NEHÉZ ERKÖLCSI KÉRDÉS: Van-e ezeknek az egyéneknek halhatatlan lelkük? Igen, van. És ez az igazság csak megerősíti az Egyház erkölcsi tanítását.

Kérdés: Amikor emberi élet fogan a reprodukciós technológiák által, melyek helyettesítik a házassági aktust, a fogantatás produktumai teljesen emberiek? Van-e ezeknek az egyéneknek halhatatlan lelkük? Jogosultak-e a megkeresztelkedésre? Mi van, ha csak halálos genetikai kutatás céljából hozták létre őket, és soha nem akarták, hogy esélyt kapjanak a további életre, vajon Isten együttműködik-e a tudósokkal, és létrehoz egy lelket? Ha ezekre a válasz igen, akkor nem veszélyezteti ez az Egyház erkölcsi tanítását? Más szóval, nem gyengíti az Egyház ítéletét az IVF (mesterséges megtermékenyítés), ha az Egyház végül elismeri, hogy a világi következtetést, hogy a laboratóriumi eljárás produktuma erkölcsileg egyenértékű az anyaméhben fogant gyermekkel? — Sean Code atya, Johnstown, Pennsylvania

Válasz: a válasz az első kérdéssorra valóban igen. És nem, hogy a tanítás, mely szerint az így létrehozott teljesen emberi gyermekek gyengítik az Egyház ítéletét az IVF-fel kapcsolatban – valójában erősíti azt.

A kétségek annak az általánosabb kérdésnek a variációi, hogy vajon bármely gyermek teljesen emberi-e, aki olyan cselekedet által fogant meg, amely nem őrzi meg az egység és a nemzés közötti kapcsolatot.

Gyermekek fogannak az idők kezdete óta a házasságon kívüli közösülés, házasságtörés és nemi erőszak útján, és ez továbbra is így lesz, Isten mégis mindig együttműködik ezekkel a tiltott cselekedetekkel, hogy létrehozzon emberi lényeket, akikbe lelket lehel.

Ugyanezt teszi a laboratóriumi eljárások során létrejött emberi élettel is.

Az a tény, hogy az élet egy Petri-csészében jön létre, nem releváns az élet belső állapotát tekintve. Ez azért van, mert a mi teljes emberiségünk – a mi személyiségünk – nem függvénye a környezetünknek, nem egy attribútum, ami a külső körülmények eredményeként jön létre. Ez a lényeg számunkra.

Megkérdezhetjük, hogy mikor kezdődik ez a benső státus?

Mivel az emberek egy testből és lélekből álló, egyesült egyedek, mind a testnek, mind a léleknek létre kell jönnie; ehhez pedig egy független, de korrelált feltételnek kell teljesülnie.

Biológiai szinten a feltétel abban a pillanatban teljesül, amikor egy biológiailag humán szervezet létrejön. A humán klónozás (azaz aszexuális reprodukció) megjelenése előtt ez általában a megtermékenyítés pillanatában volt („általában”, mert az egypetéjű iker egy kicsivel később jön létre). A klónozás folyamatával egy új humán szervezet jön létre az átprogramozási folyamat betetőzésekor, amikor az átprogramozott sejt zigótává válik.

Spirituális szinten a feltétel akkor teljesül, amikor Isten egy halhatatlan lelket lehel ebbe az egyénbe. Ez abban a pillanatban történik, amikor az organizmus létrejön.

Az Egyház soha nem tanította ezt kötelező jelleggel, de nagyon közel volt ehhez. 1987-ben a Hittani Kongregáció azt tanította, hogy „a szellemi lélek létezését kísérlet útján természetesen nem lehet megfelelően igazolni. Az embriológia eredményei azonban értékes útmutatást adtak ahhoz, hogy értelmünkkel a személyes jelenlétet az emberi élet első pillanatától kezdve belássuk: Hogyan lehetne egy emberi individuum nem emberi személy?” (Donum Vitae, 5). És 2008-ban, ugyanez a kongregáció kijelentette: „Az emberi embriónak ezért a kezdetektől fogva megvan egy személynek megfelelő méltósága” (Dignitas Personae, 5).

Ez a belső méltóság (más néven „erkölcsi érték”) az embrió létrejöttének külső körülményeitől függetlenül kezdődik. Azt mondhatjuk, hogy Isten köti magát ahhoz, hogy emberi lelket leheljen bármilyen entitásba, amely emberi szervezetté válik abban a pillanatban, függetlenül a külső körülményektől.

Ezért minden emberi szervezetet emberi személyként kell kezelni, bárhol is legyen, függetlenül a származásának körülményeitől, bárhogy is néz ki, függetlenül attól, hogy milyen fiatal, kicsiny vagy erős, stb., ha biológiailag emberi szervezet, egy lélekkel rendelkező emberi teremtésteljes méltóságával kell kezelni, beleértve a megkeresztelést, ha lehetséges.

Amit itt mondtam, az az Élet Evangéliumának szíve és lelke: hogy minden embert, állapotától függetlenül, Isten szeret, amely eredendően értékes és boldogságra rendeltetve a királyságban.

Ez a tanítás nem ássa alá azt, hogy az Egyház elítéli a mesterséges megtermékenyítést, hanem egyrészt megalapozza, másrészt nagyban növeli annak hatalmát és meggyőződését.

Ez azért van, mert az IVF helytelensége pontosan abból a tényből ered, hogy az egyén teljesen kihasználja azt, hogy emberi.

Amikor egy emberi lényt a házastársi nemi aktustól eltérő cselekvések révén hozunk létre, az általunk létrehozott gyermeket instrumentalizáljuk, úgy kezeljük őt, mint egy produktumot, valamit, amit el kell készíteni,  nem pedig megszülni.

De minden gyermek megérdemli, hogy szeretetben szülessen meg, hogy a házastársi önátadás gyümölcseként jöjjön létre; minden gyermek megérdemli, hogy a friss virág legyen, egy pár testközösségének szőlőjeként. Ez a közösség – a férj és a feleség szeretete – az egyetlen természetes környezet, ami teljes mértékben illik egy személy jövőbeliségéhez. Bármi, ami ennél kevesebb, az őt is deperszonalizálja.

A legerősebb értelemben mondom azt, hogy „megérdemli”. Az igazságszolgáltatásban minden emberi életet teljes személyes eredetűnek tekintjük. Ha ezt megtagadjuk tőlük, súlyosan megbántjuk őket. Teljesen emberek ők? Természetesen. Ha létrehozunk, kísérletezünk velük és megöljük őket, megtévesztjük őket eredetüket illetően, megtévesztjük őket az életükben, és megtévesztjük őket a halálukban. De teljes emberségük, a személyiségük egy jottányit sem kompromittálódik.

Miközben nagy együttérzéssel kell fogadnunk azokat, akik meddőségben szenvednek, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy e súlyos helytelenségek erőteljes elítélése szerves része az Egyház meddő pároknak, valamint a reproduktív biológusoknak és a termékenységi orvosoknak szóló életpárti üzenetének.

És mégis, úgy tűnik, hogy kevesen figyelnek.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. november 21.