.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. május 26.