December

December 1.

„Könyörülj rajtam, Uram; könyörülj,

Mivel én lelkem hozzád menekül,

Szárnyaid árnyékában

Én lelkem megvonul,

Amíg e romlás elvonul.

A Fölségeshez küldöm szavamat,

Aki jó végre viszi dolgomat.”

(56. zsoltár, Sík S. ford.)

December 2.

Mind történelmi, mind földrajzi szempontból olyan ici-pici, igénytelen pont vagy, hogy ajod-bajod, izzadásod, verejtéked, szenvedésed, lázad, kimúlásod sem nem szoroz, sem nem oszt…

Hozzád fűződő vagy személyeddel összefüggő dolgaid és ügyeid is csak szalmaszál-töredékek.

Igen, földi szemmel nézve nagy semmi vagy.

És mégis: Az Ég és föld teremtője lát téged, veled érez, törődik veled és a szenvedésen át is javadat akarja, ha nem is kurta földi életed pillanatainak, de mindenesetre örök boldogságodnak érdekében.

December 3.

„Megbúvók, Uram, hozzád,

Soha-soha ne engedj szégyent érnem,

Igazvoltodban légy én menedékem.

Hajlítsd füledet én szavamra,

Siess én szabadításomra.

Légy nekem, Uram, szabadulás szirtje,

Légy én várlakóm, erősségem,

Kőváram vagy, oltalmam nékem!

Nevedért, Uram, légy kalauzom

És légy vezérem.

Kivonsz engem a háló köteléből,

Amit titokban vetettek elém.

Oltalmamat Tetőled várom én,

Kezeidbe ajánlom lelkemet,

Uram, igazság Istene,

Te szabadítsz meg engemet.”

(30. zsoltár, Sík S. ford.)

December 4.

A fájdalmas betegség kényszerít minket, hogy elsősorban ne a kívülünk eső világgal foglalkozzunk, hanem önmagunkkal, elmélkedve, elmélyedve, okosan, bölcsen, valóságszerűen, megérezve gyarlóságunkat, esendő voltunkat, az élet rövidségét és bizonytalanságát. Ilyenkor ébrednek fel az eddig teljesen ismeretlen gondolatok, tervek, villannak meg új meglátások és buggyannak fel üdvös elhatározások termékenyítő forrásai.

Betegség, csalódás, szerencsétlenség esetén döbbensz rá arra is, mily kevés az igazi jóbarátod, szerető rokonod és önzetlen alárendelted. Ellenben ilyenkor ismered fel az igazi értékeket embertársaid közül!

December 5.

Az undorító, szemetes, bűzös, trágyával itatott sáros földbe vetem a magot, amelyben őserős hatás kifejleszti az illatos virágot, a tápláló magot, az ízletes gyümölcsöt.

Az idegroncs, sebes, eves, vércafatos, lázas, fájdalomtól reszkető és vonagló testemben, nyomorúságos mivoltom feketeségében, tehetetlenségem iszonyatos vigasztalanságában is őserős, végtelen értéket hordozok: a halhatatlanságnak, az örök életnek, a túláradó másvilági boldogságnak, a jóságos Isten kezéből veendő győzelmes, diadalmas jutalomnak magvát!

December 6.

Gondold el, milyen mélységes értelme van annak, hogy az Egyház minden áldását kereszt alakjában adja! Az áldozati oltárra a keresztet állítja, a tornyok csúcsára a keresztet helyezi! Igen, az Egyház szent hite s meggyőződése szerint a keresztből fakad az áldás, a kegyelem, az üdv, a győzelem, diadal és jutalom.

December 7.

Szenvedők! Halljátok a Szentírás szavát:

„Letéve a minket környező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret, feltekintvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődvén a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül. Gondoljatok hát arra, aki a bűnösök részéről maga ellen ily nagy ellentmondást szenvedett el, hogy ne lankadjatok el és ne csüggedjetek lelketekben. Mert még nem álltatok ellen vérig a bűn ellen vívott harcban és elfeledtétek‑e a vigasztalást, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését és ne csüggedj el, ha megbüntet. Mert akit az Úr szeret, azt megfenyíti és megostoroz minden fiút, akit magához fogad. Minden fenyítés ugyan a jelenben nem látszik örvendetesnek, hanem fájdalmasnak; később azonban az általa megedzetteknek az igazságosság megnyugtató gyümölcsét adja.” (Zsid 12,1–6 és 11)

December 8.

Isten a Boldogságos Szűz Máriát valamennyi teremtmény fölé helyezte, a kegyelmek teljességével és istenanyai méltósággal tüntette ki. Ő még az áteredő bűntől is ment volt. De mégis. Élete tele volt szenvedéssel. Ezért nevezzük őt a Fájdalmak Anyjának.

Imádkozzunk hát hozzá:

Ó legédesebb Királynőm! Te annyit szenvedtél, tőr járta át lelkedet, holott ártatlan voltál; és én, aki a poklot érdemeltem, nem akarnék szenvedni? Eszközöld ki édes mennyei Anyám számomra a kegyelmet, hogy szenvedéseimet Isten akaratában megnyugodva, a Te szent példád szerint türelemmel és erős lélekkel viselhessem. Amen.

December 9.

Üss az üvegre kalapáccsal,

Ezer cserépdarabra törik.

Üsd a vasat minél erősebben,

Annál szilárdabb lesz.

A baj, szenvedés is kalapács,

Ütése fájóbb, mint a kalapácsé!

Tőle gyenge jellem kétségbe esik,

Erős lélek megnemesedik.

December 10.

A drágakő értékesebb lesz, ha csiszolják, a lélek pedig, ha a szenvedések között is szilárd marad a hite, hűséges az erkölcse és állhatatos az Isten iránti szeretete.

„Boldog, akinek útja szennytelen,

S az Úr törvényét járja szüntelen.

Boldog, ki bizonyságát megfogadja,

Egész lelkével az Urat kutatja.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Gyötrelmem közt ez a vigasztalásom,

Hogy a te igéd lesz feltámadásom.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  – 

Örök igazadra gondolok

S vigasztalást találok ott.”

(Részletek a 118. zsoltárból. Sík S. ford.)

December 11.

Némely embernek nagy fájdalmat és szomorúságot okoz, ha meg kell válnia övéitől, házától, lakásától, javaitól, üzletétől, bútorzatától, kedvelt állataitól stb.

Szent János apostol így vigasztalja meg az illetőt:

„Ne szeressétek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atyának szeretete; mert minden, ami a világon van, a test kívánsága és az élet kevélysége, ami nem az Atyától, hanem a világtól van. És e világ elmúlik és az ő kívánsága. Aki pedig Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,15–17)

December 12.

„Ki olyan bölcs, hogy ezt megértse?

Oly értelmes, hogy ezt belássa?”

(Oz 14,10)

Bizony az Úristen néha úgy rendelkezik, hogy nem tudjuk megérteni az okát vagy a célját. Pl. Van egyetlenegy szép, okos, jóságos gyermekem. Miatta csordultig az örömöm és büszkeségem. Az Úr elveszi tőlem. Míg a szomszédomnak van hét beteges, vézna, ügyetlen gyermeke, akiket ő maga is tehernek, nyűgnek tekint. Ezeket az Úr élni engedi szegénységben, nyomorban.

Miért? Talán, hogy engem megalázzon? Megbüntessen? Hogy értésemre adja, hogy minden az övé?

Lehetséges. De ezek mind csak „talánok”, találgatások, feltevések és gyarló, bizonytalan magyarázgatások.

Ám a Szentírás szerint egykor olyan kézzelfoghatóan, olyan magától értődő világossággal fogok meggyőződni, hogy az Úr nyílegyenesen mindig a javamat akarta és gyermekem javát. Csak nem úgy, ahogy én gondoltam el, hanem ahogyan Ő gondolta. Akkor majd meggyőződök arról, amit ugyancsak Ozeás próféta hirdet, hogy:

„Egyenesek az Úr útjai.” (Oz 14,10)

December 13.

Kíséreld meg és emelkedjél ama felhők fölé, amelyek lelkületednek és kedélyhangulatodnak egét elsötétítik. Ott majd jobban sütkérezhetsz Isten gondviselő szeretetének Napjában.

Minél jobban átengeded magadat Istennek, annál inkább oltalmába vesz. Vesd magadat teljesen s fenntartás nélkül Isten karjaiba: „Előbb elveszhet az ég s föld, semmint a lélek, amely teljesen Reá hagyatkozik.” (Schrijvers I: Önátadás)

December 14.

„Íme Atyám, kezedben vagyok, meghajlok büntető ostorod előtt.

Verd mindaddig hátamat, nyakamat, míg keményszívűségem akaratod alá hajlik.

Tégy engemet szelíd s alázatos tanítványoddá, amint te ezt cselekedni szoktad, hogy mindenben akaratod szerint cselekedjem.

Magamat s mindenemet Neked ajánlom, hogy megjavíts; mert itt jobb bűnhődni, mint a jövendő életben.

Te tudod, mi szolgál javamra s hogy mennyit használ a szorongatás bűneim rozsdájának lemosására.

Óhajtott tetszésed szerint cselekedjél velem s ne vess meg engem bűnös életem miatt, amelyet Náladnál senki sem ismer jobban és teljesebben.” (Kempis: Krisztus követése III. könyv, 50. fej.)

December 15.

Szent János evangélista szerint Szent Péter apostolt „Halállal fogja megdicsőíteni az Istent”. (Jn 21,19)

December 16.

Dr. Weninger Antal, a neves orvos írja „A gyógyító művészet új irányai” c. művében (112. old.):

„Az állandó szerencse kiszárítja az emberi lelket, megfosztja a mások iránt érzett részvét képességétől, eldurvít. A fájdalom ellenben emberszeretetre hangol, „humánussá” tesz. A fájdalom gazdagítja az emberi lelket. A misztikusok és aszkéták önmegtagadásainak, böjtjeinek, önsanyargatásainak ez a mély értelme. Az áldozatos életek közelebb jutnak Istenhez és siettetik az igazság, béke és szeretet világuralmát, amit ma az erőszakos barbárság száműzött köreinkből.”

December 17.

A jó Isten nem kívánja, hogy a kereszt súlya alatt, a baj, fájdalom, kín keservében ne jajduljunk fel vagy könnyet ne ejtsünk. Csak a keserűséget édesítse meg, a kereszt súlyát könnyítse meg és a csapást enyhítse az Ő szent akaratában való megnyugvás szent erénye, amely kedves az Ő szemében és hasznos lelkünkre síron innen és síron túl!

December 18.

„Csak az a nyomorúság győz, amellyel szemben lelket nem állítunk.” (Prohászka Ottokár püspök: Elmélkedések az Evangéliumról)

Persze, a hit és szeretet nem a szenvedéstől, hanem csak a kétségbeeséstől mentesít és szabadít meg bennünket.

Isten ha keményen fényit is, de el nem hagy minket sem szeretetével, sem kegyelmével.

„Nem fenyeget az Isten úgy, mint az ember és nem gyűl haragra úgy, mint az ember fia.” (Judit 8,15)

December 19.

„Rosszul ismered a szívet, ha azt, akit semmi észrevehető, elpanaszolható baj nem ért – szerencsésnek hiszed.” (Eötvös)

„Bármint bántsanak az emberek és tárgyak, ama kínok, amelyeket néha puszta képzelgések okoznak – a legnagyobbak.” (Eötvös)

Érdekes, hogy az ún. kényszerképzetek közül is azok a legkínzóbbak, amelyeknek semmi alapjuk sincs!

December 20.

Félsz a haldoklástól?

Az agónia csak foghúzás: A jóságos isteni orvos keze a lelkemet húzza a siralomvölgyéből a fájdalommentes, boldog örökkévalóságba!

December 21.

A szenvedés nemcsak előkészít és alkalmassá tesz minket átérzett, bensőséges imára, hanem a szenvedés maga is hathatós ima, amelyet magunkért vagy másokért felajánlhatunk.

1. P. Mateo azt mondja, hogy a testi és lelki szenvedés hódító erejű fegyver, amellyel több lelket vezethetünk Isten szeretetére, mint amennyit a leghíresebb szónokok is odavezettek. Ahogyan a mai technikának sikerült igába fognia a vízesés erejét, úgy szenvedésünket is hatóerővé tudjuk változtatni a magunk vagy mások javára.

December 22.

A rózsából a méhek mézet, a pókok mérget szívnak. A keresztből és szenvedésből a szentek az érdemek mézét és az üdvösséget merítették, a hitetlenek pedig a lelket mérgező, testet gyötrő értelmetlenséget. És én?

December 23.

„Vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen.” (1Pét 5,8)

Ha lakásodról távozol vagy üzletedet elhagyod, az ajtókat becsukod, a redőnyt lebocsátod, a tolózárt ráhúzod, a lakatot lezárod, azután újból megpróbálod, jól zártál‑e el mindent. Talán éjjeliőrt, riasztó készüléket is alkalmazol, a rendőrt is megkéred, hogy néha vessen tekintetet villádra vagy üzletedre, nehogy betörő megraboljon értékeidtől.

Ám, kedves szenvedő testvérem! Éppoly, még nagyobb gonddal ügyelj arra, hogy betörő ne hatoljon lelkedbe és ne fosszon meg a szenvedés idején egyik legnagyobb, érdemszerző kincsedtől – a türelemtől!

„Vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög … körüljár, keresvén, akit elnyeljen!”

December 24.

Vegyük ma szemügyre Krisztus földi megérkezését. Minden hideg, fagyos, durva, érdes, szúrós, amit az Úr születése körül látunk: az emberek, az istálló, az éj, a tél, a sötétség, az elhagyottság, a környezet. Itt nem látjuk képviselve a tudományt, művészetet, puhaságot, kényelmet, élvezetet, gazdagságot, földi jólétet, emberi megbecsülést és hasonló „földi értékeket”.

Pedig az egész mindenségen ide összpontosul legjobban Isten jósága, szeretete, kegyelme, áldása és értékelése!

December 25.

Szegény vagy? Éhezel? Nyomorogsz? Nélkülözöl? Nézd Jézusodat. Mint utcára került, kivetett gyermek még barmok számára is már használhatatlan istállóban születik, durva, kemény, gyalulatlan jászol az ágya. Ez a szegénysége végigvonul egész életén. Ő maga mondja, hogy a madaraknak fészkük, a rókáknak barlangjuk van, de Neki nincs helye, ahová puhán, kipihenve lehajthassa fejét. És halálos ágya? A kereszt bitófája. Mindenétől, még utolsó ruhadarabjától is megfosztva, ellenségeinek gúnyja, röheje és kárörvendése között leheli ki legszentebb lelkét.

És te bűnös, te emberféreg, különb sorsot követelsz, mint Uradé, Istenedé, Teremtődé volt?!

December 26.

Rotterdami Erazmus (†1536) mondja és a sevillai menhely kapujára is belevésték következő szavait: „Olyan embernek, aki nem érezte a sors súlyosabb csapásait, nincs becsülete Isten előtt. Mert Isten őt vagy érdemtelensége miatt mellőzi vagy mint gyengét megkíméli a balsorstól.” (Erasm. lib. 8. apoph.)

Karácsony ünnepe után közvetlenül Szent István szerpap emléknapját ünnepli az Egyház. Isten dicső szentjei között és az egyházi évben említett megtisztelő helyét keserves vértanúhalálának köszöni. Isten nem kímélte őt, de van is örök becsülete Isten, Egyház és a hívek előtt!

December 27.

A szobrász alkalmas anyagot keres híresnek szánt szobra részére. Talál alkalmasnak látszót, üt rajta egyet, szétporlad: nem használhatja, félredobja, nem neki való.

Talál másikat, üti, vési, keménynek, ellenállónak minősül: ez az igazi, száz, ezer vésést, ütést, karcolást végez rajta, míg készen áll a nagy remekmű.

A jó Isten nem küld sok szenvedést, csapást a homokminőségű, a bajt elviselni nem tudó, a keresztviselésre gyenge, pipogyalelkű emberre. Kikeresi magának a Jób-féle, kemény lelkű, erős jellemű, szilárd meggyőződésű híveit és ezekből vési ki és alkotja meg szentjeit, véres és vértelen vértanúit, kedveltjeit, az Ég dicsőséges lakóit.

Te melyik fajtához akarsz tartozni?

December 28.

Törekedjél arra, hogy a legmélyebb fájdalomban, a legkeserűbb csalódásban és a legmetszőbb kínodban is örvendezzen lelked jobbik fele.

A még anyja méhében leledző Keresztelő Szent János „örömtől repese” (Lk 1,44) Krisztus közelségétől. A Krisztus csillagát észrevevő napkeleti bölcsek „megörülének igen nagy örömmel” (Mt 2,10), míg ugyanakkor „Heródes megzavarodék”, (Mt 2,3)

Maga Krisztus Urunk egész földi működésének célját, rendeltetését abban látja, „hogy örömetek teljes legyen”. (Jn 16,24)

A másvilági jutalom is öröm, végtelen öröm: „Jól van, derék és hű szolgám, mivelhogy a kevésben hű voltál, sokat bízok reád: Menj be Urad örömébe!” (Mt 25,21)

Igen: „Örüljetek az Úrban mindig, újra mondom, örüljetek.” (Fil 4,4) Szent Pál apostol e szavakat a börtönéből írta, amikor halálos ítélete előtt állott.

December 29.

„Taníts meg számba venni napjainkat,

Hogy bölcs szívet szerezhessünk magunknak.

Térj, Uram, hozzánk valahára egyszer

És nézz szolgáidra keggyel!

Tölts el, Uram, mihamar irgalommal,

Hogy minden napjainkban vigadjunk vigalommal.

Adj annyi víg napot,

Amennyi volt a rossz nap,

Jó évet annyit, mint eddig gonoszat.

Szolgád felett ragyogjon föl kezed,

És fényességed fiaink felett.

A mi Urunk jósága uralkodjék felettünk,

Kezünk munkáját rajtunk Te igazgasd,

Kezünk munkáját, Uram, Te igazgasd!”

(89. zsoltár. Sík S. ford.)

December 30.

A Szentírásban olvassuk e különösen hangzó, de fenségesen reményt nyújtó allelujás szavakat: „Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre; akkor pedig úgy fogok ismerni, amint én is ismert vagyok.” (1Kor 13,12)

Igen, e földi életben „homályban látunk”. Nem kapunk teljes feleletet arra, hogy miért vannak vakok, bénák, őrültek, szenvedők, sírok, gyászolók, igazságtalanul bebörtönzöttek s í. t.

De ha visszafelé nézünk a múltba, már most is bizonyosnak tűnik fel előttünk, hogy most már örül Tóbiás, hogy vak volt, Lázár, hogy koldulnia kellett a dúsgazdag asztalánál, egyiptomi József, hogy tömlöcbe jutott, Szűz Mária és Szent József, hogy Egyiptomba kellett menekülniök, Péter, hogy fejjel lefelé keresztre feszítették, Szent Lőrinc, hogy tüzes rostélyon pörkölték a testét s í. t.

És majd eljön az idő, nem is idő, hanem örökkévalóság, amikor időtlen-ideig, szüntelenül, diadalmasan örülni fogsz, ha e földi élet rövid ideje alatt szenvedtél, fájdalmakat és kínokat ereztél vagy súlyosan csalódtál!

December 31.

Kempis Krisztus követéséből Krisztus Urunk szavai:

„Ha már ebben a világban keresed a nyugalmat, hogyan jutsz majd el az örök nyugalomra?

Ne a nagy nyugalomra, hanem a nagy béketűrésre törekedjél. Az igazi békét ne a földön, hanem az égben keresd.

Isten szerelméért szívesen kell venned mindent: fáradságot, fájdalmakat, kísértéseket, zaklatásokat, szorongatást, nélkülözéseket, szemrehányásokat, dorgálásokat, megaláztatásokat, pirongatást, szidalmat és megvetést.

Ezek erősítik az erényt, ezek eddzik Krisztus tanítványát, ezek szerzik a mennyei koronát.

Én örök jutalmat adok rövid munkáért és végtelen dicsőséget mulandó bántalomért.” (III. könyv 35. fej.)

(Vége)

Létrehozva 2021. december 28.