(egy levelezőlistáról)

Minthogy az égést sav okozza, a “lúgos kémhatás angyalát” hívom segítségül, hogy közömbösítse a savat.

Kedves Gábor Atya!

Bizonyára nem véletlenül imádkoztál éppen ebben a formában. De miért nem elég egy általánosabb imacél, mondjuk: “Jézus, kérlek szüntesd meg a   gyomorégésemet, Szent Szűz, kérlek imádkozz velem ezért.” (Ezt azért kérdezem, hogy jobban megértsem a szellemi harc logikáját, nem azért, hogy felesleges kérdésekkel tartsalak fel.)

Egyáltalán nem állítom, hogy így KELL imádkozni, vagy hogy ez a legjobb. De a következőkből indulok ki:

1.) Meg vagyok győződve arról, hogy fizikai világunk eszmei alapja az angyalokban található. Erről a Kerubban részletesen írtam. Nem igen tudok tehát úgy gondolni a körülöttem-bennem zajló folyamatokra, hogy az angyalok szerepérõl megfeledkezzem. Pl. mialatt a feloldozást mondom, gyónóm problémáit sötét gomolyként látom fantáziámban, ez a gonosz őt érintő befolyása; a szabadító szavak alatt ez a sötétség kavarodni- oszladozni kezd, Isten angyalaival ütjük-gyomrozzuk a gonoszt, a sötét gomoly laza köddé foszlik, mire a feloldozást befejeztem. Tudom, hogy lesznek még az illetőnek harcai, de azt is tudom, hogy egy csatát megnyertünk.

2.) Sokat olvastam a gyógyító és közbenjáró imáról, és mindig úgy találtam, hogy annak meglehetősen általános tapasztalat szerint minél konkrétabbnak kell lennie. Ez gyakran kifejezetten parancs formáját ölti, pl. “te szív, most megnyugszol és szépen, békés ritmusban versz tovább, Jézus nevében”. Ezt sokszor csináltam már, amikor megbolondult a szívem.  Másoknak más a fantáziája, mások a tapasztalatai, mások a mintaképei. Semmiféle általános vagy kötelezõ sablont nem kívánok fölállítani.

Nagy szentek spirituális ereje akkora volt, hogy külön imádság nélkül is menekült tőlük a gonosz lélek, pl. Szent Padre Pio elől. Minthogy azonban az ima eredményességének feltétele a hit, hitem erősítésére alkalmazom az eredmény elképzelését, ahogy azt Agnes Sanfordtól, a gyógyító ima egyik modern úttörőjétől tanultam. Saját derűs-játékos hozzáállásomat nem tartom rossznak, belső bizonytalanságomat (mi tagadás, létezik), a gonosz így tudja legkevésbé kihasználni.

Imádságom egy gyarló bűnös kapcsolata a végtelen Szentséggel, sok tétovázás és tájékozódás után alakult így. Azt gondolom, a személyes fejlődési és tanulási folyamatot, az egyéni stílus fáradságos kialakítását senki sem spórolhatja meg. Az imádság mindig személyes kaland lesz, soha nem képzelhető el egy számítógépnek adott parancs mintájára. Sokan így képzelik és méltatlankodnak, hogy nem az történt, amit elvártak. Ez paródiája az imának. Az Abszolút Szépség árad imánkon keresztül a világba, fantasztikus gazdagságban és változatosságban, s miközben használ, alakít is bennünket.

Azt olvastam egy okos könyvben: “Ne úgy imádkozz, ahogy nem tudsz, hanem úgy imádkozz, ahogy tudsz.” Ezt bölcs tanácsnak tartom mindenki számára.

(2004)

Létrehozva 2018. május 4.