I. Rit­kán gyó­nók szá­má­ra – a Tíz­pa­rancs alap­ján

Mi­kor gyón­tam utol­já­ra?

Mi­ért ma­radt el ilyen so­ká­ig?

1. Ura­dat, Is­te­ne­det imádd és csak Ne­ki szol­gálj!

– Imád­ko­zom-e reg­ge­len­te? (El­ter­ve­zem-e, ho­gyan fo­gom ma Is­tent és em­ber­tár­sa­i­mat szol­gál­ni?)

– Imád­ko­zom-e es­tén­ként? (Há­lát adok-e a na­pért? Vég­zek-e lel­ki­is­me­ret-vizs­gá­la­tot?)

2. Is­ten ne­vét hi­á­ba ne vedd!

– Ká­rom­kod­tam? (Is­ten és a szen­tek ne­vét ej­tet­tem-e ki át­ko­zó­dó, csú­nya sza­vak kí­sé­re­té­ben? – Mi­lyen gyak­ran?)

– Szok­tam-e em­le­get­ni Is­ten ne­vét fö­lös­le­ge­sen, tisz­te­let­le­nül? (Mon­dok-e egy fo­hászt, ha ká­rom­lást hal­lok?)

– Es­kü­döz­tem fö­lös­le­ge­sen? – Szent dol­gok­kal tré­fál­koz­tam?

3. Az Úr nap­ját szen­teld meg!

– Va­sár­nap, ün­nep­nap mu­lasz­tot­tam-e szent­mi­sét? (Ha­nyag­ság­ból? Hány­szor?)

– Szent­mi­sén Is­ten és az ott­le­vők irán­ti sze­re­tet­tel vet­tem részt?

– Pi­he­nés­re és ün­nep­lés­re for­dí­tot­tam-e az egyházi ün­ne­pe­ket?

– A bűn­bá­na­ti na­po­kon szok­tam-e va­la­mit ten­ni Is­ten irán­ti sze­re­tet­ből? (Ha el­fe­lej­tet­tem, pó­tol­tam-e más na­pon?)

4. Atyá­dat és anyá­dat tisz­teld!

– Tisz­te­lem-e szü­le­i­met? En­ge­del­mes va­gyok-e? Pró­bá­lok-e örö­met sze­rez­ni ne­kik?

– Tisz­te­lem-e az idő­seb­be­ket? (Is­ko­lá­ban, ut­cán, stb?)

5. Ne ölj!

– Szok­tam-e ve­re­ked­ni, dur­vás­kod­ni, gú­nyo­lód­ni? – Má­sok­nak fáj­dal­mat okoz­ni? (Ha meg­bán­tot­tam va­la­kit, pró­bál­tam-e jó­vá­ten­ni?)

– Vi­gyá­zok-e egés­zsé­gem­re? (Ke­rü­löm-e a do­hány­zást, az al­ko­holt?)

– Csá­bí­tot­tam-e mást bűn­re?

6. Ne pa­ráz­nál­kodj!

– Pa­ráz­nál­kod­tam-e? – Gon­dol­tam, be­szél­tem-e tisz­tá­ta­lant? (Vö. 50.l.)

– Néz­tem, ol­vas­tam-e szán­dé­ko­san ilyet?

– Cse­le­ked­tem-e tisz­tá­ta­lan – más­sal vagy ma­ga­mmal („ön­ki­e­lé­gí­tés”?) (Hány­szor?)

7. Ne lopj!

– Vet­tem-e el olyat, ami nem az enyém? (Vi­ssza­ad­tam-e már?)

– Vi­gyáz­tam-e ma­gam és má­sok hol­mi­já­ra?

– Fe­le­lős­nek ér­zem-e ma­gam a kö­zös­ség ja­va­i­ért? (Is­ko­lá­ban, ut­cán, vo­na­ton?)

– Nem „lo­pom-e” az időt? – Be­csü­let­tel vég­zem-e kö­te­les­sé­ge­i­met? (Hit­tan, ta­nu­lás, mun­ka?)

8. Ha­mis ta­nú­sá­got ne szólj em­ber­tár­sad el­len!

– Ha­zud­tam? – Okoz­tam-e ez­zel más­nak kárt?

– Rá­gal­maz­tam? (Fog­tam-e más­ra olyat, ami nem igaz? Jó­vá­tet­tem-e ezt?)

– Meg­véd­tem-e más be­csü­le­tét, ha te­het­tem?

9-10. Em­ber­tár­sad há­zas­tár­sát ne kí­vánd! Se más egye­bet, ami az övé, ne kí­vánd!

– Irigy­ked­tem-e? (Más ér­té­ke­i­re, te­het­sé­gé­re, stb.?)

– Szí­ve­sen ad­tam-e rá­szo­ru­lók­nak? (Tu­laj­do­nom­ból, időm­ből?)

II. Rend­sze­res gyó­nók szá­má­ra

(Nézd át a „rit­kán gyó­nók” lel­ki tük­rét is: kü­lö­nö­sen az 1., 3. és 4. pa­ran­csot!)

1. Is­ten ter­ve ró­lam

Is­ten­nek szép ter­ve van ró­lam. Az a ter­ve, hogy Jé­zus ki­bon­ta­koz­has­sék ben­nem. Ne­kem e cé­lért csak egyet kell ten­nem: min­den­ben tel­je­sí­te­nem az Ő aka­ra­tát.

– Él-e ben­nem a vágy, hogy Is­ten ter­ve te­lje­sül­jön ben­nem? – Hogy meg­ta­lál­jam azt a hi­va­tást, ami­re Is­ten szánt? – Imád­ko­zom-e ezért?

– Ne ag­gód­ja­tok – mond­ja Jé­zus. Tu­dom-e rá­bíz­ni ma­gam Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­té­re?

– Tö­rek­szem-e ar­ra, hogy job­ban meg­is­mer­jem hi­te­met, s ez­ál­tal Is­ten re­ám vo­nat­ko­zó ter­vét?

– Szá­nok-e ele­gen­dő időt az Ist­ennel va­ló kap­cso­lat el­mé­lyí­té­sé­re? (Ima, szent­írás, lel­ki ol­vas­má­nyok, el­mél­ke­dé­sek, stb. – lel­kive­ze­tőm­mel va­ló meg­be­szé­lés alap­ján?)

– Fi­gye­lek-e lel­kive­ze­tőm irá­nyí­tá­sá­ra?

– Lel­ki­is­me­re­tem ál­tal a Szent­lé­lek ve­zet, hogy Is­ten ter­ve meg­va­ló­sul­has­son ben­nem. – Azon­nal kö­ve­tem-e lel­ki­is­me­re­tem in­dí­tá­sa­it? (Pl. hogy ne vá­la­szol­jak egy sér­tés­re; ne néz­zek meg va­la­mit; el­ső szó­ra en­ge­del­mes­ked­jek; reg­gel azon­nal ugor­jak ki az ágy­ból, stb?)

– Kö­te­les­sé­ge­i­met (hit­tan, ta­nu­lás, mun­ka) be­csü­let­tel öröm­mel vég­zem-e?

– Rend­sze­res va­gyok-e az ét­ke­zés­ben – vagy gyak­ran tor­kos­ko­dom?

– Cse­le­ke­de­te­im előtt né­ha meg­ál­lok-e, hogy meg­gon­dol­jam: most, itt ho­gyan tu­dom tel­je­sí­te­ni Is­ten aka­ra­tát?

2. Jé­zus a test­vér­ben

Is­ten el­ső aka­ra­ta, hogy sze­res­sük Őt és em­ber­tár­sun­kat. (Amit egy­nek te­szünk, Ne­ki tesszük.)

– Ész­re­vet­tem-e Jé­zus jó­sá­gát em­ber­tár­sa­im­ban? – Örö­met sze­rez­tem-e ne­kik az­zal, hogy meg­di­csér­tem a ben­nük le­vő jót? (Vagy sok­szor meg­bí­rál­tam őket?)

– Le­ga­lább olyan­kor, ha ne­he­zem­re esett má­sok szol­gá­la­ta, gon­dol­tam-e ar­ra, hogy em­ber­tár­sa­im­ban Jé­zust szol­gá­lom?

– Az­zal az el­ha­tá­ro­zás­sal szok­tam-e em­ber­tár­sa­im kö­zé men­ni (is­ko­lá­ba, hit­tan­ra, ha­za), hogy örö­met aka­rok sze­rez­ni ne­kik? – Vagy in­kább az­zal az el­vá­rás­sal, hogy ők sze­rez­ze­nek ne­kem örö­met?

– Tud­tam-e má­sok ked­vé­ért le­mon­da­ni aka­ra­tom­ról, el­kép­ze­lé­sem­ről? – Vagy min­den áron ra­gasz­ko­dom ah­hoz?

3. Jé­zus a szen­ve­dés­ben

Jé­zus a ke­resz­ten, majd el­ha­gyott­sá­gában ma­gá­ra vet­te szen­ve­dé­sün­ket. Azó­ta min­den fáj­da­lom­ban fel­is­mer­het­jük Őt. Ha ve­le egye­sü­lünk, min­den szen­ve­dés a fel­tá­ma­dás­ba ve­zet.

– Tes­ti és lel­ki fáj­dal­ma­im­ban fel­is­mer­tem és kö­szön­töt­tem-e a szen­ve­dő Jé­zust? Ve­le egye­sül­ten öröm­mel aján­lot­tam-e fel szen­ve­dé­se­met má­so­kért?

– Hi­bá­im, gyen­ge­sé­ge­im ér­ze­té­ben fel­is­mer­tem-e az ér­tünk gyen­gé­vé lett Jé­zust? Így si­ke­rült-e új­ra­kez­de­nem az Ő ere­jé­ben?

– Szen­ve­dé­sem­ben, ked­vet­len­sé­gem­ben gon­dol­ta­m-e ar­ra, hogy a sö­tét­ség­ből a sze­re­tet ve­zet ki? (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)

– Ha egy hi­bá­zó, bű­nös em­bert lát­tam, gon­dol­tam-e ar­ra, hogy Jé­zus ér­te is meg­halt? – S tud­tam-e Jé­zus sze­mé­vel néz­ni rá?

– Bár­mi­lyen fáj­da­lom­mal, sö­tét­ség­gel ta­lál­koz­tam, kö­szön­töt­tem-e ott is Jé­zust?

4. Szent­há­rom­sá­gos kül­de­té­sem

Is­ten aján­dé­ka­it, a szent­sé­gek ke­gyel­me­it azért kap­juk, hogy hasz­nál­junk ve­le má­sok­nak; hogy ők is el­jus­sa­nak Is­ten­hez.

– Gon­do­lok-e ar­ra, hogy fe­le­lős va­gyok em­ber­tár­sa­i­mért? – Hogy úgy kell sze­ret­nem őket, hogy Jé­zus meg­szü­let­hes­sék és nö­ve­ked­hes­sék ben­nünk?

– Tö­rek­szem-e ar­ra, hogy Jé­zus él­hes­sen ben­nem? – Hi­szen csak Ő tud ben­nem meg­té­rí­te­ni má­so­kat!

– Tö­rek­szem-e ar­ra, hogy hit­ta­nos­tár­sa­im és köz­tem nö­ve­ked­jék a sze­re­tet? – Hi­szen Jé­zus azt akar­ja, hogy er­ről is­mer­je meg Is­tent a vi­lág!

– Ha fe­szült­ség volt hit­test­vé­re­im és köz­tem, el­kö­vet­tem-e min­dent, hogy ez meg­szűn­jék?

– Vég­zek-e va­la­mi konk­rét szol­gá­la­tot ke­resz­tény kö­zös­sé­gem (egy­ház­kö­zség, hit­ta­no­sok) ér­de­ké­ben? – Va­jon mit te­het­nék még?

Kö­szö­nöm Uram, hogy meg­mu­tat­tad gyen­ge­sé­ge­met és a Te Jó­sá­go­dat.
Add, hogy erőd­ből új éle­tet kezd­hes­sek!

Létrehozva 2011. december 29.