Családok. Sajnos ez a siralmas tendencia sok keresztényt is érint. Ahelyett, hogy elleneznék a családok szétesését, sokan a könnyítést támogatják a válással és az együttélési megállapodásokkal. Ennek eredményeképpen az ilyen engedmények elfogadottá, sőt mindennapossá váltak. A civil társadalomban uralkodó zűrzavar most már az Egyházra is kiterjed. Vitatják a házasság és a család lényegét.

Mindezzel szemben nem szabad elfelejtenünk Urunk szavait: „Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét” (Mk 10,9). Ezek nem üres szavak. Amellett, hogy az isteni tekintély alátámasztja ezt a parancsot, a logika és a természet világosan megmutatja, hogy a házasság állandó és felbonthatatlan.

A házassággal kapcsolatos örökérvényű igazság megértése fontos első lépés ahhoz, hogy segítsünk a társadalomnak visszatérni a helyes útra ebben a kulcsfontosságú kérdésben. Aquinói Szent Tamás kiválóan alkalmas arra, hogy elmagyarázza ezeket az igazságokat. Nyolcszáz év telt el azóta, hogy ő leírta ezeket az igazságokat, mégis úgy olvashatók, mintha tegnap írta volna őket. A házassággal és a családdal kapcsolatos jelenlegi problémákkal foglalkoznak.

A házasság természetes

Szent Tamás: Egy dologról kétféleképpen mondják, hogy természetes. Először is, mint ami a természet elveiből szükségszerűen eredő; mint ahogy a felfelé irányuló mozgás természetes a tűz számára. Ilyen módon a házasság nem természetes, ahogyan nem természetesek azok a dolgok sem, amelyek a szabad akarat beavatkozására vagy mozgására jönnek létre. Másodszor, természetesnek mondják azt, amire a természet hajlik, noha a szabad akarat beavatkozásával jön létre; így az erényes cselekedeteket és magukat az erényeket természetesnek nevezik; és ilyen módon a házasság természetes, mert a természetes értelem kétféleképpen hajlik hozzá. (Kiegészítés, Q 41. A1)

Kommentár: Azoknak, akik azzal érvelnének, hogy a házasság kötelékének állandó jellege mesterséges emberi találmány, Szent Tamás azt válaszolja, hogy ez valójában természetes szövetség. Azt állítja, hogy házasság nem abban az értelemben természetes, hogy a házasság magától létrejön, hanem abban az értelemben természetes, hogy minden családot alapító férfi természetes módon vágyik és törekszik a közte és a felesége közötti tartós szövetségre.

A házasság céljai

Elsődleges cél:

Szent Tamás: A házasság legfőbb célja az utódok boldogulása. A természet ugyanis nemcsak az utódok nemzését tervezi, hanem annak nevelését és fejlődését is, amíg el nem éri az ember, mint ember tökéletes állapotát, és ez az erény állapota. Ezért […] három dolgot kapunk a szüleinktől, nevezetesen a „létet”, a „táplálékot” és a „nevelést.” (i.m.)

Kommentár: A házasság modern felfogásával ellentétben, amely a házastársak közötti szerelmet tartja a legfontosabbnak, a valóban központi cél a gyermekek nemzése és nevelése. A házassági kötelék mindenekelőtt arra törekszik, hogy új tagokat adjon az Egyháznak, és felkészítse őket az Istennel való egyesülésre a mennyben.

Urunk szavai a kezdetektől fogva: „Szaporodjatok, sokasodjatok” (Ter 1,22) nem voltak alaptalanok. Minden olyan eszköz, amely tönkreteszi, manipulálja vagy szándékosan akadályozza a házasság célját, ellentétes az isteni és a természeti törvényekkel.

Többek között a homoszexuális „házasság” is ellentétben áll az igazi házassággal, mivel a homoszexuális házasságok eredendően meddők, a cél nem más, mint egy érzelmi és természetellenes, kizárólag testi vágyon alapuló kötődés egy személyhez.

Másodlagos cél:

Szent Tamás: A házasság másodlagos célja […] a kölcsönös szolgálat, melyben a házasok a háztartási ügyekben egymást segítik. Mert ahogyan a természetes értelem azt diktálja, hogy az emberek [a társadalomban] együtt éljenek, […] úgy az emberi élethez szükséges munkák közül is egyesek a férfiakhoz, mások a nőkhöz illenek. Ezért a természet a férfinek és a nőnek azt a társaságát szorgalmazza, amely a házasságon alapul. (i.m.)

Kommentár: Ez a házasság második célja: a házastársak kölcsönös támogatása. És ez nem pusztán a házastársak érzelmi kötődése a másikhoz. Sok fontos tényező mellett szükség van az anyagi stabilitásra, a munkára való fizikai képességekre, a családnak megfelelő környezetre és mindenekelőtt szilárd erényekre.

A másikkal szoros közelségben élni és dolgozni szükségszerűen apró bosszúságokkal jár, melyek nagy szenvedésben csúcsosodhatnak ki, és időnként elviselhetetlenné teszik az életet. Ezért szeretetre és türelemre is szükség lesz ahhoz, hogy mindketten együttműködjenek egy háztartásban, hogy a család szükségleteinek fenntartása biztosított legyen.

A házasság állandósága

Természeténél fogva felbonthatatlan:

Szent Tamás: A természet szándéka szerint a házasság az utódok felnevelésére irányul, nem csupán egy időre, hanem egész életük során. Ezért a természet törvénye, hogy a szülők gyermekeik számára gyűjtsenek, a gyermekek pedig szüleik örökösei legyenek (2Kor 12,14). Mivel tehát az utód a férj és a feleség közös java, a természetjog diktátuma megköveteli, hogy ez utóbbiak örökké elválaszthatatlanul együtt éljenek: a házasság felbonthatatlansága tehát a természetjogból fakad. (Kiegészítés Q. 67 A. 1)

Kommentár:  A házasságot a házasság elsődleges célja alapozza meg, ahonnan egy természetesen elválaszthatatlan unió származik. Az ilyen állandóság hozza a stabil család boldog eredményét.

A házasság elsődleges céljának további segítsége:

Szent Tamás: Egy gyermeket pedig nem lehet nevelni és tanítani, hacsak nincsenek bizonyos és egyértelmű szülei, és ez nem lenne így, ha nem lenne kötelék a férfi és egy bizonyos nő között, és ebben áll a házasság. (Kiegészítés, Q 41. A1)

Kommentár: A felbonthatatlanság az elsődleges cél természetes következménye. Emellett a stabilitás érzésének erős garanciája a gyermek életében, ami a gyermek számára identitást, támogatást, gondoskodást és kezdeményezést biztosít. Mindezek az előnyök megnyitják az utat a rendezett, produktív állampolgár és hívő katolikus kialakulásához.

A felbonthatatlanság Krisztus és az Ő Egyházának tükörképe:

Szent Tamás: A házassághoz tartozik a felbonthatatlanság […] Krisztusnak az Egyházzal való örökkévaló egyesülésének jele, amennyiben a természetnek egy olyan hivatalát tölti be, amely az utódok javára irányul, amint azt fentebb említettük. […] A házasság felbonthatatlansága inkább a szentség javában, mint az utódok érdekében áll, bár mindkettőhöz kapcsolódhat. És amennyiben az utódok érdekéhez kapcsolódik, a természetjogból fakad, de nem a szentség javához kapcsolódóan. (Kiegészítés, Q. 65, A. 1)

Kommentár: Szent Tamás itt válaszol azoknak, akik megkérdőjelezik a házasság állandó állapotát, miután a gyermekek felnőnek és elhagyják a házat.

Ebben a nagyon szép válaszban rámutat arra, hogy a férj és a feleség arra hivatott, hogy Krisztusnak az Ő Egyházával való örök szövetségét tükrözze (vö. Ef 5,22-23), amelyet megbonthatatlan hűség köt össze.

A házasság monogám

A gyermekek nevelésére és a házastársak támogatására:

Szent Tamás: A feleségek sokasága nem semmisíti meg teljesen a házasság első célját [gyermekek nemzése és nevelése], és nem is akadályozza azt… De ha nem is semmisíti meg teljesen a második célt [a házastársak eltartása], de jelentősen akadályozza azt, mert nem lehet könnyen béke egy olyan családban, ahol több feleség van egy férjhez kötve, mivel egy férj nem elégítheti ki több feleség igényeit, és mert több feleségnek egy hivatáson való osztozása viszálykodásra ad okot. (Kiegészítés, Q. 65, A. 1)

Kommentár: Szent Tamás megjegyzi, hogy a gyermeknemzés és talán még az egynél több nő eltartása fizikailag lehetséges. Észrevételezi azonban, hogy ez teljesen ellentmondásos, mivel a házassággal járó szenvedést fokozza a közösség jelenléte, amely verseng az előnyért. Ez minden, csak nem az a béke, melyet Krisztus a keresztény családnak szánt.

Bár Szent Tamás nem mondja ki közvetlenül, könnyen kikövetkeztethetjük, hogy a poligám „családot” átható viszálykodás tönkretenné a gyermek erkölcsi iránytűjét és pszichológiai fejlődését. Így közvetve legalábbis ellentétes az utódok megfelelő nevelésével (vagyis a házasság elsődleges céljával).

Krisztusnak az egyházhoz való hűségének megismétlése:

Szent Tamás: Továbbá a házasságnak van egy másik célja is, ami a hívők közötti házasságot illeti, nevezetesen Krisztus és az Egyház szerepe […] Amint Krisztus egy, úgy az Egyház is egy. (i.m.)

Kommentár: Ha a poligámia elleni természetes okok jelentéktelennek is tűnnek, Szent Tamás igazán nagyot üt akkor, amikor megmutatja, hogy ez teljesen ellentétes Krisztus szándékával, aki a házasságot azért hozta létre, hogy tükrözze az Ő hűségét az Egyházzal. Mindenekelőtt ez az, ami a poligámiát súlyosan gonosszá és Istent sértővé teszi.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. június 24.