„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil 3,12)

Úgy érzed, néha sokkal könnyebb tanácsot adni másoknak, mint neked magadnak aszerint élned? Én gyakran elcsodálkozom, miután leteszem a telefont. Valóban én mondtam ezeket a bölcs szavakat? Ejha! Talán nekem is követnem kéne saját tanácsaimat!

Talán képmutatónak tűnhet, hogy magamnak is ugyanarra a tanácsra van szükségem, amit másnak adok, de nem hiszem, hogy Isten így tekint rá. Ő tudja, hogy bár hiszünk Igéjében, előfordul, hogy nem kapaszkodunk Belé úgy, ahogy kellene, és többet aggódunk meg kételkedünk, mint amennyit imádkozunk.

Eszembe jutnak Pál szavai a filippibeli gyülekezethez: „Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem” (Fil 3,12).

Pál ellátja őket utasításokkal alázatról, egységről, Istenismeretről, majd a 12. versben közli, hogy ő maga sem jutott még el a célba.

Nekem reményt ad ez a mondat.

Tudok kegyes tanácsokat adni, bölcs szavakat mondani barátaimnak, de azt is tudom, hogy együtt haladunk az úton. Nem érkezett meg egyikünk sem. A kulcs a továbbhaladáshoz, ahogy Pál rámutat, az, hogy maradjunk alázatosak. Lesznek időszakok, amikor saját cselekedeteink nem érnek fel a keresztény tanácsokhoz, melyeket másoknak adunk, de törekednünk kell a cél felé. Isten Igéje továbbra is az élet tökéletes térképe, akkor is, ha néha elmaradozunk.

Pál minden erejével arra törekedett, hogy megismerje Istent, mert Krisztus őt magához ragadta. Arról a köztes állapotról beszél, amelyben mi, hívők tartózkodunk. Igen, Jézus magához ragadta a szívünket! Igen, meg akarjuk Őt osztani másokkal! De még ekkor, ez alatt is törekszünk Isten jobb megismerésére.

Tarts ki Krisztus közvetítésében. Használd szavait továbbra is tanácsként vagy vigasztalásra. Mert Ő a legjobb, amit adhatunk. Előfordul, hogy elszalasztunk egy jelet? Igen, de ezzel nincs semmi baj, ha folytatjuk a kutatást. Isten tudja, hogy hatásunk nem tökéletességünkből ered. Inkább a győzelemből, amit gyengeségeinken aratunk, a küzdőtéren szerzett sebeinkből, melyek azt üzenik másoknak: „Sikerülni fog, ha kitartasz Isten követésében – én is ennek köszönhetem, hogy túljutok az egyes napokon.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. július 9.