A szerző engedélyével. A szerk.

Krisztusnak a Mindenség Királyának ünnepét XI. Pius pápa rendelte el és iktatta be a római kalendáriumba 1925. december 11-én publikált Quas primas apostoli levelével.

Az ünnep bevezetésével XI. Pius világosan kifejezésre juttatta, hogy a világban lévő bajok forrása nem más, mint a népek, államok és egyének elpártolása Krisztustól, illetve uralmának és törvényeinek megvetése, semmibe vétele.

A gyógyulás csak onnan jöhet a világ és az emberiség számára, ha Krisztus, kinek „minden hatalom megadatott égen és a földön” (Vö. Mt) újra elfoglalhatja az Őt megillető első helyet az államok, a törvényhozás, a családok és az egyének életében egyaránt!

A hitigazságok elmélyítésének legkiválóbb módja azok nyilvános kultuszban történő megünneplése. „Az évenként visszatérő ünnepek úgyszólván örökké beszélnek. A tanítás leginkább az észre hat, az Ünnep az értelmet és a szívet, tehát az egész embert üdvösen befolyásolja. S mivel az ember lélekből és testből áll, az ünnepnapok külső fényében kell megindulnia és föllelkesülnie, hogy az isteni tanítás a szent szertartások változatos szépségének hatása alatt jobban beleivódjék, és hússá, vérré váljék, s benne a lelki életben való előrehaladás elhatározását megérlelje.” (Vö. XI. Pius Quas primas)

Krisztus királyi mivoltát kifejezetten hirdeti a Szentírás, dogmaként tanítja az Anyaszentegyház, és uralkodói karaktere jelen van és megjelenik az egyházi év valamennyi kiemelkedő ünnepeiben.

 Az ószövetségi szentírásban Dániel próféta tanítja: „Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.” (Dán 7, 13−14) Valamennyi próféta és a zsoltárok egyöntetűen tanúsítják, hogy az eljövendő Messiás Dávid királyi házából származik majd és uralkodni fog mindörökké.

Lukács evangéliumában Jézus születésének hírüladásakor Gábor angyal az ószövetségi jövendölésekre hivatkozik, amikor Máriának kijelenti: „Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1, 32−33) János evangéliumában maga az Úr Jézus jelenti ki Pilátus előtt: „Igen én király vagyok, s arra születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való hallgat az én szavamra.” (Jn 18, 37) János a Jelenések könyvében úgy látja az Emberfiát, akinek ruhájára írva van: „királyoknak királya és uralkodóknak ura” (Vö. Jel 19, 16)

Az Anyaszentegyház a niceai hitvallásban imádkozza.: „… és az Ő országának nem lesz vége”, és hittételként tanítja, hogy Krisztus az emberiség és a világ királya.

 Az ünnepek ünnepe (sollemnitas sollemnitatum) a húsvét, amely korban is a legrégibb, egyidős az Anyaszentegyházzal, Krisztust kezdettől fogva győztesként, uralkodóként hirdeti, ki győzelmet aratott a bűn és a halál fölött. A húsvéti öröménekben a diákónus így énekel: ”A halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus és az alvilág mélyéről, mint győző tért vissza!”

Epifánia, vagyis Vízkereszt ünnepe, amely a 3. században lett felvéve az ünnepek sorába,  szentmiséjének introitusában (kezdőénekében) így énekel: „Íme eljött az Uralkodó az Úr, s kezében az uralom, a hatalom és az ország” A napkeleti bölcsek leborulásukkal és ajándékaikkal uralkodójuknak ismerték el Krisztust!

Karácsony ünnepe a 4. század óta úgy magasztalja a született Üdvözítőt, mint a „béke fejedelmét, …kinek vállán az uralom”, s kit az angyali seregek hirdetnek, és akinek a pásztorok, mint Üdvözítőjüknek és Uruknak hódolnak.

Az adventi szent időszak első felében a szent liturgia úgy tekint Krisztusra, mint a világ végén eljövendő uralkodóra és bíróra!

Az Úr Napja, amelyet IV. Orbán pápa 1264-ben iktatott be hivatalosan a kalendáriumba, és  e szent ünnepen a krisztushívők ünnepi diadalmenetben köszöntik Urukat és hódolnak előtte, ki közöttük él és trónol a legméltóságosabb Oltáriszentségben. 

Urunk színe változásának ünnepét (aug. 6.), melynek gyökerei a 7. századik nyúlnak vissza, de hivatalosan III. Kallixtus pápa rendelte el az egész Egyház számára 1457-ben. Az ünnep liturgiája ragyogó fényben, hófehér ruhában, királyi ornátusban állítja elénk Isten egyszülött Fiát, ki a Tábor hegyén előre hirdeti üdvözítő keresztjének győzelmét és dicsőségét!

IX. Pius pápa 1856-ban vezette be hivatalosan Jézus Szentséges Szívének ünnepét. Krisztus Urunk szentséges Szívének lángoló szeretetével fel kívánja melegíteni a hideg, fagyos és lanyha lelkeket és megkívánja hódítani minden ember szívét!

Az uralkodói, királyi hatalom velejárója a teljes joghatósági hatalom, amely magában foglalja a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat egyaránt! A királyi méltósággal rendesen vele jár a tulajdonjogi hatalom is!

Krisztus uralkodói hatalmának alapja és bizonyossága dogmatikailag a személyes egység tanából vezethető le. Jézus Krisztus személye a második isteni személy (Fiú). A  hatalom, pedig a személyben gyökerezik. A Fiú ugyanazzal az isteni hatalommal rendelkezik, mint az Atya és a Szentlélek, s ezért Jézus királyi hatalma „örök hatalom, mely el nem enyészik” (Vö. Dán 7, 14)!

Az ember Krisztust ezért minden teremtmény köteles uralkodójának elismerni és engedelmességgel tartozik neki!

Jézus Krisztus mindannyiunk királya és uralkodója a teremtés jogán, mivel az örök Atya „benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtett!” (Vö. Kol 1, 16) Az ég és föld, az angyal és ember Krisztusért és Krisztus által van!

Jézus Krisztus minden ember királya és uralkodója a megváltás jogán, mert: „nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. (Vö. 1Pét 1, 18−19) S miként Szent Pál írja: „Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok!” (1Kor 6, 19b) Schütz Antal írja: „Az Üdvözítő földi királyságának legáldozatosabb tette, kereszthalála, melyben királyi méltósága teljesen a szenvedés palástjába rejtőzött, egyben dicsőséges királyságának kezdete, sírja az időkön és teremtéseken végig haladó királyi útjának diadalkapuja, s ennek a diadalmenetnek fő állomásai pokolraszállása, feltámadása és mennybemenetele.”(Dogmatika I. 494. o.)

Jézus Krisztus minden ember számára a legfőbb Törvényhozó! Máté evangéliumában, a Hegyi beszédben úgy jelenik meg, mint új Mózes, aki új Tórát (Törvényt) hoz! Nincs szüksége felsőbb tekintélyre, Ő a saját nevében és hatalmával nyilatkozik, amikor így szól: „Én mondom nektek…”(Vö. Mt 5, 44) S János evangéliumában kijelenti: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. (Vö. Jn 14, 21a)

Jézus Krisztus, mint legfőbb bíró ítélkezik a világ, a népek, nemzetek és az egyének fölött! „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki, úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.” (Jn 5,  22)

Jézus Krisztus, mint a kegyelem Királya, a hit, a keresztség, és a bűnbocsánat fürdője által a megszentelő kegyelem ruhájába öltöztet bennünket és részesit az ő uralmában. Bangha Béla írja: „A megszentelő kegyelem az a királyi palást, amelyben az Isten gyermekei járnak, amelyet a puszta szolgák, az istenfiúságot nélkülözők nem hordhatnak, s amelyen az Úr megismeri az ő örököseit és fiait. A megszentelő kegyelem az a gyűrű, amely a lelkünket a Szentlélekkel eljegyzi, amely jogot ad nekünk arra, hogy Isten fiainak hívassunk s azok is legyünk s egykor, mint teljes jogú örökösök osztozzunk Krisztussal az Ő trónjának birtokában és az ő dicsőségében.” (Örök Élet Igéi I. 156. o.)

Életünk, szívünk felajánlásával hódoljunk a Királyok Királyának, s hirdesse életünk az Ő Igazságát és Országát! 

Ft. Grujber Zsolt plébános

Források

• Szentírás
• XI. Pius: Quas Primas Apostoli levél
• Schütz Antal: Dogmatika I.
• Radó Polikárp: Az egyházi év
• Szunyogh Xavér: Missale
• XVI. Benedek: Názáreti Jézus I.
• Bangha Béla: Örök Élet Igéi I.

Létrehozva 2020. november 22.