Brian, a vejem, egy közös ismerősünkkel találkozott, aki korábban pénzügyi igazgatóként dolgozott egy jólismert, részvényeket értékesítő cégnél. Amikor megkérdeztem, hogy milyen volt a találkozó, Brian azt mondta: „egy olyan gondolatot osztott meg, amit soha nem fogok elfelejteni: ‘soha nem vagy annyira fontos, mint gondolod.’”

Ez az idősebb, bölcsebb üzletember, aki megosztotta Briannel éleslátását, egyszerre volt mély és segítő. Ez a vezető tudta jól, hogy milyen jelentős hatalmat és kiemelkedést birtokolni. Ugyanakkor, a saját bőrén tanulta meg, hogy milyen mulandó tud lenni a befolyás és presztízs. Minden figyelmeztetés nélkül egy pillanat alatt elillanhat.

Azon a napon Brian megtanulta, hogy nem számít milyen magasan vagy alacsonyan állsz a ranglétrán, minden beosztásban sebezhető és helyettesíthető vagy. Ez igaz a felsővezetőkre, baseball menedzserekre és football edzőkre, választott tisztviselőkre, étteremvezetőkre és építésvezetőkre. Senki sem kivétel. Ezért életbevágóan fontos, hogy őrizzük meg a szívünket a büszkeséggel szemben, különösen, ha valamifajta sikereket már átéltünk az életünkben.

Ez a vezető bölcsen mondta „Soha nem vagy olyan fontos, mint gondolod.” A Szentírásban találunk hasonló figyelmeztető szavakat. Például, Pál apostol írja a Rómaiakhoz írt levél 12,3-ban: „A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.”

A Biblia számtalan helyen használja a „felfuvalkodott” kifejezést az olyan emberek jellemzésére, akiket elkapott a büszkeség és az önfontosság érzése. Pál levele a kolosséiakhoz 2,18-ban figyelmeztet arra, hogy az emberek megcsalattatnak a rossz motiváció miatt. „Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik.” Hogyan kerülhetjük el a felfuvalkodottság csapdáit, vagy hogy többet gondoljunk magunkról, mint kéne? További néhány rész segít erre vonatkozóan:

Ismerd fel a büszkeség csapdáit. Mindannyian találkoztunk már olyan emberrel, aki úgy tűnt, meg van győződve arról, hogy senki más nem olyan fontos a helyiségben, mint ő. Gyakran ugyanezek az emberek tapasztalják meg a megaláztatást, amikor hibát követnek el vagy valaki szembesíti őket azzal, hogy az önképük eléggé eltúlzott. „Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt.’”(A példabeszédek könyve 11,2)

Tegyél tudatos erőfeszítést, hogy mások felé megkülönböztető figyelmet mutass. Számos tanulmány mutatta már meg, hogy a leghatékonyabb vezetők azok, akik sikeresen motiválják és inspirálják azokat, akiket vezetnek, ők azok, akik alázatosságot és valódi érdeklődést mutatnak más emberek iránt. „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Pál levele a filippiekhez 2,3-4)

Ne feledd, hogy a dicséret milyen mulandó tud lenni. Örömteli lehet bókokat és dicséreteket kapni, de ezek akadályokká válhatnak, ha elkezdjük azokat a szép szavakat túl komolyan venni és elkezdjük megveregetni a vállunkat. „Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.” (A példabeszédek könyve 27,21)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2019. november 7.