Raymond Leo Burke bíboros homiliája a Guadalupe-i Szűzanya ünnepnapján, 2020. december 12-én

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Nehéz szívvel, szomorúan jövünk a Guadalupe-i Szűzanyához az ünnepnapján. Nemzetünk olyan válságon megy keresztül, amely szabad és demokratikus jövőjét fenyegeti. A marxista materializmus világméretű elterjedése, amely már oly sokak életét vitte pusztulásba és halálba, és amely évtizedeken át fenyegette nemzetünk alapjait, most úgy tűnik, megragadja a nemzetünk feletti kormányzó hatalmat. A gazdasági haszon elérése érdekében mi, nemzetként megengedtük, hogy függővé váljunk a Kínai Kommunista Párttól, egy olyan ideológiától, amely teljes mértékben ellentétes azokkal a keresztény alapokkal, melyek által a család és a nemzet biztonságban marad és virágzik. Az Egyesült Államokról beszélek, de nyilvánvalóan sok más nemzet is hasonló, riasztó válságban van.

Aztán itt van a titokzatos Wuhan vírus, amelynek természetéről és megelőzéséről a tömegtájékoztatás naponta ellentmondásos információval szolgál. Ami azonban világos, hogy bizonyos erők ezt a családok és az államok kárára használják gonosz terveik előmozdítására. Ezek az erők azt mondják, hogy most alanyai vagyunk az úgynevezett „Nagy Újraindításnak”, az „Új Normálisnak”, melyet ők diktálnak számunkra a polgárok és a nemzetek manipulációja, a tudatlanság és a félelem által. Most meg kell találnunk egy betegségben és annak megelőzésében az utat, hogy megértsük és mi irányítsuk saját életünket, nem pedig Isten és az Ő megváltásra vonatkozó terve. Püspökök és papok, valamint sok hívő kinyilvánította a szilárd katekézis siralmas hiányát. Úgy tűnik, hogy az egyházban sokan nem értik, hogyan folytatja Krisztus megmentő munkáját a pestis és más katasztrófák idején.

Mi több, Anyaszentegyházunkat, Krisztus makulátlan menyasszonyát, melyben Krisztus mindig az örök üdvösségünkért dolgozik, napról napra növekedő erkölcsi korrupcióról szóló jelentések sújtják, különösen a hatodik és hetedik parancsolatot illetően. Saját nemzetünkben a Theodore McCarrick-ról szóló jelentések jogosan ösztönöznek sok odaadó katolikust arra, hogy megkérdőjelezzék azokat a pásztorokat, akiknek Krisztusnak az egyházra vonatkozó tervével összhangban biztos vezetőknek kellene lenniük a hit igazságainak tanításával, imában vezetve őket Isten megfelelő imádására, irányítva őket az Egyház állandó tanításának eszközeivel.

A hívők túl gyakran nem kapnak választ, vagy csak olyant, ami nem a hitre és az erkölcsre vonatkozó változatlan igazságokon alapul. Olyan válaszokat kapnak, melyek látszólag nem a pásztoroktól, hanem világi vezetőktől származnak. A zűrzavar, hogy mit tanít és követel meg valójában az Egyház tőlünk, tanításával összhangban, egyre nagyobb megosztottságot hoz létre Krisztus testén belül. Mindez megbénítja az egyházat az isteni igazságról és az isteni szeretetről való tanúságtételről szóló küldetésében egy olyan időszakban, amikor a világnak soha nem volt jobban szüksége arra, hogy az Egyház jelzőfény legyen. Amikor találkozik a világgal, az egyház helytelenül akarja magát beilleszteni a világba ahelyett, hogy a világot a minden emberi szívbe írt isteni törvénynek engedelmeskedve felszólítaná megtérésre, és kinyilatkoztatná annak teljességében Isten Fiának megváltó megtestesülését.

Ezek a súlyos bajok természetesen hatalmas kihívást jelentenek mindennapi keresztény életünk számára. A válság hatása a világban és az egyházban mindannyiunk számára mély. Sokan a legfájdalmasabb szenvedést, fizikai, érzelmi és lelki szenvedést élnek meg, amit egy ilyen helyzet szükségszerűen okoz. Egy olyan időszakban, amikor leginkább közel kell állnunk egymáshoz a keresztény szeretetben, a világi erők elszigetelnének minket, és elhitetnék velünk, hogy egyedül vagyunk, és a világi erőktől függünk, melyek istentelen és gyilkos programjuk rabszolgáivá tesznek bennünket.

De nem vagyunk egyedül. Bizalommal hozzuk nehéz szívünket Isten Szűz Anyjához, az egyház anyjához. Ő elvezet bennünket szeplőtelen szívéhez, zarándoklatra jövünk hozzá, a Guadalupe-i Szűzanya ünnepére. Ő úgy szól hozzánk, ahogy beszélt Szent Juan Diego-hoz, amikor úgy tűnt, hogy legyőzi őt nagybátyja -akivel együtt élt, és akiről ő gondoskodott-, Juan Bernardino halálos betegsége, és a nagy kihívás, hogy előre vigye a nagy munkát, melyet a Szűzanya bízott rá. Amikor kifejezte a tehetetlenséget és a lehetetlenséget, a Szűzanya így válaszolt:

Nem én vagyok-e itt, akié a megtiszteltetés, hogy anyád lehetek? Nem vagy-e az árnyékomban és a védelmem alatt? Nem én vagyok-e az örömöd forrása? Nem a köpenyem rejtekében vagy-e, karjaim ölelésében? [1]

Ma ezeket a szavakat mondja nekünk.

A szeplőtelen Szűz az a nő, aki napba öltözött, akinek a gyermeke arra rendeltetett, hogy megmentse a világot a gonosz hatalmától. Ő kinyilvánítja nekünk az igazságot, melyről a Jelenések könyve tanúsítja, hogy isteni Fia születésekor „elragadták Istenhez és az Ő trónjához”. [2] Biztosítja, hogy az Atyaisten valóban beteljesítette a Fiú Isten megváltó megtestesülése által az örök üdvösségre tett ígéretét, melyet Zakariás próféta szavai által újultak meg: „Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek.” [3]

Nehéz szívünket egyesítjük az Istenanya szeplőtelen szívével, a mi Anyánkkal, akit Gábriel arkangyal helyesen „kegyelemmel teljesnek” szólított. [4] Oly sok rossz közepette Isten Szűz Anyja elfogadja a szívünket, és elviszi gyógyulásuk és erejük forrásához, Jézus, Isten és ember, Fiúisten, az ő Fia szent szívéhez. Arra vezet minket, hogy felemeljük a szívünket Jézus dicsőséges, átszúrt Szívéhez, akiben egyedül találunk üdvösséget.

Pontosan az ilyen nehéz idők miatt vágyott arra a Szűzanya, hogy itt épüljön fel a háza, melyben számtalan lelket vonz fiához, a mi Szabadítónkhoz, a következő szavakkal: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” [5] Az ő szentélye itt áll, mint egy jelzőfény, amely az örök üdvösséghez vonz minket. Saját elhívásunk, az egyetemes Egyház elhívásának képe az, hogy az isteni igazság és szeretet világosságát fényesen tükröző jelzőfény legyünk a világban, tükrözve Krisztus valóságát, aki dicsőségben ül az Atya jobbján, és ugyanakkor velünk lakozik az Egyházban.

Igen, a szívünk érthetően nehéz, de Krisztus, Szűz Anyja közbenjárása által felemeli a szívünket az Övéhez, megújítva a Belé vetett bizalmunkat, aki örök üdvösséget ígért nekünk az Egyházban. Ő soha nem lesz hűtlen az ígéreteihez. Soha nem fog elhagyni minket. Ne hagyjuk, hogy a világ erői és hamis próféták megtévesszenek bennünket. Ne hagyjuk el Krisztust, és ne keressük üdvösségünket olyan helyeken, ahol soha nem találjuk meg. Soha ne felejtsük el azokat a szavakat, melyekkel a Szűzanya azonosította magát Szent Juan Diegó előtti első jelenésében:

Tudjad biztosan, drága és legkisebb fiam, hogy valóban én vagyok az örökké tökéletes Szűz Mária, akié a megtiszteltetés, hogy anyja az egyetlen igaz Istennek, akiért mindannyian élünk, az emberek Teremtője, minden körülöttünk lévőnek és hozzánk közel állónak az Ura, a Mennyország Ura, a Föld Ura.

Nagyon szeretném, ha itt építenék fel szent kis házamat, melyben bemutatom Őt, felmagasztalom Őt, amikor felfedi kilétét, minden embernek odaadom Őt minden személyes szeretetemben, Őt, aki az én könyörületes tekintetem, Őt, aki az én segítségem, Őt, aki az én üdvösségem. [6]

A Guadalupe-i Szűzanya szentélye legyen mindig méltó eszköz, mely által Mária Szeplőtelen Szíve vonzza magához a szíveket, és elhozza őket Jézus dicsőséges, átszúrt Szívéhez, a gyógyulás és az erő egyetlen forrásához ebben az életben, és az örök életre.

A záró áldás előtt lesz a lovagok beiktatása és lovaggá ütése a Szűzanya Oltárlovagok közé, azon fiúknál és fiatal férfiaknál, akik a Szent Liturgiában szolgálják Urunkat ebben a templomban. Imádkozzunk, kérve a Szűzanya és Szent Juan Diego közbenjárását, hogy Nicholas Kotnour, Michael Row és Thomas Wilson, akiket be kell iktatni a lovagok közé, kitartsanak a felkészülésben, hogy Szűzanya Oltárlovagok legyenek, és hogy Ian Peratt és Charlie Ilfrey, akiket lovaggá ütnek, mindig hűek maradjanak a magas küldetéshez, melyet elfogadtak. Tükröződjön a Mi Urunk oltáránál nyújtott szolgálatuk szentsége a Szűzanya vezetése és védelme alatt, mindennapi életük minden területén.

A Guadalupe-i Szűzanya szeplőtelen szívének szerető palástja alatt emeljük fel nehéz szívünket Jézus dicsőséges, átszúrt szívéhez. Bizakodva, hogy Urunk üdvözülésre tett ígérete beteljesedik számunkra, adjuk át szívünket teljesen az Úrnak az Ő szent egyházában. Bízzunk abban, hogy az Ő szívében megtaláljuk azt a bölcsességet és erőt, hogy ezekben a nehéz időkben úgy éljünk, hogy szemünk Őrá szegezzük és az üdvösségre, melyet Szűz Mária istenanyasága által elhoz hozzánk a világba 

Jézus szíve, azok megváltása, akik bíznak Tebenned, könyörülj rajtunk.
Guadalupe-i Szűzanya, Amerika Anyja és az Új Evangelizáció Csillaga, imádkozz érettünk.
Szent József, az Anyaszentegyház védelmezője, imádkozz érettünk.
Szent Juan Diego, imádkozz értünk.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Raymond Leo Burke bíboros

A cikk forrása angol nyelven

[1] “¿No estoy yo aquí, yo, que tengo el honor de ser tu madre? ¿No estás bajo mi sombra y resguardo? ¿No soy yo la fuente de tu alegría? ¿No estás en el hueco de mi manto, en el cruce de mis brazos?” “El Nican Mopohua,” tr. Instituto Superior de Estudios Guadalupanos, Carl A. Anderson y Eduardo Chávez, Nuestra Señora de Guadalupe. Madre de la civilización del amor (México, D.F.: Random House Mondadori, S.A. de C.V., 2010), 220. o., 119. [Nican Mopohua]. Angol fordítás: “A Nican Mopohua,” Carl A. Anderson és Eduardo Chávez, Our Lady of Guadalupe: Mother of the Civilization of Love (New York: Doubleday, 2009), 179. o., 119. sz. [Nican Mopohua Eng].

[2] Jel 13,5

[3] Kiv 29,45

[4] Lk 1,28

[5] Jn 2,5

[6] “Know it, be sure, my son, the smallest, that I am truly the always perfect Holy Virgin Mary, that I have the honor of being the Mother of the most true God for whom one lives, the Creator of people, the Owner of closeness and immediacy, the Owner of heaven , the Owner of the earth.

I very much want, very much desire, that here my sacred house be erected, where I will show it, I will praise it by making it manifest, I will give it to the people in all my personal love, to Him who is my compassionate gaze, to Him who is my help, to Him who is my salvation. ” Nican Mopohua, p. 214, nn. 26-28. English translation: Nican Mopohua Eng, p. 173, us. 26-28.

A Nagy Újraindítás (Great Reset)

Ez nem összeesküvéselmélet – ez a valóság… Fr. Mark Goring elmagyarázza öt percben a lényeget.

Létrehozva 2020. december 21.