„A szombat szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos lazítást enged. A munka rabszolgasága és a pénz kultusza elleni tiltakozás napja.” (KEK 2172)

Tetszeni fog neked a Hetedik szabály az élő örömért, még akkor is, ha rohanó világunkban agyon nehéz ténylegesen megélni. A hetes szabály a következő: Pihenés.

Mondani fogok valamit, amitől talán kiakadsz: Jézus nyugodt volt. Jézus nyugodt ember volt – sokkal nyugodtabb, mint amennyire mi valószínűleg el tudnánk vonatkoztatni.

Tudod, a legtöbben közülünk hetedik sebességfokozatban élnek. Sőt, néha ezt a gyors tempót társítjuk azzal, hogy másokért és a szentséggel áldozzuk az életünket.

Jézusnak volt ideje arra, hogy megálljon, és az előtte álló személyre nézzen, fókuszáljon rá egyfajta lézeres fókusszal – olyannyira, hogy miután feltámasztott valakit a halálból, aztán azt mondta: „Hozzatok neki valamit enni. Éhes.” Volt ideje arra, hogy megkeressen valakit, akit meggyógyított a vakságból, majd beszélgetést folytasson vele.

Tudjátok, miért volt ideje az emberekre? Mert volt ideje. Jézus megpróbált egyes sebességfokozatban élni. Ezért is voltak olyan mélyrehatók azok a dolgok, amelyeket mondott és tett.

De mi nem élünk nyugodtan. És a legtöbben nem is tudjuk, hogyan lettünk ilyen hektikusak, nemigaz? Hogyan történt ez? Hogyan történt ez veled?

Talán azért vált az életed fékevesztetté, mert hős-komplexusod van, és mindenkit boldoggá kell tenned. Talán azért lett az egész fékevesztett, mert a pénzügyeidet a maximumra hajtottad, így a kiadásaid pontosan megegyeznek azzal, amennyit keresel, így anyagilag sosem pihenhetsz. Talán azért történt, mert az önértékelésedet a teljesítményedhez kötötted, így lehetetlen leülni és pihenni – elveszítheted azt, aki vagy, és azt, hogy mennyit érsz, és mindazt, amit tudsz.

De nem vagyok biztos, hogy engem annyira érdekel, hogy pontosan honnan is jött ez. Isten parancsai sok mindent helyrehoznak, ha engedelmeskedünk nekik, és segítenek eljutni a problémáink gyökeréhez, amikor csak engedelmeskedünk.

Bárhol is vagy, bármilyen őrült dolgok is történnek, Isten azt parancsolja, hogy pihenj meg. Ez egy komoly dolog. Ez Isten parancsa. Csak tíz parancsolat van, és az egyik közülük az, hogy tartsd meg a szombatot – hogy az időt szentnek tekintsük.

Az ókori világban a helyeket mindig is szentnek tekintették, de ez egyedülálló. A zsidók itt messze megelőzték korukat, Isten parancsára.

A fizikusok ma már tudják, hogy az idő egy dolog. A teremtés része. Ha kilépsz az univerzumon kívülre, nincs se tér, se idő. Ez része annak, amit Isten teremtett ebben az univerzumban, amelyben élünk.

Isten a pihenés helyéül az időt jelölte ki. És megparancsolta nekik…

Meg kell mondanom, hogy az összes parancsolat közül, amit Istennek adnia, kodifikálnia kellett, büntetést kötni hozzá, hogy ha nem engedelmeskedünk, ettől az egytől biztosan elszállt az agya. „Tényleg? Meg kell fenyegetnem téged, hogy pihenj?”

Igen, Uram, mi tényleg ilyen ostobák vagyunk.

Azért tette ezt, mert tudja, hogy ez annyira fontos a boldogságunkhoz.

A pihenés azt üzeni, hogy nem a munkámért létezem. Nem az eredményeimért létezem. Nem a pénzért létezem. Nem azért létezem, hogy a társadalom nagy gépezetének része legyek, a tudomány fejlődéséért, a kormányomért. Nem létezem ezekért a dolgokért.

Valójában mindezek a dolgok azért léteznek, hogy bennünket szolgáljanak, és mi Istent szolgáljuk.

Ez gyönyörűen összefoglalja az összes keresztény társadalmi tanítást és etikát, nem igaz? Hogy ilyen magasan, méltóságteljes trónon ülünk, és ne próbáljatok meg leszedni bennünket onnan.

Van egy gyönyörű idézet a The Ruthless Elimination of Hurry [A sietség könyörtelen felszámolása] című könyvből (amit nagyon ajánlok), miszerint

“ha az ördög nem tud rávenni arra, hogy vétkezz, akkor majd ad elég elfoglaltságot… Mind a bűn, mind az elfoglaltság ugyanolyan hatású. Elvágja a kapcsolatodat Istennel, más emberekkel, sőt a saját lelkeddel is.”

Figyelj, mert Isten azt parancsolja, hogy minden héten pihenj, és minden nap szánj kis időt „mini-szabbatokra”, amikor csak elmerülsz az életben és emlékezel Istenre. Emlékezz a számodra legértékesebb emberekre. Emlékezz a “miértekre”. Emlékezz arra, hogy kik vagytok.

És Isten ezt is parancsolja, mint minden parancsolatát, mert azt akarja, hogy boldogok legyetek. Meg akarja osztani veled az örömét.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. december 21.