Óriási információáradatban élünk. Rengeteg dolgot hallunk, olvasunk, látunk, de  ritkán  van  alkalom  valamin  mélyebben  elgondolkodni,  valamit  részleteiben  megismerni. Mindennapi beszélgetésekben is, ha például az Egyház kerül szóba, a  nem hívő, keresztény közösséghez nem tartozó, a hittan alapjait sem ismerő emberek  is bizonyossággal állítanak mindenfélét arról, milyen az Egyház, milyenek a papok és  a hívek,  minek hogyan  kéne lenni (sic!),  miért nem értenek ők egyet a  keresztény  tanítással. Anélkül, hogy ismernék egy keresztény közösség mindennapjait, legalább  a  hittan  alapjaival  tisztában  lennének,  esetleg beleolvastak volna a Katekizmusba, mielőtt véleményt formálnának. Csak láttak valami filmet, vagy olvastak valamit az  Interneten, ami persze biztosan igaz, és ők persze bármilyen bonyolult dolgot azonnal  mindenkinél jobban értenek. 

De  ha  tágabban  nézzük,  lassan  az  egész  európai  kultúra  is  erre  a  sorsra  jut.  Találkoztam  olyan  rendkívül  jól  képzett,  kiemelkedő  képességű  német  fiatalemberrel, aki végzős egyetemistaként nem hallott Hölderlinről vagy Goethéről.  Irodalom  órán  azt  tanulták,  hogyan  kell  szöveget  olvasni,  aktuális  sikerkönyvek,  weboldalak  alapján.  Ilyen  körülmények  közt  sok  dolgot  el  lehet  hinni.  Például  minden,  ami  európai  és  keresztény,  az  rossz.  Az  emberek  egyformák,  egymással  „csereszabatosak”, a kultúra bármi lehet, amit valaki annak nevez: popzene, grafiti, mindegy. Az ember hazája pedig mindössze egy hely, ahol jól érzi magát, jólétben él,  és megtömheti a hasát. A hit, a vallás pedig mindenkinek a magánügye, nincs egy  igazság, hanem mindenkinek külön igazsága van. 

Mi viszont még sokan tudjuk, hogy Magyarországot, a mi hazánkat Szent István  alapította, és Máriának ajánlotta fel. Azóta Magyarország Mária országa. És ennek  köszönheti  a  létét.  Virágzó  időszakaiban  fejlődését,  nehéz  időszakaiban  megmaradását.  Mária  tisztelete  övezte  a  boldog  időszakokat,  csak  Mária  közbenjárása segíttethetett ínséges időkben. Még akkor is, ha sokan nem nincsenek is tisztában  ezzel,  nem  is  gondolnak  bele.  Az  egyének  szintjén  is:  aligha  van  olyan  magyar, akinek a családjában ne lett volna valaha szerepe Mária közbenjárásának. És  így  van  ez  a  közösségek  életében  is:  a  mi  Egyházközségünk  is  Magyarok  Nagyasszonya közbenjárására él, marad meg évszázadok óta. Ahogyan a hazánk is, a  nemzetünk is. 

A  magyar:  kulturális  identitás.  Kevesen  vannak  itt,  akiknek  az  ősei  közt ne lennének  más  nemzetiségűek.  De  összetart  minket  a  nyelvünk,  a  kultúránk,  és,  ha  akarjuk, ha nem,  a  Mária  országához  tartozás,  Mária  közbenjárása  és  figyelme.  A  kilátásainkat elnézve, akár rövid távon is, most is, mint már sokszor a történelemben,  különösen nagy szükségünk van rá. 

Forrás: Pécsszabolcsi Hírmondó, 2022. szeptember

Létrehozva 2022. október 28.