Július

Július 1.

Jézus Krisztus szavai:

„Én, akiket szeretek, azokat megkorholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl …

Aki győzelmes lesz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon; amint én is győztem és Atyámmal ülök az ő trónján. Akinek füle van, hallja meg!” (Jel 3,19–21)

Július 2.

„Az Úr van teveled.”

„Járjuk az élet útjait Isten kezébe fogódzva. Sok megpróbáltatás vár reánk életünk folyamán s hogy ebben felemelő örömet vagy meddő gyötrelmet találunk‑e, az tisztára azon fordul meg, hogy Isten kezét fogjuk‑e vagy nem, mert Ővele még a szenvedés is örömmé válhatik.

Gábor arkangyal így köszöntötte Szűz Máriát: Az Úr van teveled. Ha lehangoltak vagyunk, ha szenvedés ér vagy sötétség vesz körül minket, sohase szűnjünk meg kérni jó Urunkat: legyen velünk. Akármilyen nehézségeim legyenek, azokat átélte ő maga is.” (P. Considine.)

Július 3.

„Uram, ne feddj meg engem bosszúságodban,

Ne fenyíts meg haragodban.

Mert belém fúródnak nyilaid

És kezed súlya reám nehezedik.

Haragod miatt nincs ép hely testemen,

Bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.

Mert gonoszságaim elborítják fejemet

És súlyos teherként nehezednek reám.

Bűzhödnek és rothadnak sebeim oktalanságom miatt;

Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,

Szomorkodva járok-kelek naphosszat.

Ágyékomat gyulladás lepte el,

Nincs testemen ép hely;

Erőtlen, felette összetört vagyok, szívem fájdalmában jajgatok.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –

Még szemem világa sincs velem.

Barátaim bajomban hátrább húzódtanak,

Legkedveseim messze maradtanak.

–  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –  –

Én Uram, Terád bízom magam,

Te meghallgatsz, én Istenem, Uram!”

(37. zsoltárból)

Július 4.

„Én kész vagyok: Meghajlok ostorodnak,

Fájdalmaim szemem előtt forognak,

Mert vétkeimet meg kell vallanom

És bűneimtől meg nem nyughatom.

Ellenségeim élnek és örülnek,

Sok és erős, kik ok nélkül gyűlölnek.

Rosszat fizetnek a jóért nekem,

Rám rontanak, mert a jót követem.

Ne hagyj el engem, Istenem,

Ne távozz tőlem messzire!

Légy figyelmes segítségemre,

Én üdvösségem Istene!”

(37. zsoltár vége.)

Július 5.

Még Epiktetosz, a pogány rabszolga-bölcs is mily helyesen oktat minket:

Az anyagi javak terén ért károkért ne sajnálj senkit. „Sohase mondd: Elvesztettem ezt meg azt. Mondd: Visszaadtam. Meghalt fiad, feleséged? Visszaadtad. Elvették a földedet? Visszavették. – „De gonosz ember vette el.” – Mi gondod rá, kinek a keze által vette vissza tőled az, aki odaadta egykor. Csak úgy élj mindennel, mint a szállodai vendég. Tudva, hogy semmi sem a tiéd.”

Július 6.

Egy fiatal magántisztviselő a jegyesoktatás alkalmával megfogadta, hogy házasságuk után feszületet vesz és helyez el lakásukban. Szavát mindenképp állni akarta. Ám nem elégedett meg egyszerű, olcsó fafeszülettel, hanem súlyos, tömör ezüstből készültet kívánt. De ez drága lévén, lassankint kezdte összerakni a pénzt. Ám alig kezdte meg a gyűjtést, kitört a világháború. Neki is be kellett vonulni és csakhamar félszemmel, félkarral és belső sérüléssel tért vissza. A gyógykezelés a kórházban ingyenes volt, de az otthoni háztartás is jócskába került, az ezüst is drágább lett.

Egy napon panaszkodott a kórház tábori lelkészének, hogy nem tudja beváltani az ezüstfeszületre vonatkozó ígéretét.

„Már be is váltotta, – válaszolt a lelkész – jobban, mint hiszi. Ön ezüstkeresztet akart szobájába szerezni és íme, maga az Úr Jézus Önnek még aranynál is értékesebbet küldött.”

„Hogy-hogy?”

„A félvakságot, a félkezűséget, a sebet, a fájdalmat. Ha mindezt az Ő kedvéért szívesen vállalja, aranynál, gyémántnál értékesebb keresztet szerzett magának!”

Július 7.

Börtönben, fogságban sínylődöl vagy szeretett hozzátartozód van ott? Vagy a betegágy börtöne tart fogva? Akkor is örülj az Úrban!

Halljad példaképül vagy vigasztalásul és követésként Szent Pál apostol szavait, amelyeket akkor közölt, mikor két esztendeig börtönben volt:

„Bilincseimet Krisztusért viselem … S ezután is örvendek, mert tudom, hogy ez üdvösségemre fog szolgálni imádságtok és Jézus Krisztus segedelmével. Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg teljes a bizodalmam, hogy amiképp egyébkor, úgy most is megdicsőíttetik Krisztus az én testemben akár élet, akár halál által. Mert számomra az élet Krisztus, a halál nyereség.” (Fil 13,18–21)

Július 8.

Párbeszéd.

Odasimulva és ráborulva Jézus lábaira megvallom neki: „Igen, Uram, elcsüggedtem küzdelmemben.” (Zsolt 54,3)

Ő meg így válaszol:

„Tudom a te szorongatásodat … ne félj semmit … légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,9)

Igen, minden kalapácsütés, amely ér minket, ugyanabban a pillanatban kovácsol a mi másvilági koronánkon, valahányszor állhatatos türelemmel és eleven hittel mondjuk: „Isteni kovács és szobrász: csak üss, csak véss rajtam!”

Július 9.

Szent Péter apostolnak, Krisztus első földi helytartójának szavai: „Szerelmesim, ne ütközzetek meg az égető szorongatáson, mely a ti kipróbálástokra van rajtatok, mintha valami új dolog történnék veletek; hanem örüljetek, ha Krisztus szenvedéseiben résztvehettek, hogy az ő dicsőségének kinyilatkoztatásában is vigadva örvendezzetek.” (1Pét 4,12–13)

Július 10.

Szent Pál apostol szavai:

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem vagy üldözés vagy kard? Amint írva vagyon: Miattad gyilkolnak minket naphosszat: olybá vesznek, mint leölésre szánt juhokat,[1] De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmak, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban vagyon.” (Róm 8,35–39)

Július 11.

Szent Pál apostol írja:

„Dicsekszünk a szorongatásokban is, tudván, hogy a szorongatás türelmet eredményez,[2] a türelem kipróbáltságot,[3] a kipróbáltság meg reményt, a reménység pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk; mert az Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott.” (Róm 5,3–5)

Július 12.

„Sub specie aeternitatis”, az örökkévalóság szempontjából és távlatában értjük meg a szenvedést.

Minél hasonlóbbá leszünk a földi életben Krisztushoz a szenvedésben, szegénységben, félreértésben, igazságtalan megítélésben, annál örvendetesebb lesz a Vele való találkozás az örökkévalóság küszöbén és annál hasonlóbbakká válunk Vele a boldogságban is.

Így értjük meg, hogy a szentek nemcsak nagy örömmel és lelkesedéssel vállalták a szenvedést és megpróbáltatást, hanem ezt még tetézték is önkéntes szenvedéssel és megalázással.

„Mert akiket (Isten) eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához … Akiket pedig eleve elrendelt … azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,29–30)

Július 13.

Talán azt gondolod, hogy Jézus nem szeret téged, mert hagy szenvedni?

Jézus csak szerette apostolait. De egyiket sem óvta meg a megvesszőzéstől, börtöntől, a legsúlyosabb üldözéstől, rágalmaktól, szegénységtől, betegségtől, forró olajba mártástól vagy más kegyetlenségtől és a vértanúságtól!

Július 14.

A jövő miatt való szorongó aggodalmak esetére: Kempis: Krisztus követésében így vigasztal meg minket az Úr Jézus:

„Ugyan mi egyéb hasznod van abból, ha a bizonytalan jövendővel törődöl, mint hogy szomorúság után újabb szomorúság ér! „Elég a napnak a maga baja.” (Mt 6,34)

Hiábavaló és haszontalan fáradság búsulni vagy örülni olyan jövendőn, amely talán meg sem történik. Emberi dolog ilyen képzelődésekkel bíbelődnünk és kis lélekre mutat, ha ellenségünk sugalmazása oly könnyen tőrbe ejt minket. Mert hogy igaz vagy hamis képzetekkel csal‑e, csábít‑e, hogy a jelenlevők szeretetével vagy a jövendők félelmével ejt‑e el, azzal az ördög nem törődik.

Tehát szíved meg ne zavarodjék, se meg ne rendüljön. Higgy Nekem és bízzál irgalmasságomban.

Mikor azt hiszed, hogy távol vagyok tőled, sokszor éppen olyankor állok legközelebb hozzád. Mikor gondolod, hogy minden veszve van, gyakran olyankor üt a nagyobb érdemszerzésnek órája.” (III. könyv 30. fej.-ből)

Július 15.

Szorongó aggodalmak esetén, Kempis Krisztus követésében, az Úr Jézus így folytatja vigasztalását:

„Nincs veszve minden, ha valami kedved ellenére történik. Nem szabad pillanatnyi érzelmed szerint ítélned, sem bármilyen és bárhonnan eredő nehézségen fennakadnod s azt úgy venned, mintha semmi reménységed sem volna a menekülésre.

Ne gondold, hogy egészen elhagytalak, bár ideig-óráig valamely szorongatással látogattalak is meg s elvontam tőled vigasztalásomat, mert ez az út vezet az égbe.

Kétségtelenül hasznosabb neked a bajokkal való küzdés, mint hogyha minden tetszésed szerint történnék.

Amit adtam, elvehetem és ismét visszaadhatom, amiként Nekem tetszik.

Ha valamit adok, azt a magaméból adom, ha valamit elveszek, nem a tiedet veszem el; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék (Jak 1,17) az enyém!” (III. könyv 30. fej.-ből)

Július 16.

A keresztet necsak a nagypéntek sötétségében lássuk, hanem a húsvét fényében, örömében, megdicsőülésében és diadalában is!

Július 17.

Ahogyan a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el, és amint a lángész és az őrültség között csak szinte átlátszó válaszfal van, úgy a nagy bajban, súlyos szenvedésben, óriási csapásban az istenhithez is odaférkőzik, odacsúszik, szinte odaerőszakoskodik az istentagadás és a hitben vagy erkölcsben való bukás veszélye.

Ilyenkor fogadjuk meg a francia költő bölcs tanácsát: „Ha elbukáshoz állsz közel, úgy intézd, hogy térdre bukjál s bukásod imává változzék.” (Hugó V.)

Július 18.

Imádság Kempis Krisztus követéséből:

„Add nekem, irgalmas Jézusom, kegyelmedet, hogy velem legyen s velem munkálkodjék és mindvégig velem maradjon.

Add mindig azt kívánnom és akarnom, ami Neked jobban tetszik s kedvesebb előtted.

A Te akaratod legyen az én akaratom s az enyém a tiedet kövesse .mindig s vele mindenben egyezzék.

Egyet akarjak Veled; sőt ne akarjak, de ne is akarhassak egyebet, mint amit te akarsz vagy nem akarsz.” (III. könyv 15. fej.-ből)

Július 19.

„Büntet, szenvedést küld ránk az Úr, nehogy minden magasabb gondolat nélkül éljük le ezt a rövid földi életet. Figyelmeztet, hogy ez az élet nem mulatság, nem játék, szórakozás, nem semmittevés, üres ábrándozás, kedvtöltés, élvezetekben való elmerülés, vagyongyűjtés, pénzhajhászás, hanem szerfelett komoly dolog.

A szenvedés, a fájdalom intőjel, hogy ne tekintsük földi életünket befejezettnek; figyelmeztet, hogy gondoljunk a tökéletes boldogságra és készüljünk arra az életre, amelynek folytatása következik földi zarándokságunk után. Azt akarja, hogy a hitközömbösség kábultságából felébredjünk és lelki ember váljék belőlünk.” (Kausz I.)

Július 20.

A jók, jámborok és istenfélők szenvedései villámhárítói Isten földi és örök büntetéseinek!

Ezt csak a másvilágon fogjuk látni, megtapasztalni, értékelni és meghálálni.

Július 21.

„Egyszer, talán nemsokára, meg kell halnom.

Ó én lelkem! ugye megremegsz erre a gondolatra! Eljön a nap, amikor majd így szólsz: „Jézusom! még néhány perc és a karodban leszek. Milyen régen várom már ezt a boldogító pillanatot. Nemsokára leomlik a fal, mely eddig elválasztott Tőled, lábadhoz borulhatok, Te isteni Szívedre szorítasz engem. Jézusom, a számkivetés ideje ugyancsak sokáig tartott. Lelkemnek, a Te jegyesednek hosszú ideig kellett várnia, sok bajjal megküzdenie, sok gúnyt és bántalmat elszenvednie; de most kárpótolva lesz mindenért.” – Nem! a lélek Jegyese nem aludt. Sőt inkább állandóan őrködött fölötte, féltékenyen vigyázott szépségére, ártatlanságára, tisztaságára és íme, most végre elérkezett az örök nász napja. Az ég már ünnepi díszt öltött s az angyalok és szentek készülnek, hogy bevezessék az arát a mennyei palotába. Az Istenanya és maga az Úr Jézus jön az elragadtatott lélek fogadására.” (Jos Schrijvers C. SS. R.)

Július 22.

Szent Pál apostol írja: „Most örömest szenvedek értetek s kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedéseinek, az ő teste, az Egyház javára.” (Kol 1,24)

Az Apostol tehát a pogányoktól reá szabott fogságot is felajánlja a megtért hívek javára. Saját szenvedését Krisztus szenvedésének tartja, ti. a Krisztussal való titokzatos egyesülés alapján, ahogyan másutt is írja: „Krisztus bennetek van, ami a dicsőségnek reménye.” (Kol 1,27)

Így tehát ha Krisztus testének egyik tagja érdemszerzően szenved, az az egész testnek és a test egyéb tagjainak is javára válik. (Vö. 2Kor 1,5; 4,10; Gal 6,17; Fil 3,10)

Július 23.

Kempis Krisztus követésében az Úr Jézus így szól hozzánk: „Engedd fiam, hogy akaratom szerint bánjak veled; mert tudom, mi szolgál javadra.

Te emberileg gondolkodol; sokban emberi hajlandóság szerint ítélsz.”

„Uram, igaz, amit mondasz. Felőlem való gondoskodásod nagyobb, mint minden gond, amit magamra fordíthatok. Nagyon bizonytalan annak állapota, aki nem hagyja Reád minden gondját.

Csak azt add, Uram, hogy akaratom igazán és szilárdul Hozzád ragaszkodjék s aztán tégy velem tetszésed szerint. Hisz bármit tesz velem, az csak jó lehet.

Ha azt akarod, hogy homályban éljek, áldott légy; s ha azt akarod, hogy világosságban legyek, akkor is áldott légy. Ha vigasztalni méltóztatol, áldott légy; ha büntetni akarsz, akkor is egyenlőképen áldott légy!”

„Fiam, így kell cselekedned, ha az én ösvényemen akarsz járni. Egyenlő módon készen kell lenned a szenvedésre s az örömre. Egyenlő jókedvvel kell venned az ínséget és a szegénységet, a bőséget és a gazdagságot.” (III. könyv 17. fej.)

Július 24.

Nagy gyötrelemben:

„Szeretem az Urat,

Mert meghallgatta esdő hangomat.

Fülével az Úr hozzám hajlott,

Míg csak élek, hozzá sóhajtok.

Halál burkai körülvettenek,

Pokol gyötrelmei elértek engemet,

Szorongatásra, jajra leltem;

És az Úr nevét kiáltottam:

Uram, mentsd meg lelkemet.”

114. 114. zsoltár eleje. (Sík S. ford.)

Július 25.

„A karácsonyi éjféli istentisztelet után – éppen ötezredik szentmisémet mondottam – oly szép álmom volt. Azt álmodtam, hogy keresztre akartak feszíteni s én ettől rémmód féltem. Hiába mondogattam magamnak, hogy nagy, szent ügyért történik, hogy a szenvedés rövid, a jutalom örök lesz: borzadt, reszketett egész valóm. S akkor egy kimondhatatlanul, leírhatatlanul kedves hang, melyet nem tudok feledni, azt mondta: ne félj, a kereszt másik oldalán függ Jézusod!

A kereszt áldásos, hasznos, érdemszerző viselésének csak egy a módja: in unione divinae intentionis et amoris Jesu: Isten akaratával és Jézus szeretetével egységben!”

Július 26.

„Milyen idomtalan a természetes márványtömb! Mit cselekszik vele a szobrászművész? Durva vésővel idomítja, faragja. Gyakran az Úristen is kénytelen vésőt venni a kezébe, hogy lefaragja rólunk, ami bennünk rút, tökéletlen, hogy széppé és kedvesekké tegyen minket az Ő szent színe előtt. Úgy tesz velünk, mint a kertész: vág, nyeseget, hogy édes és ízletes gyümölcstermő fái legyünk az Ő kertjének.” (Kausz I.)

Július 27.

„Aki nem hajlandó bármikor is mindent elszenvedni és nem akarja szerelmesének akaratát mindenben teljesíteni, az nem érdemli meg a szerető nevét.

Mert illő, hogy aki szeret, az szívesen viseljen el minden bajt, keservet s kellemetlenséget és ezek miatt ne szakadjon el tőle.” {Kempis: Krisztus követése III. könyv 5. fej.-ből)

Július 28.

A szorongó lélek imádsága:

„Uram, hallgasd meg imádságomat

És kiáltásom jusson eléd.

Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,

Amikor engem szorongatás ér;

Hajtsd hozzám füledet,

Amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

Mert füstként enyésznek el napjaim,

Szárazak, mint a forgács, csontjaim.

Elperzselődtem, mint a fő, kiaszott a szívem,

Mert még azt is elfelejtem, hogy kenyerem megegyem.

Annyit jajveszékel szavam,

Hogy csontom már bőrömhöz tapad.”

(101. zsoltár eleje.)

Július 29.

„A szenvedés az az embernek, ami a ruhának a mosás. A ruhát sulykolják, csapkodják, öklözik, facsarják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. A földi szenvedések is ilyenek, csak éppen hogy nem így egymásra, hanem pihenők vannak közbe-közbe.” (Gárdonyi Géza.)

Július 30.

A szeretet jutalma.

Jézus mondá Simon Péternek: Simon, János fia! jobban szeretsz‑e engem ezeknél? Felel neki: Igen, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged … Ismét mondá neki: … Szeretsz‑e engem? Felelé neki: Igen, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Harmadszor mondá neki: … Szeretsz‑e engem … és felelé neki: Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” (Jn 21,15–17)

Nos, mit gondolsz, hogy Péter apostolnak e hármas, ünnepélyes szeretetnyilvánítása után mivel jutalmazta őt meg az Úr? Reá bízta az Egyház legfőbb elöljárói hivatalát és egyben megjövendölte neki keresztrefeszítését e szavakkal: „Majd ha megöregszel, kiterjeszted kezeidet és más övez föl téged és oda visz, hová te nem akarod.” (Jn 21,18)

E szavak reád is vonatkoznak, kedves Olvasóm!

Kétféle szenvedés van. Az egyik fajtát magad választhatod és vállalhatod tetszésed szerint. Ez az önkéntes önmegtagadás. De ebben mégis magadat adod és a te akaratod szerint jársz el.

A másik fajta szenvedés az, amikor „más övez fel”, az a szenvedés, amelyet az Úr küld és akkor, amikor nézeted szerint az legkevésbé alkalmas. Ez az igazi, ez a legérdemszerzőbb kereszt, ha kiterjeszted kezedet és megadó szeretettel és hódolattal fogadod el az Isten küldötte keresztet.

Július 31.

Sokszor izgatja a beteget, hogy betegsége miatt ezt vagy azt nem tudja majd elintézni vagy befejezni. De csak gondolj vissza, hányszor történt, hogy amikor valamiféle terved nem sikerült, utólag kitűnt, hogy így volt jó.

1942 őszén történt, hogy egy az orosz fronton sebesült karpaszományos őrmestert repülőgépen haza akarták szállítani. Előzetesen az orvosnak meg kellett őt vizsgálni és látleletet kiállítani. Az orvos más betegek miatt annyira késett, hogy a repülőgép az őrmester nélkül indult el. Az őrmester dühöngött mérgében, hogy most majd csak vonattal indulhat haza, ami 2–3 hétig is eltarthat. De mennyire hálálkodott azután, mikor megtudta, hogy az említett repülőgép kényszerleszállás alkalmával felrobbant és mind a négy utasa szörnyethalt.

(Folyt.)

[1] Ezek ti. a 44. zsoltár 23. versének szavai, amelyek Isten szolgáinak vértanúságáról szólnak.

[2] Vagyis érdemszerző erény gyakorlására ad alkalmat.

[3] A „Kipróbáltság” jelenti a hűség megnyilatkozását. Aki ti. türelemmel elviseli a megpróbáltatásokat, az bízhatik abban, hogy Isten őt hűséges szolgájának ismeri el és ez a tudat növeli benne a reményt, hogy eljut az örök dicsőségre.

Létrehozva 2021. november 25.