„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (Mik 6,8)

Örömkönnyek lepték el a szemem az asztalnál, ahol egy lelkésszel beszélgettem. A lányáról, Abbyről mesélt, akinek váratlan terhessége nemcsak a család, hanem az egész gyülekezet életére nagy hatással volt.

A születendő gyermek apja bűnöző volt, több időt töltött börtönben, mint szabadlábon, nem tartozott Abby barátai közé. A lány bocsánatot kért szüleitől a fájdalomért, amit okozott, szeretett volna hazatérni, és ez meg is történt. Aranyos kislánya született. A családban mindenki örült a kis jövevénynek, még ha eredetileg nem így képzelték is el a család bővülését.

A lelkész még a várandósság alatt közölte a hírt a gyülekezettel, és ők méltó módon fogadták. Volt, aki apró ajándékot vett a babának, és lerakta az ajtó elé. Biztatták Abbyt, és dicsérték, hogy az élet mellett döntött. De az érintett meg leginkább, ami ez után következett az elbeszélésben.

Abby megkérte édesapját, hogy a gyermek bemutatása az ő templomában történhessen. A lelkész beleegyezett, és felvette a többi bemutatandó gyermek sorába a kislányt.

A gyermekbemutatási szertartáson, amikor a szülőpárok egyenként odaviszik gyermeküket az oltárhoz, a lelkész a következő kéréssel fordul a gyülekezethez: „Kérem azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez tartoznak, álljanak fel!” Ezután a lelkész külön azért a családért, a gyermek melletti elköteleződésükért imádkozik.

Abby gyermekének bemutatásakor is ez történt, egymás után vitték az oltárhoz a gyermekeket, míg aztán rájuk került a sor.

A lelkész ugyanazt a kérést mondta, mint a többieknél is: „Kérem azokat a családtagokat, akik ehhez a gyermekhez és édesanyjához tartoznak, álljanak fel!”

Ami ezután történt, megmutatja, milyennek álmodta meg Isten a világot: felállt az egész gyülekezet.

A nemkívánt terhességgel szembesülő édesanyákat segítő országos egyházi szolgálat vezetőjeként elsőkézből tapasztalom, milyen ereje van a gyülekezet szeretetének, kedvességének. A gyülekezet lelki családja lehet az egyedülálló anyának, nem csak a várandósság alatt, hanem egész további életében. A gyülekezet szeretetharcosai segíthetnek neki túllátni a váratlan helyzeten, mely minden éber pillanatát felemészti, és bátorságot önthetnek belé.

Isten egyedi erősségekkel, képességekkel, szenvedélyekkel oltott be téged, hogy általuk megváltoztasd a világot. Ott van benned a lehetőség, hogy segíts valakinek, hogy tudjon bátor lenni. Együttműködve eljuthatunk oda, hogy az élet választása legyen az egyetlen opció.

Isten elvárja, hogy használjuk ezeket az adottságainkat, és megmondja azt, is, hogyan: „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, törekedj szeretetre, és járj alázatosan a te Isteneddel.” Mik 6,8

Alább felsorolok néhány kérdést, melyek alapján elgondolkozhatsz azon, mi lehet a te sajátos szereped, hogyan segítheted közösségedet, azokat, akik hatókörödön belül élnek:

1. Mi az, ami szenvedélyt lobbant benned? Mi a kedvenc hobbid? Fel tudod-e használni valamiképpen a pro-life mozgalomban, vagy más nemes cél érdekében? Például: ha szeretsz a számokkal foglalkozni, taníts meg egy egyedülálló anyukát, hogyan ossza be a pénzét. Ha karriertanácsokat szeretsz adni, segíts egy embernek megírni a pályázatát álláskereséshez. Ha szereted a gyermekeket, vállalj gyerekvigyázást. Ha az autókat bütykölöd szívesen, segíts megjavítani egy gyermekeit fuvarozó anyuka kocsiját.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. január 24.