Az előző elmélkedéseimben, melynek címe „A házasság értéke” , két pontban foglaltam össze az „arany szabályt”, mely útmutató a sikeres, boldog, de elsősorban tartós házassághoz, ahol a személyek lehetőséget kapnak az intenzív fejlődéshez. Ez annak elismerését jelenti, hogy a házasság az élet legfontosabb dolga, minden cselekedetünk ennek van alárendelve, egyidejűleg a számunkra legfontosabb személy elfogadása.

Az alábbiakban, annak ellenére, hogy más címen, bemutatom a szabály következő pontjait.

 

Elmélkedésünket Jézus kijelentésével kezdjük: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)

Elgondolkodtató, amit Mesterünk és Tanítónk nekünk kijelentett: embernek nem szabad szétválasztani, amit az Isten összekötött. Itt nem az emberek által megszerkesztett jogi sémákról van szó, amelyek lehetőséget adnak a házasság szétbontásához. Számunkra nagy titok annak módja, ahogy Isten összekapcsolja a házaspárokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.

 

Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.)

Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.

Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is. Azt sem kell megérteni, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát elveszíteni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot, Istennel való házassági szövetség a megkötése pillanatában. Végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.

Mit kell tehát tenni a házaspároknak, ahhoz, hogy szét ne váljanak?

Igenis, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Nem külső tényezők, vagy más személyek, csak ők maguk. Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt, hanem annak elhanyagolása miatt, ami a válás ellen véd.

A házasság szétesése, vagyis annak a szentségnek, amit Isten összekötött, semmibevétele az ok. A házasság alapja konkrét odaadást követel, mely által megvalósul a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.

A következő részben csak a házaspárok közös imájával foglalkozunk.

A földön élő emberek fölényes többségben elismerik Isten létét.

Az Isten Lényének megléte tudatunkban nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel.

Az a megállapítás: „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Kifejezhetjük ezt biológiai alapon egy ugyanilyen ellentéttel: élet és fejlődés iránti vágy, a szervezet részére táplálék nélkül.

A biológiai funkciók vonatkozásában, a „hívő és gyakorló” helyettesíthető az „élő, de nem fogyasztó” kifejezéssel.

A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy magának és Istennek – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hit tényét. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatában hívőnek ismerje el magát, továbbá a Személy elismeréséhez, akihez folyamodhat nehéz pillanatokban, főleg akkor, amikor az emberi eszközök nem válnak be. Amennyiben az embernek fontos a lelki fejlődése és az Istennel való viszony fejlődése, köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosítani az élethez nélkülözhetelen lelki táplálékot. Egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy ez nem csak a lelki élethez szükséges.

Tudatunkban az Isten jelenléte nélkülözhetetlen erőforrás, mely reményt jelent az egzisztencia minden területén. Lelkünk fejlődésének táplálása különféleképpen történhet, de legáltalánosabb az ima, vagyis egy bizonyos idő átadása Istennek, a gondolatainknak irányítása Feléje. Ezt megvalósíthatjuk egyedül, vagy csoportban, közösségben.

A szentségi házasság megkötése után, az „egy testben” való lelkiélet, ennek a szövetségnek köszönhetően, nagyon konkrétan kell, hogy megvalósuljon.

Az egyedül élő ember Isten felé fordulásának legalapvetőbb módja az imában rejlik.

A házasság előtti időben, mint hívő emberek, egyedül imádkozunk.

A házasságban nincs egyedülálló ember, hanem, valami homogén féle, amit Isten tett eggyé, ez az ember számára nehezen magyarázható. Az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel. Ha például érezzük az alvás szükségét, egyedül megyünk aludni, a házastársi kötelék ellenére.

Viszont, az Isten által létrehozott lelki egység tekintetében, szükségesek a fizikai közelségben létrehozott cselekedetek . Esténként a házastársak letérdelnek egymás mellé és, mint egy „lelki szervezet”, bizonyítják maguknak és Istennek, hogy életük teljesen a Teremtőtől függ.

A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy nehezen kifejezhető, erő – és lehetőség tartalékot. Ez egy állandóan tartó szentség, amely szüntelen a kegyelem forrása a házastársak számára. Azonban ez az erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt cselekedetek által valósítható meg. Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteleben tartani az autonómiát és a szabadságot. Várja a személyek megnyílását, vágyat és készséget a kegyelem befogadására.

Hasonló összefüggés található minden szentségre vonatkozóan. A házastársak Istennel való együttműködésének alapja, mely bizonyítja a természetfeletti kegyelem áradata iránti nyitottságot, az élet minden területén, a közös ima.

A következőkben bemutatok olyan cselekedeteket, melyek nagyon fontosak ahhoz, hogy a szentségi kapcsolatban kihasználjanak minden lehetőséget.

El kell ismerni, hogy a legfontosabb a napi, közös ima. Sokszor hallok olyan megállapítást: „Ismerek hívő embereket, boldog házasságban, akik nem követik a napi, közös ima gyakolatát.” Egyetértek, előfordul. Az ő egységük , ami az érzelmi és lelki, teljes megegyezőségnek tudható be, a gyermekeik számára is élesen érezhető. Ez lehetséges a tulajdonságaik és érdeklődési körük hasonlósága miatt is. Házastársak ilyen kapcsolatában kiderülhet, hogy hiányzik, illetve nagyon gyenge az alap. Lehet ez egy nagyon szép, családi fészek, de homokra épült.

 

„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak.

 Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)

Ilyenkor, (bár soha ne kerülne sor erre!) amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála, vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolat csak látszólag tartós és erős. Nagyon komoly megrázkodtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszihésen és érzelmileg különböznek egymástól.

(Ez, a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)

Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs, (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet..

 Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, milyenek az egymás közti különbségek? Csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan kapcsol össze és sziklakemény alapot ad a házasságnak.

Ha a házastársak megnyitják lelküket az Isten kegyelme felé – különösen a közös ima által – követkzetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor nagyon eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatok elfogadására, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat.

Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Nem az ima fajtája a fontos, hanem annak tevőleges cselekedete.

A lengyel katolkus hagyomány rendkívül gazdag imákban és imafüzetekben. Nem okoz nehézséget a megfelelő ima kiválasztása, házastársak számára. Meglepő eredményekhez jutottak a tudományos kutatások, melyek szerint, az így cselekvő házastársak nem válnak el.

 

Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós a következő eredményekre jutott:

 

1.Nem egyházi esküvő : válások száma 50% – egy pár, kettőből

2.Egyházi esküvő, vallás gyakorlása nélkül: válások száma 33% -egy pár, háromból.

3.Egyházi esküvő, mindennapi szentmise: válások száma 2% – egy pár, ötvenből.

4.Egyházi esküvő, mindennapi szentmise és közös ima: egy pár az 1429-ből, tehát 0,07 %, vagyis 0,7 ezrelék!