,,Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28)

Nemrégiben azon kaptam magam, hogy a megszokottnál jobban törekszem az optimizmusra. Nem részletezem az okokat; mindannyianunknak van listája. De rájöttem, hogy a listámon vannak törlendő dolgok, melyek miatt jobban elmerültem a világban, mint ahogy Isten szerette volna.

A rossz hírektől rossz gondolkodásmódom alakult ki. Túlságosan belemerültem a „játékba”, haragudtam a játékvezetőkre, és azon gondolkodtam, miért engedte meg Isten, hogy a játékosok megússzák a szabálytalanságokat. És ez nem csak a politikával volt így. Az utóbbi időben az Egyház sem jeleskedett a pontgyűjtésben. Istenem, hova meneküljön akkor egy hithű katolikus?

Ez nem jó hozzáállás.

Ahelyett, hogy azt várjuk, hogy Isten rakjon rendet, a mi feladatunk rendbe tenni a saját házunkat. Természetesen törődnünk kell azzal, ami körülöttünk zajlik – a nyolc boldogság szerint élve-, de ha az önigazolókat utánozva csak kritizálunk másokat, azzal aláássuk az Evangélium üzenetét. A csalódásnak nem kétségbeeséshez kellene vezetnie, hanem közelebb vinnie Istenünkhöz erőt kérni, hogy még több erővel tudjuk folytatni.

A mai kultúra sokakat tévútra vezet, de a szentségek ereje segít ellenállni.

A harag és a kétségbeesés a gonosz kísértése.

Jézus egy jobb utat tanított nekünk: vegyük fel keresztünket és kövessük őt, győztes Megváltónkat, aki nem félt a veszteségtől, életét adta a mi üdvösségünkért.

Megláttam, hogy a rám nehezedő súly felesleges iga volt, amelyen könnyíteni tudok, ha átalakítom a gondolkodásom. Íme néhány gondolat, amelyek segítettek visszanyerni a Krisztusban gyökerező örömet és békét.

1. Minden Isten tudtával történik, ezért meg kell maradnunk a békességben: Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” (Jn 13,7). „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róm 8,28).

2. Gyűlölhetünk helyzeteket, de az embereket nem. Imádkozzunk a játékosokért, függetlenül a politikájuktól. Ez egy módja annak, hogy ellenségeinket úgy szeressük, mint önmagunkat, ahogy Jézus parancsolta.

3. Minden csalódásban benne rejlik a kegyelem lehetősége. Felajánlhatjuk a legkisebb kellemetlenségeket is a saját szándékainkért.

4. Fogadjuk el a valóságot, majd keressük meg benne a helyünket. Isten most ebbe a helyzetbe hozott, és majd vezet, ha kérjük.

5. Az aggodalmaskodás nem ima. Pio atya azt mondta: ,,Imádkozz, remélj, és ne aggódj.” Jézus így tanított minket a Máté 6:34 -ben: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról.  A mának elég a maga baja.”

6. Imádkozzuk az ,,Isten szolgája”, Dolindo Ruotolo (1882-1971) nápolyi atya által írt Szent Önátadás kilencedét. A kilenc nap során elmondott rövid ima után tízszer imádkozzunk így: „Ó, Jézus, minden bizalmamat beléd vetem; Te gondoskodj mindenről.” Ez egy hathatós ima, amit önmagában is lehet imádkozni, amikor stressz vagy szomorúság támad ránk.

7. Jézus figyelmeztetett a megosztottságra, ezért elvárja, hogy felnőjünk a feladathoz: „Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.” (Lk 12,53).

8. Panasz nélkül fogadjuk el a keresztény kihívást. ,,Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,24–26)

9. Tartsunk ki a hitben. ,,Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8) „Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.” (Zsolt 9,10)

10. Végezzünk több olyan dolgot, ami erővel tölt el és jót tesz a lelkünknek: ez lehet ima, szentségimádás, böjt, Szentírás olvasása, és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása. Táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk és szívjunk friss levegőt, hogy a testünk és a lelkünk is fitt legyen. Takarítsunk, rakjunk rendet, legyünk szervezettek, hogy a környezetünk is békét árasszon.

 Itt az ideje, hogy visszaszerezzük eltökéltségünket és perspektívánkat, hogy újra lássuk, mit jelent kereszténynek lenni. Isten parancsot adott nekünk: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” (Lk 10,27)

Ebben a tekintetben semmi sem változott. És nekünk sem kellene.

A cikk forrása angol nyelven
E. Cs. fordítása

Létrehozva 2021. február 8.