Pánik és rettegés vagy ébrenlét és bizalom a Gondviselőben?
Varga László püspök a Vasárnapnak
Keresztények millióit vizsgáztatja a koronavírus. A Szentírásban Isten legtöbbször azt kéri tőlünk: ne féljetek! A pánik tehát kerülendő.
A hit nem kizárólag a lélek és a bizalom, hanem az értelem dolga is. Felelősek vagyunk egymásért, ezért elengedhetetlen, hogy betartsunk minden szabályt és óvintézkedést. Nem hozhatjuk embertársainkat olyan helyzetbe, hogy miattunk fertőződjenek meg.
Tehát nem csak a hit, hanem a szeretet is ezt a lépest diktálja. Arra indít, hogy felelősséggel viszonyuljunk az adott helyzethez.
Ha süllyed a hajó, nem mondhatom, hogy Isten majd megment, ezért nem veszem elő a mentőcsónakot. Elő kell vennem, akkor is, ha van hitem! Azért, hogy másokat is megmenthessek. Aztán már csak azért imádkozom, hogy Isten mentse meg a csónakot. És hiszem, hogy Isten meghallgatja az imámat.
A bizalom és a hit nem vak, hanem értelmes. A felelősség és a szeretet miatt a hitemnek együtt kell működnie a szeretetemmel.
Az eddigi húszezer fertőzött között bizonyára bőven volt keresztény, Olaszországban is. Őket is Isten gondoskodása vette körül.
Nincs az a betegség, amit a keresztények meg ne kaphatnának, bármennyire is hisznek.
A koronavírus és a válságok idején is tudnunk kell, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki, miközben gondviselő és megmentő, azzal is gondot visel ránk, hogy velünk jön a krízisbe és a szenvedésbe is. Nem kívülről figyel szenvtelenül. Rá tudjuk bízni magunkat!
Nem Isten adja ezeket a helyzeteket, de ő megengedi. Nekünk pedig választanunk kell, hogy az adott helyzetben kit választunk: őt vagy a „szétdobálót”, a félelem- és pánikkeltőt?
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. március 14.