„Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 12,1-2)

Érezted már, hogy legszívesebben feladnád? Érezted lelki lábad fájdalmát, hajdan erős szíved gyengülését, a tűz hamvadását a kebledben? Én igen. És rájöttem, hogy sokan éreznek így körülöttem.

Kedvetlenül álldogáltam a megyei futóverseny nézői közt, mikor mellettem álló sógornőm szájához emelte a megafonját. Nem engem akart biztatni, hanem a fiát, Stu-t.
Hetven lelkes fiatalember állt a rajthoz. Mikor a lövés eldördült, elkezdődött az öt kilométeres erdei vágta. Amint Stu lába elhagyta a startvonalat, Pat belekiáltott a megafonba.

„Haj-rá Stu!” – nem egyszer, hanem tíz másodpercenként. Amikor a fiú kikerült a látóteréből, az anyja átfutott a kanyargó pálya egy másik pontjához, ahol át fognak haladni a versenyzők. Még ha senki sem volt a láthatáron, akkor sem hagyta abba a biztatást: „Haj-rá, Stu!”.

Megkérdeztem, szerinte hallja-e a fia. „Nem tudom, de ha a legkisebb esély van rá, hogy igen, azt akarom, hogy hallja a biztatásomat” – válaszolta. Így hát 16 percen át rendületlenül pumpálta fia szívébe a bátorságot és önbizalmat.

A verseny után megkérdeztem Stutól, hogy a fák között futva hallotta-e anyja biztatását.
„Ó igen – felelte, – a teljes szakaszon hallottam.”
„És mit jelentett neked?” – kérdeztem.
„Segít, hogy ne akarjak kiszállni” – válaszolta.
„Amikor sajognak a lábaim, ég a tüdőm, és úgy érzem, hánynom kell, meghallom anya biztatását, és futni akarok tovább.”

A Biblia így tanít: „Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki a rá váró öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és most Isten trónjának jobbján ül” (Zsid 12,1-2).

Látod a sok tanút a pálya mentén? „Hajrá, kislány! Ne add fel! Fuss tovább! Csak a célvonalat lásd magad előtt!” Neked szurkolnak.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. július 31.