Sokszor találkoztam már házasságra készülő párokkal, akik tisztaságban akarnak élni, de tanácsot kértek abban, hogy meddig mehetnek el a gyengédség kifejezésében. Hol a határ? Egy csók? Egy ölelés? Vagy annál több? 

Úgy is mondhatnánk: mi az, ami még nem bűn és mi az, ami már bűn? 

De valójában nem a házasságra készülőkről akarok most írni. Az igazság az, hogy egyénileg is próbálgatjuk az önmagunkkal való “gyengédség” határait. Más szóval feltesszük magunknak a kérdést: honnantól kezdve számít valami önkielégítésnek? Milyen videó számít már pornónak? Ahogy a párok mondják: “volt minden, de nem feküdtünk le egymással”, úgy az egyén is hajlamos azt mondani: játszottam magammal, de nem élveztem el, vagy: én csak fürdőruha reklámokat nézegettem a neten. Ilyenkor azt hisszük hogy hősök vagyunk.

Mindkét esetben – a pároknál és az egyénnél is – arról van szó, hogy tkp. az érzékiség, kéjvágy (angolul: lust) hajt minket, de megpróbáljuk másképp elnevezni, vagy éppen sehogy és csak gyorsan átsiklunk rajta. Könnyebb ugyanis egy bizonyos cselekedetet rossznak mondani (lefeküdni valakivel, orgazmusra jutni), mint belátni, hogy a baj mélyebben, a lélek szintjén van. Kiderülhet, hogy még mielőtt bármit TETTÜNK volna a szexualitás terén, már önmagában a vágyakozásunk iránya is célt tévesztett, vagyis bűnös.

Nekem nagy segítséget jelent, ha nem így teszem fel a kérdést: “amit tenni készülök, az bűn vagy még nem bűn?”

hanem így: “amit tenni készülök, azt valódi szeretetből teszem-e?”

“Tagadhatatlan, hogy a szerelem és az élvezetvágy között nem mindig könnyű különbséget tenni… Az élvezetvágy néha álruhát visel, és kívülről szeretetnek látszik… Szívünk belős mozgását kell megfigyelnünk” 

(vö. Christopher West: Test teológiája kezdőknek, Kiadó: missionispossible.hu,  81-82. oldal) 

Amikor szívünk belső mozgását, igazi indítóinkat megfigyeljük, jó, ha van összehasonlítási alapunk. 

Szexualitás terén az igazi szeretetből fakadó tettek Isten szeretetének 4 jellemvonását tükrözik: 

• szabad 
• maradéktalan
• visszavonhatatlan
• életet fakasztó

Az egyszerűség kedvéért nézzük az önkielégítés esetét: 

• szabad? – Nem. Leginkább belső kényszerek, megszokások, feszültségek, függőség indít rá.
• maradéktalan? – Nem. Ha van egyáltalán az önkielégítésnél egy “másik”, akkor az a fantáziában van, vagy a monitoron. Nem mondható, hogy ezek közül egy valakinek maradéktalanul odaadom magam, sőt, százával váltogatom a “partnereimet”
• visszavonhatatlan? – Nem. Megint: ha van egyáltalán egy “másik”, akkor nem tartok ki mellette mindhalálig. Sőt, ha a pornóról van szó, a videókban szereplők közül sokan belehalnak abba, hogy használom őket, amivel egy bizonyos igényt tartok fenn a pornófilm gyártók rendszerében, amihez pl. az embercsempészet is hozzájárul.
• életet fakasztó? – Nem. Önkielégítésből tudtommal nem született még gyerek.

Tehát figyeld meg inkább szíved irányultságát, hogy az igazi szeretetre irányul-e. Ha felfedezed, hogy nem, vagy nem egészen, nem kell megijedni. Ezzel mind így vagyunk. De ennek belátása a kulcs egy mélyebb gyógyuláshoz, amit Isten meg fog adni neked, ha vágyódsz rá.

Kitartás!

Létrehozva 2020. július 12.