Az igazságosság egyik formája a retribuitív (helyreállító) igazságosság, amikor visszaadjuk azt, amit elvettünk, azt, amit tönkretettünk, aminek elvesztését okoztuk felebarátunk számára. A retribuitív igazságosságnak van egy sajátos struktúrája, ismert ez a természettörvényből, minden emberi lény felismeri ezt.

Az első, amit a latin úgy nevez, hogy „ad rem”: vissza kell adnod magát a dolgot, amit elvettél. Ha tehát ellopok tőled 50 centet, akkor 50 centet kell visszaadnom neked. Vagy ha 50 cent értékben veszek el tőled valamit, akkor – ha nem tudom magát a dolgot visszaadni – legalább olyan értékben kell visszaadnom. A másik, amit úgy hívnak, hogy „ad personam”: annak a személynek kell visszaadnod, akitől elvetted. Nem rabolhatod ki Pétert, hogy kifizesd Pált, ahogy mondani szokták. Tehát a lényeg az, hogy kötelezettségünk van arra, hogy visszaadjuk azt, amit elvettünk, olyan mértékben, ahogyan az lehetséges számunkra.

Vannak olyan bűnök, amelyek vonatkozásában – és ez vonatkozik az Istennel szembeni bűnökre– nem tudjuk elvégezni a visszaszolgáltatást, mert a jellegük miatt lehetetlen visszaállítani azt, ami elveszett. A Summa Theologiae-ban Aquinói Szent Tamás a gyilkosságot hozza erre példaként, amikor nem lehetséges az elvett élet visszaadása, ezért a gyilkos nem adhatja vissza a társadalomnak, azt, amivel tartozik. Ezért mondja Szent Ágoston, hogy a halálbüntetés elfogadásával legalább olyan mértékben állítja helyre a rendet, amennyire képes. És ebben egy fontos szempont van: ha nem tudjuk visszaadni pontosan azt a dolgot, amit elvettünk, legalább olyan mértékben kell törekednünk visszafizetni, amennyire tudjuk.

Istennel kapcsolatban a retribuitív igazságosságot engesztelésnek hívják. A legtöbb ember kudarcot vall a megfelelő engesztelés végzésében élete során. Ez nem csak igazságosság kérdése, hanem szeretet kérdése is. De, ahogy az igazságosság vonatkozásában sok területen kell engesztelést végeznünk, sok dolgot kell visszaadnunk Istennek is: az első, magát a bűnt. A hagyományban sok szent mondja, hogy a bűn az akaratban van, ezért amikor elkövetjük a bűnt, létrejön egy minket ahhoz a bűnhöz kötő erő, és csak a pap által adott feloldozás oldja el ezt a köteléket. Persze mindannyian tudjuk, hogy a tökéletes bánat is feloldja ezt a köteléket, és sokan azt gondolják, hogy a tökéletes bánat bármely fán megterem. De az Egyház ennek az ellenkezőjét mondja: a tökéletes bánat egy rendkívüli kegyelem, ami annyit jelent, hogy a dolgok megszokott rendjén túl van, és ritkán fordul elő. Az emberek azt mondják, hogy halálos bűnben vagyok, ezért gyorsan felindítom a tökéletes bánatot. Sok szerencsét! Remélem Isten megadja a kegyelmet hozzá! A lényeg: az akaratunkban lévő bűnt Istennek kell megbocsátania, normál esetben ez a gyónás révén történik meg. Az engesztelés első formája tehát az, hogy visszafordulsz, meggyónsz és jóvá teszed a dolgokat, legalább azáltal, hogy elismered: amit tettél az rossz volt.

Aztán amellett, hogy minden bűn az akaratban van, minden alkalommal, amikor bűnt követsz el, használod a képességeidet, ami miatt minden elkövetett bűnnel rendetlenné válnak képességeid. Sokszor előfordul gyónásban, hogy azt mondják az emberek: „Atyám, halálos bűnt követtem el (általában a hatodik parancsolattal kapcsolatban), ezért úgy döntöttem, hogy kiélvezem. Így X további bűnt követtem el.” A legtöbb ember tudja, hogy mivel elvesztette a kegyelmi állapotot, elvesztette a legfontosabbat. Ez igaz, de valahányszor újra elköveted, súlyosan megsérted Istent, újra, minden egyes alkalommal. Másodsorban, minden egyes alkalommal, amikor elköveted, súlyosan rendetlenné teszed képességeidet. Ezért a képességeidet újra kell rendezni, mert amikor elköveted a bűnt növeled a bűn súlyát. Hogyan javíthatod ki ezt?

A képességeid rendetlenné válása miatt az Isten iránti engesztelés elsődleges módja az erények kifejlesztése: dolgoznod kell az adott bűnnel ellentétes erényen. Vagy ebben az életben teszed meg, vagy a tisztítótűzben, mert senki sem állhat meg Isten előtt a lelkén még a legcsekélyebb folttal sem. Ezért törekedned kell arra, hogy minden egyes hibától, rossz szokástól, rendezetlen hajlamtól megszabadulj. Ennek módja, hogy abbahagyod a bűnt és elkezded kifejleszteni az erényt.

A másik mód az ima, mert az imádság a képességeidet Isten felé fordítja, hiszen az alsóbb képességeket is használjuk az elmélkedésben, a szóbeli imában, stb. Aztán ott van a bűnbánat, az önmegtagadás (mortifikáció) – mert a bűn elkövetésénél az alsóbbrendű képességeink rendezetlenné válnak, ezért meg kell tagadnunk őket, olyan dolgokat kell tennünk, amelyek ellentétesek velük. És ez igen gyakran fájdalmas. A legtöbb ember kerüli a fájdalmat, de a szenvedés révén történik meg a tisztulás, és a szenvedésen keresztül tudunk elégtételt adni Istennek és engesztelést végezni.

Ez nem csak a belső képességeinkben van így. Az értelmünk azért rendezetlen, mert a dolgokat másként látjuk, az alsóbb képességeink az ellentétes hajlamok miatt, ezért helyre kell hoznunk a kárt, amit okoztunk. De ez nem csak bennünk van, ez a külső világban is így van.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. október 21.