A halálra felkészülés művészete: a katolikus boldog halál

Bona mors – jó, boldog halál. A legkatolikusabb koncepció.

Kell-e pánikolniuk a katolikusoknak a világjárványok miatt? Csak akkor, ha nincsenek felkészülve a halálra, de ezt kerülniük kell. Noha a katolikusok többsége sajnos rendszerint nincs felkészülve saját halálára, a jelen pillanatok (még akkor is, ha az ilyen pillanatokra jellemző, média-vezérelt tömeges pánik ösztönzi őket) nagyon hasznosak a hívők számára, hogy arra összpontosítsanak, hogy szükséges lelküket felkészíteni a halálra.

Ebben az értelemben áldás a jelen pillanata. Noha a halál gyakran felkészületlenül ragad el bennünket (bár katolikusként imádkoznunk kell azért, hogy ne legyen ez a helyzet), amikor veszélyes új kórokozó van közöttünk, nem érvelhetünk azzal a Hatalmas Bíró előtt, hogy „nem tudtuk jobban.” Megcsináltuk és igenis jobban tudjuk, és mi lehet jobb idő a jó halálra való felkészüléshez?

Míg Nick Donnelly diakónus túlélési útmutatójának első része (amelyet újra megosztottunk itt) a rendszeres szentségekhez (különösen a bűnbánathoz és az Eucharisztiához) járulás nélküli élet terheiről szól, ez a második rész a boldog halálra való felkészülésre szolgál.

Katolikus túlélési útmutató a COVID-19-hez, második rész

A halálra felkészülés művészete (Ars Moriendi – a meghalás művészete)
és imák a boldog halálért (Bona Mors)

A COVID-19 koronavírus-járvány sokunk számára a halál gondolatát sokkal hangsúlyosabbá tette.

Szétfoszlott az illúzió, hogy idős kort élünk meg, melyben a halál távoli fenyegetésnek tűnik, és szembesülünk halandóságunk igazságával.

Néhányunk kritikus betegségben szenvedhet a COVID-19 miatt, akár életveszélyes komplikációk is lehetnek. A vírus terjedésének megakadályozásához és az egészségügyi dolgozók védelméhez a szigorú karantén protokollok azt jelentik, hogy valószínűleg meg leszünk fosztva a papok pasztorális gondozásától halálos ágyunkon. Ez olyan kilátás, amely joggal aggaszt sokunkat ma. Mélységes szorongást érezhetünk, ha magunkra hagynak, hogy egyedül viseljük el a lelkiatya nélkül történő meghalás nyomorúságát.

Ilyen körülmények között két hagyományos áhitat ismerete és gyakorlása nagyobb békességgel, nyugalommal és lélekjelenléttel segít bennünket szembenézni a halállal, lehetővé téve számunkra a keresztény reményben való felkészülést a halálra. Ez a két hagyományos áhitat az Ars Moriendi és a Bona Mors – a meghalás művészete és a boldog halálért való imák. Még ha fiatalok és egészségesek vagyunk is, mindannyian profitálhatunk ebből a két áhitatból, amelyek az örök élet perspektívájából segítik élni életünket.

A feltámadt Krisztus átalakítja a halált

A halál Ősszüleink bűnének szörnyű következménye, amely kifejezi ’Isten haragját és felháborodását’ (1Móz 2:17; vö. Trenti Zsinatnak az eredeti bűnnel kapcsolatos rendelete, 1.) A halál egyúttal fogságunk baljóslatú megnyilvánulása az ördög felé, „aki a halálon uralkodott” (Zsid 2,14). Ahogy Szent Ágoston magyarázta:

„Első engedetlenségünk következtében magunkban hordozzuk a halál csíráját. Isten az első embert igaznak teremtette, de mivel megromlott, ezért romlott utódokat hozott létre. A bűnös embertől bűnös emberek származtak. A testi halál nem a természet törvénye szerint való, hanem a bűn büntetése.” (Szent Ágoston: Isten városa, XIII. Könyv, 1. fejezet)

Csak ezen okok miatt érthető, hogy miért természetes az egyén rettegése a haláltól; még akkor is, ha nincsenek tisztában a félelem természetfeletti eredetével.

A halál közeledtével mindannyiunknak meg kell birkóznunk ezzel az ősi rettegéssel, amely – a keresztény hit és a szentségi élet megerősítése nélkül – nyomasztó lehet.

Urunk feltámadása mindent megváltoztat. Ahogy Aquinói Szent Tamás mondja, a feltámadás a ’minden jó dolog kezdete és példája’ (ST III q.53 a.1, ad 3.) – „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” (Jn 11,25)

Krisztus, az ő Szent Fia együttérző szeretetének szenvedésében, a kereszten haldoklásával elviselte Isten haragjának és felháborodásának büntetését, és megszabadította az emberiséget az ördög halálos erejének fogságából:

„Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?… De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” (1Kor 15,54-55; 57)

A mi Urunk halál fölötti győzelméből és a Sátán legyőzéséből fakad, hogy a jó halál művészete és a boldog halálért való imák átalakítják a halállal kapcsolatos megtapasztalásunkat.

„A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.” (Róm 6,4).

A jó halál művészete

A jó halál művészetéről szóló híres, könyv hosszúságú elmélkedésében Bellarmin Szent Róbert SJ az alapvető keresztény remény megfogalmazásával kezdi megfogalmazni ezt az áhitatot – bár a halál önmagában nem tekinthető jónak, mert bűnből származik, Isten az Ő gondoskodó bölcsességében ’úgy érezte, hogy a halálból sok áldás támad’. A legnagyobb áldás az, hogy a földi élet börtönéből kapu lehet Isten Királyságához. Ezért Bellarmine kiindulópontja a jó halál művészetéhez az, hogy Krisztus kegyelme által ’a jó ember halála nem tűnik borzalmasnak, hanem édesnek; nem szörnyűnek, hanem kedvesnek’. Ezt a halálhoz való hozzáállást példázza Szent Pál, amikor azt írja: „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” (Fil 1,21)

Eamon Duffy professzor az angliai reformáció előtti katolicizmusról szóló korszakalkotó könyvében ismerteti a középkori kézikönyvek célját és elemeit, melyek a papokat vezették a haldokló betegek felkészítéséhez. Ezek a pasztorális gyakorlatok ismertetik az Ars Moriendi felépítését és tartalmát. Ez a következő elemeket tartalmazta:

Első. A pap a haldoklónak a keresztet mutatja, melyet az arca elé tart, hogy megnyugtassa őt, hogy ’ebben a képben Megváltójukat imádhatják és emlékezhetnek szenvedésére, melyet Ő a bűnökért szenvedett el’. ( Az oltár megfosztása, 314. oldal ). Az angol misztikus, Norwichi Julianna, a feszület bemutatásának hatását írta le akkor, amikor súlyos beteg volt. „A plébános mutatta a keresztet az arcom előtt, és azt mondta: leányom, elhoztam neked a Megváltó képmását. Nézz rá, és nyugodj meg, találj vígaszt abból, hogy hódolsz Neki, aki meghalt érted és értem”. (Julian of Norwich: Showings. 128. old.)

Második. Az Ars Moriendi hangsúlyozta azt a vígaszt, melyet a keresztre feszített Krisztusról való elmélkedéssel lehet elérni, Szent Bernát népszerű elmélkedése segítségével. Ez az elmélkedés Jézust írta le a kereszten, széttárt karokkal, fejét lehajtva, hogy megölelje és megcsókolja a bűnöst, oldalsebe látszik, hogy felfedje égő szeretetét. Ez Szent Bernát misztikus látomásából származik, melynek során látta, hogy a keresztre feszített Krisztus lehajol a keresztről, hogy megölelje őt és támasza legyen. A keresztre feszített Krisztus könyörülete a bűnös iránt gyakori téma volt Szent Bernát írásaiban:

„A világ dühöng, a hús kemény, és az ördög csapdát állít, de én nem esek el, mert a lábamat szilárd szikla támasztja. Lehet, hogy súlyosan vétkeztem. A lelkiismeretemet félelemmel töltené el, de nem lenne zűrzavar, mert emlékeznék az Úr sebeire: Ő megsebesült a mi gonoszságainkért. Milyen bűn olyan halálos, hogy Krisztus halála által nem bocsátható meg? És ha szem előtt tartom ezt az erős, hatékony orvosságot, soha többé nem félek a bűn rosszindulatától.” (Beszéd 1130-ból)

Harmadik. Ebben az összefüggésben, a mi Urunk kereszthalálával bűneinkért és az ő könyörületével a bűnösök iránt, a pap megkérdezte a haldokló embert, hogy bíztassa az őszinte megbánásra – hogy kizárólag Krisztus megváltó szenvedésében bízzon. Ahogy Szent Ágoston írta: „Bármennyire is ártatlan lehetett életed, egyetlen kereszténynek sem kellene meghalnia másképp, mint a bűnbánat állapotában.” (Idézte Richard Challoner püspök, Garden of the Soul). Eamon Duffy elmagyarázza, hogy ennek a kikérdezésnek az volt a célja, hogy a haldokló keresztény megismerje saját állapotát még akkor is, ha ez zavarja és megijeszti őt; mert jobb volt egészséges félelemmel és rettegéssel zavarni a haldoklót, mint hagyni, hogy kárhozatba jusson. Ennek célja az volt, hogy a haldokló felidézze a Krisztusba vetett hit kinyilatkoztatását és bűneinek valódi megbánását.

Negyedik. Az ilyen hitvallás és bűnbánat azért volt, hogy megerősítse a haldokló személyt, hogy ellenálljon az ördög utolsó támadásának:

„A halálos ágy a keresztény ember lelkéért folyó küzdelem középpontja, amikor az ördög minden erejét összeszedi, hogy a lelket elfordítsa Krisztustól és az Ő keresztjétől az önmarcangolásra vagy az önbizalomra. Ezen kísértések ellen a kereszt és a megváltottak seregei gyűltek össze, hogy segítsék a haldokló keresztényt. A hálószoba zsúfolt csatatérré vált, középpontjában az ágyban levő férfi vagy nő utolsó haláltusájával.” (Duffy, 317. old.)

Követve az elvet, hogy a figyelmeztetés időt ad a felkészülésre, az Ars Moriendi felkészítette a keresztény lelket arra, hogy azonosítsa és elviselje az ördög öt kísértését a haldoklás idején:

1. A hit elleni kísértés. Az utolsó pillanatban az ördög megkísérti a haldokló keresztényt a hitehagyással, ami ellen imádkozniuk kell a hit erényéért, és kitartóan meg kell újítaniuk a kereszteléskor kapott hitüket.

2. A kétségbeesés kísértése. Az ördög megkísérti a haldoklót, hogy kétségbeessen Isten megbocsátását illetően, mivel a halálos bűnöket megbocsáthatatlannak tünteti fel, aminek ellent kell állni a remény erényéért, Isten megbocsátását kérő imával.

3. Kísértés a dühös türelmetlenségre. A haldokló személyt megkísértik, hogy utasítsa el Isten megengedő akaratát ahhoz, hogy elviselje a betegséget és a halált, amely megnyilvánul türelmetlenségben és csalódottságban az egyén helyzetével és pályájával kapcsolatban. Ezt ellensúlyozni kell a türelem, a béketűrés és az irgalmasság szándékos gyakorlásával.

4. Csábítás a büszkeségre. Az erő csökkenésével és az irányítás hiányával szembesülve a haldoklót az ördög megkísérti, hogy kétségbeesetten a hamis biztonságérzetbe kapaszkodjon azáltal, hogy múltbeli eredményeire és társadalmi helyzetére összpontosítson. Ahelyett, hogy belemerülne ebbe az illúzióba, a kereszténynek meg kell tennie bűneinek őszinte értékelését. Alázatot kell tanúsítania, amely teljesen az Istenre hagyatkozásban fejeződik ki.

5. Kisértés emberekhez és vagyonhoz történő mohó kötődésre. Amikor az ember szembesül a halál mélyszegénységével, az ördög megkísért bennünket, hogy ragaszkodjunk a kapcsolatainkhoz és a tulajdonunkhoz. Ennek az illúziónak az elhárításához a haldoklónak keresnie kell az elszakadást, elfogadva az elszakadást a képességektől és az ismerős biztonságtól, és ráhagyatkozni Istenre: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46)

Ötödik. Az Ars Moriendi megerősítette és ösztönözte a keresztényt, hogy harcoljon az ördöggel, biztosítva őket az angyalok és szentek aktív jelenlétéről és közvetlen segítségéről. Emlékeztette őket, hogy nagy bűnösök társaságában voltak, akikből nagy szentek váltak, mint például Szent Péter, Szent Mária Magdolna, Szent Disma, a jó tolvaj és Szent Pál. Szent John Henry Newman epikus verse, a Gerontius álma, színesen festi le Őrangyalunk szerepét a halál órájában, segítve a lelket Isten ítélőszéke elé, és védve a démonok végső támadásaitól.

Hatodik. A család és a barátok fontos szerepet játszottak abban a pillanatban, amikor a haldokló személy lelkét kilehelvén, hangosan imádkoztak. Amint azt a tradicionális Római Misszálé „A haldoklás imádságai” című szakaszában kimondja,

„Amikor a halál pillanata közeledik, akkor mindenkinek, aki az ágy mellett áll, nagy buzgósággal és térdre borulva kell imádkoznia. Ha a haldokló erre képes, akkor ezt kell mondania: Jézus, Jézus, Jézus. Ha nem tudja, akkor a közelében álló személynek, vagy magának a papnak ezt tiszta hangon kell megtennie.”

Ars Moriendi a COVID-19 világjárvány alatt

A kórházi karanténba kerülvén és megfosztva papjaink és családunk segítségétől halálunk órájában, indokolt a haldoklás művészetének gyakorlása, mint gyakori áhitat. A következők alapja a jelenlegi körülményekhez igazított hagyományos gyakorlat:

1. Nézz a feszületre, vagy gondolj rá képzeletben, és imádd Megváltódat. Emlékezz szenvedésére, amelyet bűneidért szenvedett el.

2. Elmélkedj a Megváltó irgalmasságáról, amit irántad, bűnös iránt tanúsított. Képzeld el Jézust a kereszten, kitárt karokkal, fejét lehajtva, átölelve és támogatva téged, segítve a szembesülést saját bűneiddel.

3. Végezd el lelkiismereted általános vizsgálatát, és kérd a Szentlelket, hogy tárja fel életed bűneit. Kérd az őszinte bűnbánat kegyelmét, és ne keress kifogást vagy ésszerűséget a bűnös cselekedetekben, bízva kizárólag Krisztus megváltó szenvedésében. Ha tudomásod van bármilyen bocsánatos vagy halálos bűnről, kérd a kegyelmet a tökéletes bűnbánathoz, ami egy pap távollétében is (bizonyos feltételek mellett) feloldoz eme bűnök alól.

4. Várható, hogy az ördög végső támadást indít, amikor haldokolsz. Imádkozz a kegyelemért, az alábbiak szerint:

• A hitehagyás ellen – imádkozz a hit erényéért, és erősítsd meg újra a kereszteléskor kapott hitet.
• A bűnök iránti kétségbeesés ellen – imádkozz a remény erényéért, Isten feloldozásáért.
• A haldoklás iránti düh ellen – imádkozz a szeretet erényéért, a türelem gyakorlásával.
• A büszkeséghez való ragaszkodás ellen – imádkozz az alázatért és a teljes Istenre hagyatkozásért.
• Az élethez való ragaszkodás ellen – imádkozz az elszakadásért és az Istenre hagyatkozásért.

A kísértés pillanatában mindig azt is mondd: ’Jézusom, irgalmazz! Mária, segíts!’

5. Imádkozz az őrangyalod segítségéért és a szentek közösségéért, különösen Szent Péterhez, Szent Mária Magdolnához, Szent Dismashoz (a jó tolvaj) és Szent Pálhoz.

6. Ha a pap távolléte miatt nem tudod felvenni az utolsó kenetet, végezz lelki áldozást, buzgón vágyakozva arra, hogy Szentáldozásban részesülj.

7. A halál pillanatában imádkozz hangosan vagy a szívedben: ’Jézus, Jézus, Jézus’ vagy ’Jézus, Mária és József, nektek adom a szívemet és a lelkemet’.

Imák a boldog halálért

A katolikusok egykor népszerű áhitatos gyakorlata volt, hogy a boldog halálért imádkozzanak abban az időben, amikor a hirtelen, váratlan halál mindennapos volt. A XVII. században a jezsuiták pápai jóváhagyással megalapították a Bona Mors Testvériséget, hogy „jól szabályozott élettel készítsék fel a tagokat a halálra, az Istennel való békében”. Richard Challoner, a kiváló angol püspök a bűnbánati idő alatti áhitatos könyvébe belevette (The Garden of the Soul, Litániák egy boldog halálért), hogy „egy fiatal hölgy, aki tíz éves korában áttért a katolikus hitre, és tizennyolc évesen meghalt a szentség illatában”.

Szent József, a boldog halál védőszentje

Ezen áhitatok alapvető eleme Szent József tisztelete, aki a boldog halál védőszentje. Szent József és a halál órájának eme szövetsége egy ötödik századi áhitatos szöveghez, József, az ács életéhez vezethető vissza, amely elképzelte Szent Józsefet a közelgő halál félelmében, akit Jézus vigasztal. József azt mondja Jézusnak:

„Üdvözöllek, szeretett fiam. Valójában a fájdalom és a halál félelme már körülvett engem; de amint meghallottam a Te hangod, lelkem megnyugodott. Ó, Názáreti Jézus! Jézus, Megmentőm! Jézus, lelkem szabadítója! Jézusom, védelmezőm! Jézus! Ó, a legédesebb név ajkamon és mindazok ajkán, akik szeretik! Ó, szem, amely látsz, és fül, amely hallasz, hallgass meg! Én vagyok a te szolgád; ezen a napon alázatosan hódolok Néked, és arcod előtt öntöm ki könnyeimet. Te vagy teljesen az én Istenem.”

Az V. század óta Szent József halálának népszerű ábrázolása őt Jézus és Mária ölelésében mutatja, ami a boldog halál tökéletes képe. Liguori Szent Alfonz Szent József halálát az ideális keresztény halálként mutatja be:

„És azzal a segítséggel, melyet Jézus és Mária Neked adott halálodkor, könyörgök Hozzád, hogy különleges módon védj meg engem halálom óráján, hogy haldoklásomat segítsd Jézus és Mária kiséretében, hogy megköszönhessem neked a paradicsomban, és a ti társaságotokban dicsőítsem Istenemet, örökkön-örökké. Ámen.”

Fr. Francis Filas, SJ megfigyelte, hogy “soha nem lehettek a halálos ágynál olyan tanúk, akik náluk jobban vigasztaltak.”

Számos pápa hirdette Szent József tiszteletét a boldog halál védőszentjeként.

XIII. Leó pápa a Szent Józsefhez intézett imájában azt írta: „Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük. Ámen.” XV. Benedek pápa arra buzdította a híveket, hogy szerdánként esdekeljenek Szent Józsefhez, a boldog halál védőszentjéhez. Arra sürgette a világ püspökeit, hogy hirdessék az áhitatot iránta:

„Mióta sokan úgy gondolják, hogy ő a haldokló emberek leghatékonyabb védelmezője, mivel Jézus és Mária jelenlétében halt meg, a Szent Pásztorokon múlik, hogy bemutassák és támogassák minden tekintélyükkel azokat az áhitatos imákat, mint pl. ’Szent József tranzitusa a mindennapi gyötrelmekért,’ ’a boldog halál’, melyeket azért vezettek be, hogy Szent Józsefet hívják a haldokló emberekhez.

Szent József, a gonosz szellemek réme

Tekintettel az ördög végső támadására a halálos ágynál, bölcs dolog igénybe venni Szent József, a ’gonosz szellemek réme’ segítségét, ahogy azt az ő litániájában mondjuk. Ahogy Isten rábízta az erényeket és kegyelmeket, hogy oltalmazza Isten fiát és a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Józseftől jogosan retteg az ördög és hordája. Jézus nevelőapjaként, akinek tekintélye alá tartozott Jézus is (Lukács 2,51), és mint Isten Anyjának tisztságos jegyese, Szent József különleges helyet foglal el a mennyben. Fr Antony Patrigani ír Szent József különleges helyéről a mennyországban a Szent József dicsőséges pátriárka áhitatának gyakorlása című kézikönyvében (1885):

„Lucifer tisztában van ezzel, és ennél fogva félelemmel és remegve közeledik egy haldokló ágyához, aki élete során Szent József igaz szolgája volt. Tudja, hogy Isteni Megváltónk annak érdekében, hogy megjutalmazza nagy szentjét azért, hogy megmentette őt Heródes kardjától és az időleges haláltól, különleges kiváltságot adott neki. Hogy megóvja azokat a haldoklókat az ördög hatalmától és az örök haláltól, akik életük során rá tekintettek, mint védelmezőjükre… szárnyai alatt biztosan megtalálják a legnagyobb biztonságot a Sátán mesterkedéseivel szemben abban a hatalmas válságban, amikor [a sátán] haragja a csúcsra hág, amikor látja, hogy áldozata hamarosan örökre elmenekül tőle.”

A Bona Mors a COVID-19 világjárvány alatt

Amíg van idő, tedd napi gyakorlattá ezeket a boldog halálra vonatkozó imákat, hogy ha elkapod a COVID-19 koronavírust, ami súlyos, életveszélyes szövődményekkel járna, akkorra ezek már a napi imaéleted részei. Ilyen módon biztos lehetsz benne, hogy Szent József védelme és közbenjárása által legyőzöd az ördög végső kísértéseit, és megkapod a boldog halál kegyelmét.

1. Tegyél felajánlást Szent Józsefnek.

Legdrágább Szent József, felajánlom magamat tiszteletedre és átadom magamat neked, hogy te legyél mindig az atyám, a védelmezőm és vezetőm az üdvösség útján. Esdd ki számomra a szívem még nagyobb tisztaságát és a lelki élet buzgó szeretetét. A te példádat követve legyen minden cselekedetem Isten nagyobb dicsőségére, egységben Jézus Szent Szívével és Mária Szeplőtelen Szívével. Ó, áldott Szent József, imádkozz érettem, hogy osztozhassam szent halálod békéjében és örömében. Ámen.

2. Gyakran imádkozd ezt az imát Szent Józsefhez a boldog halálért

Ó, hatalmas Szent József, íme, ma téged választalak életem különleges védőszentjeként és a halálom óráján. Őrizz meg és növeld bennem az imádság és a buzgóság lelkét Isten szolgálatában. Távolíts el tőlem minden bűnt; esdd ki nekem, hogy a halálom ne váratlanul érjen, hogy legyen időm arra, hogy szentségi gyónás által megvalljam bűneimet, és megbánjam azokat a lehető legtökéletesebben, a legőszintébb és legmegfelelőbb bűnbánattal annak érdekében, hogy lelkemet kilehelhessem Jézus és Mária kezeibe. Ámen.

3. Imádkozzátok Szent Luigi Guanella egyetemes imáját a haldoklókért

Hatalmas Szent József, az Isten Fiának nevelőapja és Szent Szűz Mária jegyese, imádkozz érettünk és testvéreinkért, akik ezen a napon (vagy éjszaka) haldolkolnak.

Összefoglalva:

normál körülmények között bölcs dolog lenne elterjedt gyakorlatként alkalmazni a jó halál művészetét és a boldog halálért való imákat, mivel mindannyiunknak szembe kell néznie a halál órájával.

A COVID-19 világjárvány ilyen rendkívüli körülményei között azonban még inkább szükség van ezekre az áhitatokra, hogy felkészüljünk arra a lehetőségre, hogy a papok és a család támogatása nélkül leszünk halálos ágyunkon. Ha ilyen halállal kell szembenéznünk, biztosak lehetünk Szent József védelmében, Urunk és Boldogságos Szűz Mária vigasztaló jelenlétében. Tegyük magunkévá Pio atya imáját:

„Későre jár, és közeledik a halál, félek a sötétségtől, a kísértésektől, a szárazságtól, a kereszttől, a bánattól. Ó, mennyire szükségem van Rád, Jézusom, a száműzetés ezen éjszakáján! Maradj velem, Uram, mert halálom óráján szeretnék egységben maradni Veled, ha nem a szentáldozásban, legalább a kegyelemben és a szeretetben.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. március 20.